Join the new world

Az ellenvetés pedig, amit eddig érdemben nem vetettek fel: hogy az e-Republik netalán (?) más szabályok szerint működik, mint a nem virtuális világ (vagyis az ún. „valóság”). Azt hiszem, ez volna mind közül a legsúlyosabb érv álltásaim ellenében. Nem akartam rá hivatkozni (most is csak halkan jegyzem meg), hogy cikkemhez az elméleti valóságelsajátítás három óriásának gondolatait használtam fel forrásul. Nevük ne álljon itt se: a művelt olvasóközönség bizonyára kitalálja, kikre gondolok. Mentalitásomtól különben messze áll, hogy tekintélyekre hivatkozzam. Akik számára az észérvek nem kellően erősek, hozzájuk mást nem tudok mondani. A kérdés tehát: leképezi-e a valóságot az e-Republik szimulációja?
Persze nagyon könnyű egyből rávágni, hogy nem. Miért is? Ugyebár a Föld országai meglehetős hiányossággal vannak virtuális világunkban reprezentálva. Az amerikai kontinensek (Latin-Amerikát leszámítva) teljesek. Európa Fehéroroszországot, Albániát, Macedóniát, Crna Gorát, a törpeállamokat (Andorra, Liechtenstein, Luxemburg, Monaco, San Marino, Vatikán), valamint a kaukázusi államokat (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország), Máltát és Ciprust leszámítva lesz teljes – valljuk be, az ő hiányuk komoly hiányosság. Ázsia területének legjava játszik: az országokat tekintve viszont fele részünk sincs képviseltetve. Afrika teljességgel hiányzik.
A gazdaság és „társadalom” szerkezete úgy szólván változtathatatlan. A politikai berendezkedés hasonlóképpen. Közel áll ehhez az a probléma, hogy a jól megszokott politikai fogalmak (liberalizmus, konzervativizmus, nacionalizmus, szociáldemokrácia) virtuális világunk leírására alkalmazhatatlanok – mint ahogyan kedves barátaim már kimondták. Egyszer talán meg is fogják hallani őket. Ezen tényezők alapján sokan hajlamosak lennének azt a következtetést levonni, hogy a leképezés finoman szólva is részlegesen és tökéletlenül valósul meg.
Én ugyan másként látom. Sok nemzet fia képviselteti magát az e-Republikon. Számításaim szerint 60 ország van jelen – ami az összesnek közel harmada (jó: vagy inkább 4/13-a, még pontosabban 60/192-e). No és létszámban mi a helyzet? 16.000 magyar polgárral számolva (ami pillanatnyilag inkább jóindulatú kerekítés) azt mondhatjuk, hogy minden 625. polgártársunk jelen van a virtuális világban is. Ez 0,16%. (Most csak jelzem: ez az arány más országokkal összevetve igencsak magasnak számít.) Talán nem eléggé reprezentatív? Ha figyelembe vesszük, hogy csupán az internethasználók férnek hozzá a játékhoz, akkor úgy tűnik, nem eléggé. Viszont azt hiszem, a netezők közösségét elég jól leképezi – többségünk tizen- és huszonéves, és legalább elkezdte mindannyiunk a középiskolát. Körülbelül ilyen egy átlagos internethasználó.

Akkor mégis, miért sejtetem, hogy közel valós helyzetet szimulál az e-Republik? Azért, mert nagy létszámú, önmagát igazgató emberközösséggel van dolgunk. És a különféle országok reprezentáltsága egész jó. És nézeteinket tekintve is sokfélék vagyunk, merem feltételezni, hogy lefedjük a politikai és kulturális paletta legjavát. És a legfőbb, hogy dolgainkat magunk intézzük, nem befolyásol külső tényező. Ezt úgy értem, hogy mi döntünk háborúról és békéről, adókról, országonként külön-külön, önállóan. Biztosítva vannak – igaz, csak korlátozott területen – a demokratikus feltételek.
Merre fog haladni a fejlődés?
Nyilván ahogyan a internethasználók köre bővülni fog, úgy növekszik meg az e-Republik felhasználóinak is a köre. Egyre szegényebb társadalmi osztályok is képviseltetni tudják így magukat. Illetve egyre idősebbek is igénybe fogják venni – hiszen öregszünk. Egyre több ország fog bekapcsolódni a játékba. Én legalábbis ebben bízok. A létszámunk is növekedni fog, vagyis javul a valódi világhoz képesti arányunk. Mit jelent mindez? Egyszerűen azt, hogy tendenciájában közeledünk a valósághoz. Persze naivitás volna azt hinni, hogy a virtuális világ egyszer teljes egészében leképezi a valódit. Olyan sohasem lesz. Reméljük. 🙂 Mégis, az látható, hogy a teljesség felé haladunk. Lesz idő, amikor az e-Republik játékosainak átlagéletkora magasabb lesz, illetve átlagintelligenciája a mostani magas állásából is kimozdul. Akkor döntéseink is egyre valószerűbbek lesznek. Mondják, hogy állítólag vannak játékosok, akik csupán a harci modul miatt játszanak, harc híján pedig elhagyják a játékot. Megmosolyogtató. (Félreértés ne essék: nem kétlem, hogy vannak ilyen játékosok is.) Ami viszont őket illeti. Megállapításom nem alapszik méréseken és statisztikai adaton, mégis úgy becsülöm, harcesemény hozzávetőleg négy napból háromon szinte biztosan van. Ha nem is olyan háború, amely e-Magyarország ellen irányul, illetve a területén zajlik, de valamiféle háború, amelyben résztvevők vagyunk. Szóval a háborús uszítók és militarománok megkapják, amire vágynak – óvatos alábecslésem szerint a napok 3/4 részén. Akkor pedig? Nem elég világos, milyen balgaság a harcok hiányára és a „punnyadásra” hivatkozva elhagyni közösségünket? Oh, mon ami, és mégis az van, amit látsz.
Lefuttattam egy röpke elemzést, hogy milyen is volna, ha a világtérkép teljesebbé válna (például Európában és Afrikában). Nos, egyértelműen arra jutottam, hogy a Phoenix tovább erősödne. Ez persze több mint valószínűen arra vezetne, hogy fragmentálódna is a szövetségi rendszer. A balkáni ellentétek egyszerűen nem kezelhetők problémamentesen egy kétpólusú világban. A Phoenix erősebbé válna, mert új tagokkal bővülne – ugyanakkor rövid időn belül több szövetségre esne, melyek alkalmilag kooperálnának egymással. Az Egyesült Államokkal és Kínával szemben eredményesebben tudnánk összefogni, vagyis közelebb kerülnénk az európai egységhez. Afrika bevonásával pedig belháborúink áthelyeződhetnének – a XIX. század végéről ismert gyarmati háborúkká transzformálódhatnának. Azután szép lassan gördülhetne minden a maga útján…
Érveim talán bicsaklónak tetszenek némelyek előtt. Végső soron mit állítok? Nem egy végállapotról beszélek, csupán a fejlődés menetéről, egy tendenciáról. Kétségtelen, hogy közeledünk. Közeledünk egy állapothoz, anélkül, hogy azt valaha is tökéletesen elérnénk. (Azt hiszem, erre a közeledésre vezeti be a matematika az asszimptóta fogalmát.) Vagyis mint a valós világban, úgy itt is, két dolog mind jobban kiteljesedik, a képzetes végállapot felé haladva: ezek pedig nem mások, mint az ész és a szabadság. Persze nem jelenti, hogy a játékélmény ezzel párhuzamosan pozitívan változna meg. De ez már egy másik kérdést vet fel…