A bűnösök ostora

Day 1,379, 09:13 • Published in Hungary Hungary • by Rodric

Azt vettem észre, hogy egyre jobban zavar egynéhány ember folyamatos trollkodása, lejárató köpködése, ahelyett, hogy egyre kevésbé érdekelne. Elveszi a kedvemet az írástól, amikor témától akár teljesen függetlenül odahánynak a cikkem alá. Bár hosszú távon a győzelmük biztosra vehető, most még mutatok egy kis ellenállást.

A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Most olyasvalakiről írok, aki már végigment ezen. Aki felismeri, kiről van szó 1 aranyat ad nekem. 🙂

A bűnösök ostora

Sötétség uralkodott az országon. Gonosz árny borította leplét a földre. A homály átszivárgott a bőrön, átette magát a húson és rátelepedett a lélekre. Csak néhány igaz ember volt szívében, s akaratában oly erős, hogy ellenálljon neki. Ez a történet egyikükről szól.
A férfi nemes vérből származott, egyenességét és munkabírását tisztelték a körülötte lévők. Nehéz keresztet vett magára, amikor elvállalta, hogy sajátjai közt lesz őre a tisztaságnak, s figyeli jeleit a rontásnak. Nem érdekelte holmi hitvány népszerűség, többet ért számára, hogy az igaz úton tartsa bajtársait, és kigyomlálja a hamisságot, az erkölcstelenséget, a tisztességtelenséget.
Munkáját és elhivatottságát elismerték, elkötelezettsége magas ranghoz juttatta.
- Tolvaj! – mondotta, és az illető szégyenkezve omlott össze megrovó tekintetének súlya alatt.
- Áruló! – kiáltott, és a vádlott megtörten menekült száműzetésbe hangjának erejétől megrettenten.
Ám a homály egyre több lelket rontott meg.


Egy város, ahol senki sem ártatlan

- Perverz! Tévelygő! Haszontalan! Lusta! Önző! Gyáva!
A munkát azonban el kellett végezni, és hitének ereje szolgáltatta az erőt, amikor a teste már kimerülni látszott.
- Komcsi! Libsi! Alja!
A folyamat visszafordíthatatlannak tűnt, ám a férfi nem adta fel a harcot. De nem is harc volt ez, inkább keresztes hadjárat. Szent háborúban pedig mindent lehet, nincs olyan nagy áldozat, amit nem lenne érdemes meghozni egy ilyen cél elérése érdekében. Könyörtelen szigor és vasfegyelem szükségeltetik. A legapróbb elfajzás sem megengedhető.
- Testvéred másként gondolkodó! Máglyára hát veled, és házad népével!
- Szomszédod engedetlenségben bűnős! A pokolban a helyed, mert eltűrted a káosz fattyait a környezetedben. Bizonyára támogattad is!
Az utcákra már csak félve mertek kimenni az emberek. A bűnt már nem csak tettek alapján mérték, a szavak és a gondolatok is tilosak voltak. Senki nem volt szeplőtelen, mert elég volt, ha ismert valakit, ha beszélt valakivel, ha csak egy városban lakott vele… Sokan elmenekültek az országból, sokan saját kezükkel vetettek véget életüknek, mert nem akartak gyűlöletben élni. Hisz mindenki gyanús volt. Aki nem, az meg különösen.


Az inkvizítor

A férfi egyedül maradt. Az inkvizítornak nincs barátja csak ellensége. Két részre osztotta a népet. Azokra akiket már magához ölelt a Sátán, és azokra, akiket majd ezután fog. A vak küldetéstudat, nem hagyott kérdéseket, vagy kételyeket. Nincs mérlegelés, majd Isten szétválogatja odafent. A gondolkodás luxusát nem engedhette meg magának, mert az elbizonytalanodás számára egyenlő a halállal. Csillapíthatatlan düh hajtotta. A rendíthetetlen igazságtudat helyét már rég átvette az elkeseredett pusztítani vágyás.
Férgek vették körül minden irányból. Ő volt az utolsó tisztességes ember. Köpenye dicsőn, vérfoltosan lobogott mögötte. Sötét árnyat vetett. Homályba borította a földet

by Rodric
2011-08-30