3. cikk: Verdammte Kroaten?
Schelling
Magyarország a Phoenix jelentős támogatásával háborút viselt Horvátország és Románia ellen. A háború lezárult. IRL ilyenkor békét szokás kötni. Erre tennék javaslatot.
Milyen békét kössünk? Ha letiporjuk Horvátországot, ha büntetőhadjáratot indítunk ellenük, ha megalázzuk őket: akkor a horvátok Versailles-ját és Trianonját hozzuk létre. Tudjuk jól, mivel járna ez. Az ilyen béke nem volna más, mint háború más eszközökkel. Az ilyen béke nem volna más, mint húsz évre szóló fegyverszünet. A horvátok kardot emeltek ránk: mi ezt elhárítottuk. Akkor tudunk csak békét kötni, ha kilépünk a háborúból. Ez pedig azt szükségeli, hogy némi bizalommal tekintsünk délnyugati szomszédunkra. Találjuk meg a közös hangot velük.
A „jó béke” az, amelyik megszűnteti a háború okait.
A háború oka nem a népeink közötti engesztelhetetlen gyűlölet. Ilyen gyűlölet, azt hiszem, nincs. A valós ok Horvátország területi igénye. Gondoljuk meg, hogy az elmúlt hónapokban többször is megkísérelték a kitörést szokásos határaik közül. Ezek a kísérletek mély depressziót okoztak számunkra, a Phoenixnek, és Ausztriának is. Azt javaslom, kössünk jó békét. Ennek része volna:
1, büntetőhadjárat és területi veszteség helyett vessünk ki rájuk hadisarcot. (Ezzel mintegy mellékesen megoldást találnánk pillanatnyi pénzügyi gondjainkra.) A nagyságrendekkel kevésbé vagyok tisztában. De azt hiszem, akkora összeget érdemes szabnunk, amekkorát normális körülmények között (békében) Horvátország mellényzsebből is ki tud fizetni. Akkorát, amekkorát különösebb rossz érzések nélkül most is ki tud fizetni, még ha ehhez mélyebben is kell a zsebébe nyúlnia.
2, Reddite: quae sunt Caesaris, Caesari, quae sunt Dei, Deo. Horvátország legalább akkora hatalom, mint Magyarország. Ezt elismernünk irányukban méltányos, magunk irányában pedig realitás. Nem azt mondom, hogy szövetséges kezet, csupán azt, hogy békejobbot nyújtsunk nekik. Gyarmatokat akarnak? Segítsük őket hozzá. Anélkül, hogy ehhez véres európai háborúk megvívása szükségeltessen. Ám az irányt szabjuk meg mi, a Phoenix. Engedjük ki Horvátországot Kínába. Kína nyugati felébe.
3, Ami előzőekből esetlegesen következhet: megnemtámadási egyezmény korlátolt időre, az újrakötés lehetőségével.
Jelen békejavaslat előnyei.
A, Horvátországot pillanatnyilag békevágy hatja át. A reális pesszimizmus talán áthatja őket, és most büntetőhadjáratra számítanak. Egy rossz békével, vagyis a háború ilyen vagy olyan eszközökkel való folytatásával csupán azt érnénk el, hogy elkeseredett küzdelemre sarkalljuk Horvátországot. Amely küzdelem súlyos veszteségeket okozna mindkét félnek. Ezzel a javaslattal meglepnénk őket: békét kapnának, vagyis azt, amire szívük mélyén vágynak.
B, Vagyis egy békeajánlat elfogadására pillanatnyilag hajlamosak. Horvátország érdekelt gyarmatok szerzésében: egy ilyen békefeltételt könnyen és szívesen elfogadnának. Diplomatáink a maguk kifinomultan furmányos módján képesek ezt a körülményt barátságosan kommunikálni.
C, A Phoenix azt nyerné, hogy helyreállna a béke Közép-Európában. A horvát törekvések Ázsiába való áthelyezésével tartóssá lehetne tenni ezt a helyreállított békét. A horvát-kínai ellentét kialakításával pedig helyreállíthatnánk a gordiuszi csomójukat – még mielőtt komolyabb következményekkel járhatna Kína nem túl régóta meglévő szabadsága, újra megköthetnénk a kezét. Röviden: a Kitty elvesztése miatti helyünket Horvátország töltené ki.
D, Magyarország kapna egy olyan szomszédot, amely semleges terület felé való törekvésünk esetén közömbös maradhatna, ha másért nem, akkor hálából. (Lásd a Vernunft und Freiheit 2. cikkében mellékesen megemlített Partitio Austriae fedőnevű műveletet.)
