Join the new world

Yesterday and interesting article came to my attention. Whether its prophecies will come to pass or not, we shall see, but one thing is already sure: those potential changes are not unthinkable, and certainly in-line with the latest “upgrades”. No doubt, the trend of radical simplifications shall march on, as it has been decided by the e-gods themselves. The emperor’s old clothes are taken away one after the other, until the undeniable size of truth is revealed in its fullest glory.

One common characteristic of the latest changes is their adverse effects on the social aspects of the game: the roles of the community and cooperation are shrinking before our very eyes. If we follow this process of mutation to its logical conclusion, at the end of the tunnel the vague shape of a single player game emerges.

While single player games can be great fun, this mode of gaming is inherently incompatible with the basic nature of the New World. Individual players governing their own empires and competing with others is a stable concept, but the moment you introduce real life countries the whole thing collapses. Why? For one, no single player can nor should monopolize such countries.



In a free single player game it’s absolutely essential to let the player also have the free possibility of success. If money is asked for the most basic accomplishment, then perhaps it would be wiser to search for other services. However in eRepublik success does not depend on just one player, and that’s normal, since it promises the fun of participation in a team-play for the glory of your virtual homeland. No matter what you do or how much do you pay, (at this moment and most luckily) you cannot decide wars by yourself. Just ask Romper. If victory on the international scale is unreachable, that’s not a big tragedy in itself. There are other ways to have fun. Are there?

There are a number of entertaining features a single player game can offer. One of them would be the participation in an exciting story. Until recently, eRepublik had been organically generating its own history, with alliances, strategically-planned world wars, epic battles, regions with real economic importance and so on. Even a passive witness could enjoy the often unexpected turns in the string of events. Now we have endless and pointless tribal wars between neighbors. eRepublik history is dead.

A great story isn’t the only possible source of joy in a decent single player game: the sheer fun of an exciting gameplay can cover the lack of purpose. Unfortunately, the routine of clicking on the same buttons, in the same order, and for the same results, sounds more like work than gaming.



The most addictive games often give you the chance to create and design your much cooler virtual-self and/or your own highly personalized little empire. (An example for the latter would be the most profitable game of the moment: Farmville). Unfortunately again, in erepublik there isn’t enough diversity to begin with, to allow for proper customization. Your virtual-self consists of a name, a picture, and two variables each related to your ability to hit harder, and your “empire” is limited to buildings, which also relate to your fighting potential. On the top of this, becoming a decent warrior is not possible without investing some real cash.

In conclusion: improving and expanding the single player aspects of eRepublik is not a bad idea in itself, but these changes should not go against the social-multiplayer pretense the game is based upon. Otherwise we can end up with a limited and crappy single player game, where the big promises of the older eRepublik concept are gradually turned into the new clothes of the emperor.



Tegnap egy érdekes cikkre lettem figyelmes. Attól függetlenül, hogy bekövetkeznek-e a próféciái, egy dolog biztos: az felvázolt módosítások nem elképzelhetetlenek és mindenképpen harmonizálnak az eddigi „fejlesztések” irányával. Az e-istenek határoztak és az egyszerűsítés forradalma lánctalpakon fog előre haladni. Közben egyre hullnak a császár ruhadarabjai és egyre nyilvánvalóbbak az igazság méretei.

Közös jellemzője az utóbbi idők technikai változtatásainak, hogy meglehetősen negatív hatással vannak a játék közösségi oldalára: az együttműködés szerepe egyre csekélyebbé zsugorodik. Ha ennek a mutációnak a logikai vonalát a végső következtetésig követjük, az alagút végén az egyjátékos mód formája rajzolódik ki.

Az individuális játékra építő programok minden kétséget kizáróan szórakoztatóak lehetnek. Sőt. De vajon ez a játékmód kompatibilis-e az eRepublik világával? Mivel itt valódi országok virtuális tükrei a „főszereplők” és ezeket meg egyetlen játékos sem birtokolhatja kizárólagosan, a válasz az előbbi kérdésre: nem igazán.

Egy ingyenes játékban abszolút szükséges, hogy minden játékos ingyenesen megkapja a győzelem lehetőségét. Ha már az alapszintű sikerek elérése a befizetés függvénye, akkor talán érdemes gyorsan továbblépni. Azonban az eRepublikban egy adott ország sikere nem lehet egyetlen személy játékának eredménye. Nem is szabad annak lennie. Romper esete is igazolja, hogy az országos hadjáratok szintjén szerencsére nem nagyon lehet győzelmeket vásárolni, tehát az egyéni sikereket máshol kell keresni. De hol?



Az egyjátékos mód több örömszerzési lehetőséget is ajánlhat. Ezek közül az egyik opció: egy izgalmas történetben való részvétel. Korábban az eRepublik képes volt arra, hogy megalkossa a saját egyedi történelmét. Stratégiailag megtervezett világháborúk, kulcsfontosságú területekért folyó epikus csaták, meg hasonló események okoztak nekünk izgalmas perceket, amelyeket még passzív szemlélőként is élvezni lehetett. Manapság csupán rutinszerű és tárgytalan csetepatékban vehetünk részt. Az erepublik történelme halott.

A jó sztori nem az egyetlen lehetséges szórakozási forrás a valamirevaló egyjátékosra alapozó program esetén. Lehet élvezni magát a játék puszta örömét is annyira, hogy a küldetés céljáról megfeledkezünk. Sajnálatos módon, ugyanazon gombok, ugyanazon sorrendben és azonos eredményű kattingatása inkább hasonlatos valami munkatevékenységhez, mint játékhoz.

A legaddiktívabb játékok gyakorta megteremtik a lehetőséget a saját (a valódinál sokkal menőbb) virtuális alteregód megalkotására, vagy egy magas fokon személyre-szabott mini birodalom (lásd Farmville) megépítésére. Sajnálatos módon, már megint, az eRepublik nem rendelkezik elegendő tartalommal és változatossággal, hogy a testreszabás megvalósítható legyen. A virtuális éned mindössze, egy név, egy kép, és két szám, amelyek együttesen határozzák meg az ütőerődet. A kis birodalmad is harckapacitást növelő épületekre korlátozódik. Ráadásul pénzbefektetés nélkül nem válhat belőled igazán jó harcos, ami jelenleg szinte egyetlen értelme az e-létednek.

Következtetés: az egyéni játék bővítése és fejlesztése nem egy megvetendő cél, de amennyiben ezért a közösségi játékot áldozzák fel, elkerülhetetlenné válik a végzetes konfliktus az eredeti koncepcióval. Ennek eredménye csak egy harmatgyenge és korlátozott játék lehet, amelyben az eRepublik régebbi verzióinak ígéretei hasonlatossá válnak a császár új ruhájához.