8. fejezet: újabb sebesülés, újabb harcok

Day 2,302, 07:45 • Published in Hungary Hungary • by harangozo
1916. június 11. Egy srapnel golyó a bal lábszáramba csapódott, kivágom bicskával, hátra visznek.

Csehországba, Csaszlauba kerülök kórházba, Itt találtam Balázs bácsit, egy öreg 42 éves, mérhetetlen humoráról kedves népfelkelő közlegényt. A műtőasztalon feküdt és káromkodott pogányul, mert a csehek nem hagyták pipálni operáció alatt. Bőrátültetést hajtottak végre rajta. Felgyógyulásom után, mint lábadozó, Zomborba a káderhez kerültem.
1916. szeptember 6-án az ezredtől megérkezett az első és másodosztályú (kis és nagy) ezüst vitézségi érem becses személyem részére, 15+7,5 korona életjáradékkal.
Szeptember 15-én, mint géppuskás-irányzó újból a frontra megyek. A sturmkompagniebe osztanak. Pamorzány-Zborownál megállt a front. A háború eleje óta állandóan tűzvonalban lévő, megint két zászlóaljra leapadt ezredet hosszabb pihenő tartalékba vezénylik. Baka nyelven: köztisztasági alkalmazottságba.

1917. február 1. Przemyslányba megyünk. Innen a bécsi arzenálba vezényelnek, fegyverőrmester tanfolyamra. Hat hetet Bécsben, pardon Wien-ben, hat hetet Örkényben töltök, s mint III. osztályú fegyvermester (tizedes) kerültem vissza az ezredhez. Mintha csak vártak volna rám, másnap már a Tarnopol felé vezető műút Zborowi szakaszán vettük át a frontot. Nagyon rendes állás, egyenesen, vagy min a baka mondta: „Direkte dreinundzwacigerekre” lett szabva s a világért sem valami cseh, morva, vagy pláne osztrák atyafiakra. Azok oldalvást üdültek, amit jó néhány 23-as család siratott meg később.

Tarnopol felé vezető műút, vasút, tehát támadásra alkalmas pont, ergo állandóan ágyútűz alá vették az oroszok. Ez pedig azt jelenti, hogy állandóan dolgozni kellett. Mint a sturmbattillon fegyvermestere alaposan igénybe lettem véve. Állandó ágyútűz alatt fegyvert javítani igen serkentő dolog. Kaptam ugyan egy segédet, Filipovics János közlegény személyében, de szerszámot bizony a kezébe venni nem tudott.
Én 23 éves, ő 34 éves volt. Bűnbánóan bevallotta, hogy sosem volt lakatos, juhász a böcsületes mestersége. Ihol a lap, olvassam, most született az asszonynak a hatodik gyereke, ami ippeg vág a legutolsó szabadsághoz. Nem volt szívem visszaküldeni a századhoz, hát dolgoztam helyette is. De hálás volt a koma, mert mit a fronton be lehetett szerezni azt megszerezte akár pénzért, de inkább úgy juhászosan. Csináltam néki egy fokos formát, amibe öt alumínium fokos lehetett önteni s így János bácsi a legvirtiglibb fokos gyártó és eladó lett, a szabadságra menő katonák vásárolták, nekem csak ki kellett cifráznom, mert írni, olvasni nem tudott. Művészi érzékkel érezte meg a legtitkosabb támadási parancsokat, akkor mindig hátra kéredzkedett a trénhez. Ütközet után mindig előkerült rummal, konyakkal, ennivalóval, aminek a beszerzési helyét soha nem közölte. Igaz, hogy a felvételező tisztek agyon akarták ütni.

Itt kaptam meg a bronz vitézségi érmet, mindenki, aki egy évet az első tűzvonalban töltött megkapta nálunk. Az is igaz, hogy ilyen ember nem sok volt az ezredben.
1917. július 24-én tört ki a Kerenszkij féle orosz offenzíva. (az offenziva) A jobb szárnyunkon a 86-osok, azok mellett egy cseh ezred feküdt. A cseh ezred szép csendben megadta magát s így egyszer csak a jobb szárnyról, hátulról, a Moglia magaslat felöl, özönlik az orosz. A csehek árulása miatt 2,5km-es frontot kellett kitölteni. A tartalékot mind oda vezénylik. A saját erejére támaszkodó ezred, már mint a 23-as, csodákat művel. 26-án jött az első segítség egy bajor tábori üteg. Nyomban, még szürkületkor, hogy ne vegyék észre, az első tűzvonalba vontatják mind a négy ágyút, be a lövészárokba. A lovakat hátra viszik. Tehát a négy ágyú nem mehet vissza. Hány orosz rohamot kartácsolt szét ez az üteg nem tudom, mert ilyenkor a számolással hadilábon áll az ember. A környékben lévő orosz ágyúk utoljára már csak ezt az üteget lőtték s az isten különös kegyelméből csak egy ágyút tudtak szétlőni, a többi három dolgozott tovább rendületlenül. Délután s este érkezett egy fogatolt német gépfegyver ezred. No, nálunk ilyen nincs. Lekapkodtak vagy 300 géppuskát s neki a muszka sógornak. Ez azután végleg megakasztotta Kerenszkijéket. Arany vitézségi érmet kapott Argai Zsigmond, Nagy János, Gaál Lajos zászlósok, Schumacher József tiszthelyettes és Pletikoszics Mátyás őrmester. Hullottak a különféle kitüntetések.