Vegyük észre, hogy mi már győztünk! Bosznia-Hercegovina átállt a Phoenix oldalára: ezáltal Horvátország 4 ellenséges hatalom közé szorult. A háború folytatása elkeseredett küzdelemmé válna Horvátország számára. Számunkra viszont egy olyan küzdelemmé, amely ha hódításokat is eredményezne, nem járna tartós haszonnal.
Ami Romániát illeti, Bulgária, Szerbia, Magyarország, Ukrajna, és persze Moldávia ötös szorításában találja magát. Nem akarom lebecsülni őket, de azt hiszem, egyikünkkel szemben sem volna esélyük háborús győzelemre. A románokkal kötendő béke kérdése kevésbé kényes, mint a horvátoké. Mégis érdemes volna ezt nem kisebb kompromisszumkészséggel és mértéktartással megkötnünk. Szívem szerint olyan békét javasolnék, amely számol Moldáviával, és esetlegesen a megerősítésére törekszik.
A javaslat természetesen egy olyan Magyarországgal számol, amely a közeljövőben egy huzamosabb ideig tartó nyugodt, békés, a gazdaság megerősítését célzó korszakot tűz maga elé.
Comments
Ám, ha egymást segítenénk, akkor jól jönne. vote
Üdv!
Bár újonc vagyok ebben a játékban, mégis reagálnék a cikkre.
Nem tudom hogy működnek igazából a dolgok, de azt látom, hogy amiket elvettek tőlünk, pár nap alatt visszavettük. Ha ez sikerült, akkor a hódítás is sikerülne, tehát én a büntetőhadjáratot részesítem előnyben.
Egyrészt mert amint visszaerősödnek a horvátok, felrúgják a békét, másrészt ha már a való világban szétverték hazánkat Trianonnal (jó, nem pont a horvátok🙂, legalább itt legyünk nagyok és rettegettek. Harmadrészt azért mert radikális vagyok a játékokban 🙂
En nem vagyok a békekötés híve. Ez csak játék, itt nem halnak meg emberek a harcokban (kivéve a lengyel bébiket) szóval szerintem háborúzzunk nyugodt szívvel.
Nagyon tetszik ez a cikk, legyen igazad!!! - gratula - taps-taps-taps
NomadHarcoshoz:
Igazad van, a hódítás sikerülne, pár területet el tudnánk szedni tőlük. Csak éppen meddig sikerülne azokat megtartani? Szerintem nem több, mint ideig-óráig. Pontosan azért javaslom azt, amit, mert kerülni akarom a felesleg pénzkidobást és háborúkat.
Persze, kevés idő múlva vissza fonak erősödni. Ezzel is számoltam. De ha ott lesz nekik egy ázsiai (kínai) gyarmat, akkor meg is van a hely, ahol felhasználhatják a felgyülemlett erőt.
Kenesseyhez:
Igazad van, ha úgy nézzük, valóban csak egy játék. Másfelől - ha elfogadod ezt - arra is alkalmas, hogy kipróbáljuk magunkat egy történelmi szimulációban. Hogyan tudunk polgártársainkkal, illetve idegen nemzetek tagjaival kommunikálni? Milyen a politikai kultúránk? Az e-Republik szerintem remek gyakorlótér ehhez.
Ne érts félre: nem a háború mint háború ellen vagyok. Ám legyen! De azt hiszem, a horvátok ellen bajos a dolog. Két közel egyenlő fél (e-Horvátország és e-Magyarország) küzdelméből csak két félkarú óriás keveredhet ki. Meglehet, tévedek, mégis ez a meggyőződésem.
Sztem most, hogy visszavettük a teljes országot semmiképpen sem kéne fülünket-farkunkat behúzni mintha misem történt volna.
Rdeihez:
Pillanatnyilag valóban irracionális ezt tennünk. Éppen ez a javaslatom lényege! Felebaráti szeretettel fordulni a szomszédaink felé. Nézd meg, hogy szerinted hosszú távon melyik megoldás vezetne eredményre.
Szerintem a Játék lételeme a harc az eufória és a krízis helyzet. Összefogást eredményez és ezek a történelmi pillanatok. Én nem mondanék le róla. A békében mit játszunk? Legalább raboljunk asszonyokat hogy legyen mivel eltölteni békés estéinket.
Én egyetértek vele.
Egy komolyabb hadisarccal és tartós békével többre megyünk, mint a raktárakat folyamatosan ürítő, soha véget nem érő küzdelemmel.
