[Quicksilver] KARD vagy bicska II.

Day 1,126, 10:50 • Published in Hungary Hungary • by KARD alapitvany
A sorozat első része: Ipath írása

Annak idején, két éve már, úgy indult a KARD, hogy páran elégedetlenek voltunk a politikai elit összeborulásával, nyámnyila tehetetlenségével, urambátyám posztleosztásaival, állandóan ugyanazon civódásaival - és újat akartunk hozni, új színt a politikai palettára, friss levegőt a kongresszus pállott levegőjébe, új embereket a közéletbe, új gondolkodásmódot, tettvágyat, aktivitást, pragmatikus célorientáltságot. És istenemre mondom, amit akartunk, azt meg is tettük, felforgattunk mindent, amit lehetett, belekötöttünk mindenbe, amit szarul csináltak, megújítottunk mindent amit akartunk - és ami a legfontosabb volt: Mertünk nagyot álmodni és meg is tettük (link: http://erephun.blogspot.com/2009/12/birodalmak-tundoklese-es-bukasa-vii.html)! Nem egyedül, hiszen a legtevékenyebb politikai erő sem képes egyedül csodát tenni, de hogy mi voltunk a katalizátorai, azt senki sem vitathatja el. Nem akarom kisajátítani a dicsőséget, a sikereket, de a szerepünket benne senki sem tagadhatja le.

De ahogy fordult az idő kereke, úgy nőtt bele a KARD is a mindennapi politikába, a politikai csatározásokba és alkudozásokba, ahogy nőtt a népszerűsége, a tagsága, úgy lett egyre nehézkesebb, alkalmazkodóbb, kevésbé újító, merész - a megújulásból átfordult a megszokásba, az anarchistából az autoriterbe... a kardból a bicskába. Közrejátszott ebben az erep mélyrepülése is, óhatatlanul, de minden nem fogható rá; ahogyan az utolsó talin is mondtam, ez már nem a büszke, merész, bátor KARD, hanem csak egy kisgyerek felfújt műanyag játékkardja; egy utánzat, egy árnyéka csak az eredetinek. Ahogyan az erep és eMagyarország is... és ezt jól mutatja a csökkenő népszerűség, a csökkenő taglétszám, a választási vereségek, kisebb sikerek, csalódások.

Itt az idő, hogy mi, KARD-osok rúgjuk s@ggbe magunkat, és kezdünk újragondolni valamit, amit a tespedtségbe süllyedés hónapjai alatt elfelejtettünk - hogy miért is volt ott a párt nevében az anarchista? Hát pont azért, hogy ne legyünk soha sikeres de egyben megszokott-unalmas párt! Hogy ne álljunk be a sorba, ha van szabad tér előttünk, hogy ne alkudjunk meg ha harcolni is lehet, hogy ne a megszokott úton menjünk, amikor járatlan ösvényeken is lehet. Tudom, erep manapság olyan, hogy adminok nem hagynak sok szabad ösvényt a játékosoknak, ránk akarják kényszeríteni az általuk kitalált ellenségképet, háborút, stratégiát... mégis, én azt mondom, inkább vagyok felemelt fejjel banolva, mint hogy lesunyt fejjel kussoljak és tapsikoljak az idióta ötleteikre. És azt mondom, ezt kell tennie a KARD-nak is. Megújulni, visszanyúlni a gyökerekhez (nem a régi emberekhez!), felvenni a harcot a rivális pártokkal, többet adni és merni mint ők adnak és mernek - hívni az újoncokat, megszólítani őket, és velük megint egy híres pártot építeni és nagyokat álmodni!



Mert itt, erepen a sikert nem régiókban vagy goldban mérik. Nem is szavazatokban vagy medálokban. Akik régóta játszanak, azok tudják - erepen a siker fokmérője a hírnév. Egy párt sok mindenről lehet híres - és hírhedt is, de a legfontosabb tulajdona nem a kongamedálok vagy elnökök száma, hanem a neve. Az a betűszó, hogy KARD, eMagyarország egyik legfontosabb kifejezése, mémje lett. Mert azzá tettük. Mindannyiunk munkája, sikerei, csalódásai, eredményei, hibái és bűnei is benne vannak. Nem hagyhatjuk, hogy lekopjon a névről az aranyozás, hogy elveszítsük belőle a lelket, a vezérlő erőt, a szellemét. Az ország elfoglalásakor sokunkban tört össze valami meghatározhatatlan, és ez a KARD-ra is igaz. Sosem volt igaz, hogy a kardosok nem hazaszeretők, hogy mert mi nem hozunk ide IRL mémeket, így nem is érdekel minket eMagyarország. Ezt ezer és egy dolog cáfolja, legfőképpen a tetteink. Hiszen mi mertünk egy hatalmas nagy magyarországot álmodni, ami három kontinensen terül el és a legnagyobb az erepen... de most nem a múltról van szó, nem arról akarok beszélni. Sajnos én, mint régi játékos sokszor beleesek ebbe a hibába, hogy a jövőről akarok írni, de elveszek a múltban.

Igaz, nincs is már sok mondanivalóm - amit akartam, leírtam. A KARD valaha fényesebb volt mint a lánc - manapság viszont már csak egy erős bicska, nem több, és ha erre megyünk tovább, akár bilincs is lehet, hogy ennél a hasnlatnál maradjak. De ha még merünk nagyot álmodni... ha még merünk nagyok lenni, akkor tegyük megint igazi karddá a pártot! Ha nem megy a régiekkel, akkor újakkal, tettrekész, friss, még nem életunt játékosokkal. A különbség csak a hozzáállás, egy aprócska, meghatározhatatlan tényező: akarat. Mely előbb vagy utóbb diadalt arat.

A KARD = AKARD!

Ha kedvet érzel egy megújuló csapat tagja lenni, akkor lépj be hozzánk ITT és gyere a chat-szobánkba!



Quicksilver