Önéletrajzos, botladozós, beköszönős (1/2|A)

Day 1,458, 05:45 • Published in Hungary South Korea • by HMS Dreadnought

Kedves Olvasó!
Ugyan ez a szösszenet, mely első cikkemet reprezentálná nem teljesen fedi az újság arculatát, de úgy gondoltam beköszönőnek jó lesz. Jó szórakozást!!!

Nem hittem volna, hogy valaha is újságot indítok ám most már elég hosszú ideje érlelődik valami, ami már elég nagy ahhoz, hogy ne tudjon bennem maradni.

Románia



Lassan két éve csatlakoztam evilági e-világunkhoz. A kezdetek rögösen indultak, kis önéletrajzi kitekintés következik, akit nem érdekel az várja meg a második cikket, ott kerül felszínre az első kérdésem.

Egy szó, mint száz sorsom érdekesen alakult és ahol csak lehetőség volt, hogy valamire rápacsáljak ott rá is pacsáltam. Kezdődött ez azzal, hogy régesrég, ha még emlékszik valaki, volt a játékban házikó. És nem elég, hogy volt, de egy örökéletű dolog volt. Amikor még napi 100 élet állt a játékos rendelkezésére és slussz, igen nagy segítséget jelentett egy q5-ös, úgymond örök életű ház megléte.
Nem is kellett sok, elhatároztam, hogy márpedig nekem ilyen kell, hisz akkor sokkal kevesebb kaját kell vennem és hosszútávon igen jó befektetés kecsegtet. Spóroltam is ezerrel hosszú időn keresztül, míg egy szép napon összejött a szükséges vagyon hogy megvegyem hőn áhított e-ingatlanomat.
Ám a takaros házat nem tudtam sokáig élvezni, ugyanis a játék fejlesztői kitalálták, hogy mint minden termék a ház is kap egy "duration" tulajdonságot, és az örök életűnek hitt téglakreálmány szépen lassan elkezdett eltűnni az inventoryból. Ha jól emlékszem 50 nap kellett és elvették, amiért hónapokig kuporgattam.

A következő érdekes esemény a v2 volt, amikor is szakmákat adtak a játékhoz és a meglévő work skillt kellett egy szabadon választott szakmára átkonvertálni. Ment az agyalás napokig, hogy mit lenne érdemes, végül ha jól emlékszem az architect (ha volt ilyen...) szakma mellett döntöttem. Megint mellényúltam... Ugyan rengetegen választották a harvester szakmát, mégis hosszú hetekig mindenki hülyére kereste magát ezzel a szakmával, olyan magasan voltak a bérek.
Több se kellett elkezdtem iszonyatos tempóban átképezni magam harvesternek. (A rendszer sajátossága volt akkor, hogy mindenkinek 24 óra állt rendelkezésére és azt kellett beosztani szabadon meló, tanulás, edzés, pihenés között, ha jól emlékszem)
Így amit csak tudtam a tanulásra és melóra fordítottam, ezzel teljesen hanyagolva az edzést. Hiba volt, megint. Történt ugyanis, hogy akkor a rendszer nem adott Super Soldier medált és 5 aranyat, de amikor végre parkolópályára tették ezt a V2 förmedvényt utólag mindenki megkapta a szobrot és az aranyat az előző rendszerben végrehajtott edzésért. Hallottam olyanról, aki kész vagyont kapott a következő nagyobb változtatás után.

A következő lépcső, és egyebn szívás, az első cégem megvétele volt. Hát naná, hogy házgyárat vettem, amit szép lassan parkolópályára tettek. Ha jól emlékszem még mielőtt teljesen értelmét vesztette sikerült eladnom a piacon és vettem belőle kajagyárat.

Akkoriban az ember nem tudott a saját cégében dolgozni, egyedüli lehetőség arra, hogy termék ki is jöjjön a gyárból a dolgozók alkalmazása volt. Ámde a rendszer figyelembe vette, hogy a kedves delikvensnek mennyi élete van abban a pillanatban, amikor dolgozik és ahhoz mérten, arányosan ment a termelés. Mondanom se kell, sírva könyörögtem a melósoknak, hogy ne a napi rutin után kegyeskedjen bezuhanni dolgozni és termelni nekem 5-10-15 huf veszteséget aznapra, hanem esetleg kezdje a melóval, neki úgyis mindegy.

Kis melléksztori, mindeközben volt egy olyan ötletem, hogy a meglévő vagyonomat tankba fektetem és megvárom, hogy felmenjen az ára. Soha többet nem került annyiba a tank... annyira felcsesztem magam, hogy mibbiten bejelentettem elosztogatom a vagyonom és befejezem a játékot. Végül csak a tankjaimat osztottam szét, meg talán valamennyi pénzt és meggondoltam magam.

A céges buli egyik nagy rémálma a háború volt. Főleg akkor, ha mi nyertünk. Történt ugyanis, hogy elfoglaltuk Romániát, akik válaszként irgalmatlan partizánakcióba kezdtek. A lényege az volt, hogy kihasználták a rendszer adta lehetőségeket és a magyar munkaerőpiacon vállaltak munkát, mivel otthon nem is tudtak, mivel akkortájt az otthonuk pirosfehérzöld 🙂 volt, majd 10-es élettel dolgozva nyírbálták szét a magyar gazdaságot és a cégvezetők idegrendszerét. Baromi nehéz volt már az is, hogy egyáltalán magyar melóst találjon az ember, ha pedig talált, akkor kezdődött a síránkozás elölről, hogy ne úgy dolgozzon már mint egy román.

Az utolsó nagy ballépésem akkor történt, amikor egy újabb nagy átalakítás után elszabadult az arany ára. Hosszú ideig 50 huf körül volt egy arany (de nem is lehetett 150-170 hufokat keresni egy nap, átlag 10-20 huf között keresett az ember)
Akkortájt ha jól emlékszem 80-90 huf körül volt az arany, amikor azon gondolkoztam be kéne fektetni az összes pénzem aranyba. De mivel minden akciómmal annyit szívtam mint a torkosborz végül nem tettem. Hiba volt. Nagy hiba. Ha megnézed a mostani aranyárakat talán érted miért.

Azt hiszem ennyi volt ha a ballépéseimmel kell elszámolnom. Most végre van egy tűrhető gazdaságom és jelenlegi formájában nagyon élvezem a játékot, remélem nem találnak ki valami egetrengető trágyadomb V3-at...
Mint mondtam élvezem a játék szinte minden aspektusát, főleg a harcot. Harcolni szép, harcolni jó, DE...

(folyt. köv.)