NEKEM TETSZIK NAGYON OKOS MAGYAR MEGOLDÁSNAK ÉRZEM, ÉN JAVASOLNÁM HA MINDENKÉPPEN HÓDÍTANI AKARUNK,SZLOVÁKIA,AUSZTRIA,SVÁJC,CSEH IRÁNYT, ÉS AZÉRT 1-1 TERÜLET AMI KÖZELIT A
NAGY MAGYARORSZÁGHOZ🙂🙂?? hmm ÉS NAGYON BELE HÚZNI A GAZDASÁG ERŐSÍTÉSÉBE,VILÁG SZERTE KÉZBEN TARTANI STRATÉGIAI ÁGAKAT,MINT A KINAIAK CSÖSTŰL OTT LENNI MINDENHOL,
MONDJUK A BÚZA KERESKEDELEMBEN, FEGYVER GYÁRTÁS.......🙂🙂STB
Hát. Érdekes cikk. Egy hibája, hogy Mo. és H.ország egy-egy szövetségi rendszer tagja. Más lenne a felállás, ha az egész játékban kb. négy ország játszana és a világ többi része leigázandó bantukból állna (bocs a bantuktól..)
Egyszerűen kivitelezhetetlen. Mit lépnének erre a lengyelek, románok, stb. és mit a szerbek, indonézek, stb. ?
Tehát ez nem ilyen egyszerű. Vagy másképpen: nem Mo. és H.ország között forog a világ.
Már az megoldhatatlan, hogy az IRL haver lengyel és magyar nép összejöjjön a játékban. Volt rá próbálkozás többször is. A lengyelek nem akarják hagyni horvát cimbijeiket, mi meg az -itteni- haver szerbeket...
"Két közel egyenlő fél (e-Horvátország és e-Magyarország) küzdelméből csak két félkarú óriás keveredhet ki. Meglehet, tévedek, mégis ez a meggyőződésem"
tévedsz, az erepen a háború egy katalizátorként müködik, ami pörgeti a gazdaságot, növeli az aktivitást. ha békében élünk a lakosság eltunyul és elhagyja a játékot. a cikked alapján nem igazán vagy tisztába az erepes racionalitásokkal és az etörténelemmel. Kiengedni a horvátokat kinába? a nyugati felébe? a horvátok a szerb lionking miatt akarnak kinába menni, nem az értéktelen tibetért.
Bocs,de ez nem az a játék amire gondolsz...
Véleményem szerint a pillanatnyi háborús helyzet más megvilágításba helyezi a cikk mondanivalóját. 🙂
Timotheus Katatiki - leesett, ha kicsit gondolkodnom is kellett rajta, honnan ismerős a neved 🙂
Elismerem, kemény dió az ellenvetésed. De ha döntéshozói pozícióban volnék, megpróbálkoznék a horvátoknál ezzel a békeajánlattal. A többi már rajtuk múlna... Ha meg nem kell nekik a békejobbunk, legalább a gesztus üzenetértéke eljutna hozzájuk.
fail
Csak jelezném, hogy a mi legmegbízhatóbb szövetségesünk és barátunk itt a játékban eSzerbia. Gondolom, nem kell tovább mondanom...
Trollapóhoz:
Ha gondolod, akkor ne mondd, bár nekem sejtésem sincs, mit szeretnél.
Szerbia erős, Szerbia felséges, és a Phoenix sem volt olyan jó pozícióban, mint most. Mégis: azt látom, hogy Mo. folyamatosan gyengül. A szervezettségünk és a hírközlésünk terén (vagyis a minőségi tényezők terén) még jobban vagyunk, mint pl. a románok. De a népességünk (mennyiségi tényező) alatta marad, ha folytatódik a trend. Úgy következtetek ezekből, hogy ha két-három hónapon belül nem jön egy baby boom, akkor nekünk nagyhatalomként befellegzett. A békejavaslattal meg szeretném erősíteni pozíciónkat.
Tudom, pillanatnyilag a békéről beszélni nem aktuális: ismét kétoldali támadás alatt vagyunk.
(A komolyabb ellenvetésekre viszont a későbbiekben még felelni szeretnék.)
Az látszik, hogy semmit nem értesz ehhez.
Sz@r cikk.
Hamblo kedves kommentje azt hiszem, többet árul el őróla, mint rólam. Habár nem bántam volna, ha részletesebb válaszra méltatja írásomat. (Például elmondhatta volna, hogy ő hogyan definiálja a jó békét.)
Ha a cikk nem illeszkedne teljességgel az e-Republik világára, akkor a következő helyzet áll fenn: az új (virtuális) világ működése nem képezi le maradéktalanul a régiét.