Összefogás és fegyelem

Day 498, 04:56 Published in Hungary Hungary by FSix

English summary for our serb friends: the article is about the necessarity of united efforts and discipline in wartime.



Akik olvasták a korábbi cikkeimet, tudhatják, hogy nem vagyok a kormány feltétlen hí­ve. Igyekszem tisztán teljesítmény alapján megítélni a munkájukat, ezért szóvá teszem, akár hibáznak (szigorúan magyarul), akár eredményeket érnek el.

Viszont egyet nem teszek: nem vitatom az harci utasításaikat. Főleg nem, amikor háborúban állunk több szomszédos országgal, egyes területeink pedig megszállás alatt vannak. Ilyenkor csak az összefogás segíthet.

Láttunk már országot, amelyik konkrétan a legnegyobb az eRepublikban. Az USA még a 300 fős Mexikót sem volt képes meghódítani. Volt, aki támadott, volt, aki a mexikóiak oldalán harcolt. Teljesen összhang nélkül. Ellenpélda Franciaország felszbadítása, vagy az a fegyelem, amelynek a románok WestSiberia visszahódítását, és közben a 2 frontos háború kézben tartását kezelték. Néha dönteni kell, hova koncentráljuk az erőinket. A tapasztalat az, hogy még ha a rosszul kiválasztott célpontra koncentrálunk, akkor is sikeresebbek vagyunk, mintha fókuszálatlanul bebukjuk mind a kettőt.

Épp ezért nem szeretném, ha mi lennénk a 8000 hadvezér országa. Kis csata Szerbiában, kis csata a lengyelek ellen, kis csata a németek oldalán. "Dehát én csak fejlődni akartam". Én is szeretnék fejlődni, mert így segíthetek az országon. De ha holnap valaki azt mondaná, újra kell kezdenem 0-s szintről, cserébe Budapestért és Miskolcért, nem haboznék a döntéssel.

Én nem mondom, hogy hazaáruló, aki nem tartja be a kormányutasításokat. Hazaáruló az, aki kiadja a jelszavainkat. Én csak azt mondom, hogy az az ország, amelyben ilyen a polgárok, szükségszerűen megismétli Mohácsot, Muhit, vagy Trianont.

A kormány munkáját megítélni két esetben lehet: havonta a választáson, és közben az impeachment alatt. Egyébként be kell tartani. Különben szétesünk. Elbukunk. Tudom, nehéz egy 8000 fős csapatban együtt focizni, de ha a románok képesek rá, mi miért ne lennénk?