[RH+]A nyugati kaland visszhangjai és a tények

Day 1,658, 11:22 • Published in Hungary Romania • by Hun Carpathia


Köszöntöm a kedves olvasót!

A tényekkel fogom kezdeni és a cikk végén befejezni.
A nyugati hadjáratunk végeztével, kudarcával megint újra kezdődtek a viták és a civakodások, mindenki szid mindenkit, csak azok elégedettek és nem hibáztatják magukat, akik nem támogatták a nyugati kalandot.
Azért jó lenne mindkét oldalnak szembenéznie önmagával és önkritikát is gyakorolni, nem csak a másikat hibáztatni.

Lássuk az elmúlt időszak tényeit:

1. A lakosság a nyugati hadjáratot 75%-ban támogatta.
2. A nyugati hadjáratunk elég szépen és sikeresen haladt, a németeken sikeresen átgázoltunk és az Észak-Franciaországi régiókat sikeresen elfoglaltuk és uraltuk.
3. A megállapodás ellenére Kanada hadat üzent nekünk, de mi ügyesen kivédtük Normandia felszabadításával az újabb frontot.
4. Az USA-nak hadat üzentünk, ők viszont nekünk.
5. Az USA támadása Loire Valley tartományának sikertelen felszabadítása után vesztésre ítélte a hadjáratunkat. Sokan a Hadügyi Közlönyben leírt felszólítás ellenére ebben a csatában a saját oldalon ütöttek. Ez fegyelmezetlenségre vall.
6. Az USA és szövetségeseinek szervezett taktikája és erőfölénye felénk kerekedett. Közben a kínaiak is megérkeztek Spanyolországba, ahol a legnépesebb szövetségesünk jelen pillanatban az eltörlés szélén áll. A spanyolok el voltak foglalva a maguk bajaival, valamint a bolgárok a törökökkel, a makedónok a görögökkel, a szerbek a horvát, stb. RW-ikkel,.
7. Elbuktuk a hadjáratot és hazajöttünk és az eredeti területeinket egy kivételével vissza is vettük a románoktól.


Következtetés:

1. Ha egyes századok, akik az elutasító 25%-ba tartoztak, a többségi döntés mellé állnak és nem az anyaországi RW-kbe ütnek feleslegesen, hanem a megfelelő csatákban, akkor talán sikeresebben vettük volna fel a harcot nyugaton. Valószínűnek tartom, hogy az elutasítók közül még csatlakozott kb. 5-10%, de még így is 10-15% sebzéselvonás keletkezett a fontos csatákból, ha beleszámoljuk, az egyéb szövetséges csatákba való ütéseket is.
2. Ha a Loire Valley-i csatában fegyelmezetten harcolunk, valószínűleg még mindig a franciákat sanyargatnánk /Óh, de jó lett esett volna ma oldalba pisilni a Trianon-palotát!/, vagy plusz még a németek déli tartományait uralhatnánk.
3. A nemzetközi helyzet és a körülmények egyáltalán nem kedveztek, hogy eséllyel vegyük fel a harcot szövetségi segítséggel a yenkik ellen.
4. Összességében a magyar stratégia jónak mondható, a végeredményt kisebb részben magunknak is köszönhetjük, nagyobb részben a TERRA-EDEN erőfölényének.
5. Nincs szégyenkezni valónk, csináltunk egy jó kis bulit, megmutattuk Nyugat-Európának, hogy lehet ránk számítani a későbbiekben is!

Ha az eddigiek nem fednék a teljes valóságot, akkor a szubjektív nézőpontom is benne van.
Végeredményben köszönettel tartozom a kormánynak és a hadügyi vezetésnek is, hogy megszervezték a nyugati kirándulásunkat és új sikerélményeknek lehettünk részesei.
Lehet, hogy sokan nem így fogják fel, de én igyekeztem felvázolni főleg a pozitív oldalát az elmúlt 3 hét eseményeinek.
A továbbiakban arra kellene törekednünk, ha újabb területeket akarunk foglalni- a kisebb ellenállás irányába kell támadni. Ha erősebb államon /Romania/ keresztül kívánunk bónuszokhoz jutni, akkor vele szomszédos szövetségessel közösen egyeztetve-támadva kell ezt tennünk.
Akik a hadügyi vezetést a nyugati hadjárat miatt támadták , mivel kevesebb bónuszunk volt, mint itthon, miért tették? –Az egyéni haszonérdek miatt, semmi másért.
Aki nyugatra tartott, azt nem érdekelte, mivel a játékélmény és a közösséghez tartozás bőven pótolta ezt! Ez az, amit a maguknak való búval bélelt kriplik soha sem fognak megérteni.
Aki szeret kalandozni és új dolgokat felfedezni, az a magyarság. Ez valahogy még mindig a vérünkben van, és ne hagyjuk hogy vészmadaraink megállítsanak bennünket!

Legvégül következzenek a történelmi tények:
-A magyarság őstörténete bővelkedett új területek és új haza keresésében és találásában kezdve a Kelet-Ázsiai kínai Nagy-faltól északra fekvő területektől a belső-ázsiai Turáni-alföldig, Észak-Indiáig, Elő-Ázsiáig, Meótiszig, Etelközig, Levédiáig és végül a Kárpát-medencéig.
-Aki maradt az eredeti területeken, azt felmorzsolták vagy asszimilálták a történelem sodrásában egyéb népek.
-Ha a szükség úgy hozta, akkor hódítottunk is, ha kellett asszimiláltunk népeket, ha pedig békével jöttek, akkor be is fogadtuk őket: kunok, úzok, besenyők.

Végezetül emlékezzünk ezen a napon azon nagy magyarjainkra, akik vérükkel védték hazánkat-nekik is köszönhetjük hogy szeretett Magyarországunk bár csonkán, de mégis büszkén néz a jövőbe!