Ünnepi Levél Székelyföldről Magyarországra

Day 1,129, 02:14 • Published in Hungary Hungary • by gyika
Dobos Imre Sebő Ödönnek, Gerjén, Tolna v.m., Magyarország
Feladó: Dobos Emeric, Zsudetul Csiuk, Szindominic, Sojom ut 4.sz.


(A gyimesi állomás. Ezt védték Sebő Ödön, mint tiszt, és Dobos Dénes mint székely baka.)

Kedves Főhadnagy ur.

Ezen pár sorommal kívánom értesíteni hogy megkaptam a hozám küldött kedves levelét. Aminek anyira örültem hogy mikor bontotam Föl szinte Magát látam magam előtt.De nemcsak én hanem az egész család együtt örültünk. Aszt mongyák hogy ez igen egy talpig ember hogy nem sajnálja a fáratságot enyit érdeklődni mindenkiről.

Kedves Főhadnagy ur. Vákár urékhoz ugyan én magam nem jártam de bizonyos forásból halott am hogy ide haza vannak a kedves családjával együtt. Mert tugya van iten egy kereskedő aki töbször jár oda és attól tudtam meg mindent. A cím az nagyon könyü ami igy szól Vákár nyomda Csíkszereda, románul Merkurea Csiuk.

Én magam nem jártam mert tugya ojan drága ez a vacak vonat hogy nem képes föl birni ha törvényes ügye nincs akor hacsak lehet kerüli. De ha még most se kap választ akor magáért megtaszem aszt hogy szeméjesen fogom felkeresni. Most pedig meg irom a családi állapotomot.

A szüleim hálá Istennek egésségesek együtt lakok velük. Most egy éve meg halt egy huszonhárom éves öcsém azóta a szüleimmel élek van egy leányom, Anna ki oktoberben töltött öt évet ovódábajár szép verseket tud mán, van két fiam az egyik Jozsef a másik Árpád. Jozsef április elsején lesz három éves, Árpád meg nincs két honapos szép egésséges mind a három. Jozsef ez egy nagy hojag nincs ojan ének amit nem tud.

Állandoan kint vana hoba nem lehet ben tartani egy percig sem.
A jelenlegi idő most havaz a legjobban és a szél fuja ugy nem kivánom kibujni még adig sem Amig az álatoknak eni adok. Erdölni járok még nagyob mértégbe mint edig az nekem a mindenapi foglalkozás. Mert csak így tudom valahogy szükösön meg keresni a mindennapit.

Mert it nálunk akora szárazság volt hogy mindent ki perzselt, A tavasz gabona amint föl nöt egy araszra ugy meg is szárat. Igy tehát ugy kel vegyem az álatoknak is magamnak is. Azaz de most minyá az sem lesz ahol veni. De hát majd meg segít az Isten. Még idáig sem volt valami dicsöséges termés de most semi ugy hogy még csak most tanulunk élni.

Kedves főhadnagy ur a gyimesiekről nem sokat tudok írni mert ők a hegyen tullaknak és nem tudok érintkeésbe lépni velük. Nem rég indult meg a vonatjárás mert a karakoi hidat a németek föl robbantották és csak most let kész az ujhid ami vasbol és betonból készült, ere a hidra biztosan emlékszik.

A dicsöséges karácsonyrol anyit hallotam hogy amint tőlünk elmaradt úgy hazament és azóta othon van. Asztán meg tudok az erdészékről akik rakotyáson laktak. Most ide haza laknak csik Jenö falván. A cimetis oda adtam nekik mert irni akarnak. Most más irni valóm nincsen deaszt még irom hogy nálunk a legfinomabb cigareta papir az újság. Most más ujságot nem irhatok tiszteletel maradok a távolba boldog uj évet kivánok számokra a jo Istentöl.

Dénes.

Kelt Csíkszentdomokos
1947 Január 6-án.


(A gyimesi állomás. 2008. Ejsze sikerült megtanulni élni.)

Forrás: Sebő Ödön, A halálra ítélt zászlóalj