[NF] ilyenkor Karácsonykor

Day 2,591, 00:04 • Published in Hungary Hungary • by y0suna



Sziasztok ! ❤

Immáron elkövetkezett második aktív eRepes karácsonyom, s szeretnék Nektek hálát mondani az elmúlt időszakban nyújtott segítségetekért, támogatásotokért, figyelmetekért, kedves szavaitokért, s egyáltalán a létezésetekért.

Külön köszönet jár Hercegnőnek és Nintsennek , akik idén rendeztek eRepublik találkozót, amelyek alkalmával szorosabbra fűzhettem már kialakult barátságokat, illetve új ismeretségekre is tettem szert.

Ugyancsak jár a köszönet Hofi73nak , akivel megrendeztünk idén egy elnöki találkozót ❤ , majd közösen helyet kaptunk Tarsolytestver pártjában a Nemzeti Frontban.

Ezúton szeretnék pártom nevében áldott, békés Karácsonyi ünnepeket kívánni minden játékosnak és hozzátartozójának.
Pihenjetek és szórakozzatok minél többet, ha tehetitek!


Verssel nem készültem, megviseltek az elmúlt napok, ehelyett Wass Albert : Magyar karácsony az égben című művéből, majd ezt karácsonyi képek követik a régmúltból.

"Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán!
Elsőnek az ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. „Pro libertate”, suttogta a nagyságos fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar „Mennyből az angyal…” De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót.
Majd az Úr Jézus jelt adott megint, s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetségből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől."






































Angyali üdvözlettel:

y0suna