Legendarium

És most?

Csendes most nagyon ez a háború. Villámsebesen kezdődött, előzmények nélkül, mint egy tornádó rohant végig az országon, és mint egy igazi forgószél, felszedte közben a politika és a diplomácia darabkáit, az érzelmeket és az indulatokat, amerre elhaladt, és amelyek elnehezítették és végül meg is állították szélvészgyors rohanását. Most csend van, feszült, terhes csend, mindkét oldal tervezget és lehetőségeket mérlegel, vizslatja a közvéleményt, a valószínűségeket és a véleményeket, miközben óvatosan figyeli a másik oldalt, nem tesz-e valamit, nem indít-e el valamit, kipróbálnak-e valamit amire nekünk válaszolni kell… az indulatok elszállnak ilyenkor, az idegek elrongyolódnak, kevesek tudják csak visszafogni magukat, és figyelmesek, óvatosak és megfontoltak lenni, amit a helyzet megkívánna.

A türelem fogyóban van mindenhol. A diplomaták annyit vitatkozhatnak, amennyit csak akarnak, de az emberek nem tudnak így ennyit várni, hisz nem tudnak semmiről. A felgyülemlett energiákat, a felhalmozott fegyvereket, a növekvő indulatokat le kell majd vezetni valahogyan, hogy kifújhassuk a gőzt az agyakból, és képesek legyünk megint beszélni, éspedig békéről, barátságról beszélni megint. A humor jó, a humor oldja ezeket a feszültségeket – de nem tudja a végtelenségig kitolni.

Csendes ez a béke most. Hiszen nem történik semmi, csak indulatok szállnak néha és a türelem húrjai gyengülnek meg. Semmi és senki sem mozdul csak a szájak és a levelek miriárdjai, amelyek a hálózat kábelein járják táncukat. Se háború, se csata, se csapatmozdulatok. Így hát várunk. Támadni akarunk, de tudjuk, hogy nem lenne jó, és tudjuk, hogy ők is támadnának és nekik sem, mert ugyanabban a szituációban vagyunk. Ez is egyfajta közös alap, nemigaz? Mi fogja vajon megoldani, hiszen ez így most patthelyzet, hogy egy sakk-kifejezéssel éljek? Ha bármelyik oldal kitalált volna valamit, már megmozdult volna. Így hát ha megoldást akarunk, akkor valami teljesen újat kell kitalálnunk, kilépnünk a megszokások megoldásaiból, és valami új taktikát vagy stratégiát találni fel. Valami újat, amire még nem volt, mert nem lehetett példa. Valamit, ami megtörheti ezt a patthelyzetet.

---

---

---

---

What now?

It is a quiet war now. It started suddenly, out of the blue, speeding about like a tornado, picking up bits and pieces of diplomacy and politics and passions as it went, that weighed it down and finally made it ground to a halt. Now it is a deadly silence, a charged stillness, both sides making plans and weighing options, carefully feeling for public opinion and available options, all the while watching the other side, what is going on there, maybe something is starting or they try this or that and what should be our answer… tempers fly and nerves fray in times like this, hardly anyone is able to contain themselves and be the careful, watchful and considerate one that the times would require.

Patience is wearing thin everywhere. Diplomats can argue with to their hearts’ content but people will not wait for so long. Already, the built-up energy, the accumulated weapons, the growing passions require something to channel them down, to blow off the steam, and to be able to talk again, and talk again about peace and friendship. Humor can only cool it off for so long although it can ease the tensions somewhat.

It is a quiet peace now. After all, nothing happens, just some tempers go off and patience is weakening. Nothing moves nowhere, just some mouths, and myriad letters make their everlasting dance on the network-cables. No war, no battles, no movement in any direction. And so we wait. Wanting to attack but knowing that we shouldn’t and knowing that they want the same and are in the same position. That makes a common ground, isn’t it? What will solve it one wonders, for it is now a stalemate to borrow a chess-phrase. If any of the sides had found out something brilliant, then it would have moved by now. So we now have to think outside the box and invent some new tactics or strategy. Something unorthodox, something new, something that can break this impasse.