Join the new world

(Utólagos megjegyzés: stílusomért elnézést kérek, előzetes megfontolásom ellenére végül az a szempont vezetett, hogy minél tömörebben foglaljam össze a témát.)

Az e-Republik polgárainak életében havonta van egy nap, amikor függetlenül attól, ki párttag és ki nem, szerepet vállalhatunk államunk politikai életében. Csekély szerep, a pesszimisták szerint pedig a statisztálással azonos. Mégis, a képviseleti (közvetett) demokrácia ezen nyugszik: a szabad választáson.
Mint az élet maga, úgy az e-Republik is sokféleképp játszható. Lehet komolyan venni, és lehet lazáskodni benne. Lehet őszintének lenni, és lehet hazudni. Lehet érzelmekből játszani, és lehet észérvekből. A szabadelvűség pedig annyit tesz, hogy mindenkinek megengedjük, hagyjuk hogy maga válassza meg a játszás módját.
Az állam és berendezése ugyanakkor olyasmi, amit nem ilyen sokoldalú szempontokra tekintettel alakítottak ki. Vannak persze hibái, nem is kevés. Mégis, a népes társadalmakban egyedül a közvetett demokrácia révén lehet biztosítani az állampolgárok lehetséges legnagyobb szabadságfokát. Az e-Republik reformjára itt és most nem szeretnék kitérni. Az állam berendezése tehát ésszerű szempontok szerint történik.
A kevésbé virtuális világból átvett gyakorlat szerint az elnökjelöltek felvázolják előre elképzeléseiket, tervüket, céljaikat arra az esetre, ha ők kerülnének a kormányrúdhoz. Például újságcikkekben. Ám ez olyasmi, amiben (én jól tudom) könnyen mellé lehet beszélni. Egzakt, pontos célokra van szükség. Erre találták ki azt, hogy népességben, GDP-ben, és katonai célokban határozzák meg a jelöltek céljaikat.
Az ésszerű cél olyan, amelyben egyrészt az azt felállító jelölt hisz, birtokában lévő ismeretei szerint azt elérni lehetséges és az ország érdeke. Vagyis úgy állítja azt a célt, hogy hivatalának lejártakor vállalhassa a felelősséget a céloknak a kormányzása eredményeivel való összehasonlításkor. Ha nem vesszük komolyan a célkitűzéseket, illetve a kormányzat nem szembesíthető utólag, akkor értelme nincsen efféle kormányprogramoknak.

És most a reális oldalról is szóljunk pár szót. Vannak, akik az érzelmek húrján játszva politizálnak. Szembesítsük magunkat a ténnyel, hogy pontosan emiatt mentek tönkre dolgok a valós világ történelmében. Szükség van persze azokra is, akik mernek nagyokat álmodni. Olykor ez nagy tettek megkísérlésére és eredményére vezethet. Felébredni a szendergésből viszont kínos és fájdalmas lehet, ha túlságosan hosszúra nyúlt... Érzelmi alapon játszva könnyen lehet párthíveket gyűjteni magunk köré. Elég, ha olyan célt mutatunk fel, amely sokakat megérint, úgyszólván populáris. És nem győzhetjük hangsúlyozni: játékosok mindig lesznek, nem csupán a virtuális életben, akiket érzelmek által lehet kormányozni. Elegendőek a nagy szavak is számukra. Emlékezetük pedig kellően rövid ahhoz, hogy utóbb ne emlékezzenek az elnök által tett ígéretekre. Aki érzelemből játszik, annak nincs szüksége érvelő politikusokra. Az csupán pártszíneket és vezéreket igényel. Meglehet - ez erős sejtelmem - azért van ez, mert túlontúl pesszimisták. Azt hiszik, az egyén választásán már semmi sem múlik. "Hiszen" a döntést már meghozták "odafent". A zsarnokok számára sajnos, a demokrácia a valóságban nem így működik, hanem igenis a polgár rendelkezik azzal a szabadsággal, hogy a maga eszére hallgatva válasszon. Még akkor is, ha nem él vele: a képesség, a lehetőség (potentia) a birtokában van. Ameddig ez nem tudatosodik bennünk, addig nem válunk egy e-demokrácia e-polgáraivá. Hanem megmaradunk a feudális urak és szolgák szintjén.
Tippeket nem adnánk, mi számít értelmes, megvalósítható, és mi irracionális, illetve irreális célnak. Ha az értelmes célt meg is tudjuk jelölni (márpedig megtudjuk), az ésszerűség annál jóval tágabb, éppen mert megtűri magában a szubjektivitást. Számomra, számodra, az ők számára mást-mást jelenthet az ésszerű döntés. Ami számomra túl nagy és kockázatos befektetés, másnak talán könnyen vállalható. Fejtegetésem veleje egyetlen mondatban sűríthető egybe: merj a magad eszére hallgatni! Ahol a hangsúly nem csupán az észen, de a Magadon is áll!