3. fejezet

Day 2,282, 05:46 • Published in Hungary Hungary • by harangozo
"Jablonkiban bementem egy házba, igaz feltűzött szuronnyal, kivágom az ajtót, hát az asztalt helyettesítő ládán egy fél zabkenyeret látok. A szobában nem látok senkit. Fogom a kenyeret s egy tíz koronást dobtam a ládára. Indulok kifelé, hát az ajtó mögött egy lengyel nő, meg három apró poronty bujt meg s amint az asszony meglátja a kezemben a kenyeret elkezd rimánkodni: „..panye, panye! Chleba!..” Egyszer csak elöntött valami forróság a kenyeret oda dobtam a pénzt is otthagyva, kirohantam a csapatom után. Úristen, majdnem egy gyerek szájából vettem el, talán az utolsó falatot.

Végre, tizennégy nap múlva, csontra aszalódva csatlakoztunk a zászlóaljhoz. Míg mink hátul spaéroztunk, közben megérkezett az első menetzászlóalj Ullrich százados vezetésével. 4 tiszt, 533 ember.

1914. október 10. az ezred Chyrowba érkezik. Este alarm, indulás Laskidurowanra. Október 11-től november 11-ig állandó álló harc.
14-én létszámkiegészítés, beérkezett a hármas számú menetzászlóalj. Leváltanak minket, Vidrányba érkezünk. Vidrányból vonaton Sátoraljaújhely-Miskolc-Zólyom-Ruttka-Oderbergen át Kreuzbergig megyünk. Onnan azután gyalog Ludwigsdorfon át az orosz-lengyel határon lévő Landsberg nevű városkába masírozunk.
A lakosság rendesen fogad bennünket, bár nagyon megbámulja a kopott, rongyos, piszkos, hónapok óta harcban lévő magyarokat. A városka tele van német népfelkelő gyalogsággal. Házakban szállásolnak el bennünket. Nekünk már csak a padláson jut hely, a fazsindelyes padláson kifogástalan tisztaság, padlózva van, fehérre sikálva. Hideg van, a deszka kemény, de azért ha dideregve is, a fáradtságtól kimerülve elalszunk. Éjfélkor ébresztenek bennünket /12-en voltunk/. A házigazda, forró rumos teát küldött fel a cselédlánnyal. Megköszönjük, jól esett. Hálából végigpusziltuk a lelkemet. Kicsit sikongatott, de egy némelyikünknek vissza is adta, az is jól esett.
Két nap múlva megindulunk Oroszlengyel országba. Nagyon hideg van, de keservesebb volt a szél. Nem lehetett ellene védekezni, csontig hasított. Útirány: Rudniki-Javorznen-Smolarche-Gajeva-Jajki-Ostralenka.

1914. november 24. Tóth százados parancsnoksága alatt a fél IV. zászlóalj Hauer lovas hadtest biztosítására megyünk. Közben az ezred kiegészítést kap. Büttner százados 24 tiszt és tisztjelölt és 414 ember.

November 25. Sulmierzyeset elfoglaljuk, 4 foglyot ejtünk.

November 30-ig az állásainkat erősítjük, közben a III. zászlóalj a németek biztosítására megy.

December 1. Chorzenice felől az oroszok támadnak, visszaverjük őket. Délután a 16-ik század 2-ik szakaszával Chorzenice-t kikémleljük. A falu előtt két 70-es gyalogezredbeli holttestet találunk, a személyazonossági céduláikat és apróságaikat elszedjük. Egy orosz paraszt vezet bennünket, kelepcébe akar csalni, Steiner zászlós lelövi. A támadó kozákokat gyors össztűzzel visszaverjük, állandó csatározás közben, veszteség nélkül, sebesülés nem számít, feladatunkat megoldva visszavonulunk a zászlóaljunkhoz.

December 2-án egész nap alszunk, délután 4-kor felkeltenek bennünket és háromszoros Hurrával ünnepeljük Belgrád elfoglalását.
December 4. átcsoportosítás, Grallert vezérőrnagy 64-ik gyalogdandárjához tartozunk."