[NEMZETI FRONT] KÖLTÉSZET NAPJA
Tarsolytestver
Üdvözletem!
A mai napon ünnepeljük a magyar költészet napját József Attila születésére emlékezve, a Nemzeti Front ezzel a cikkel szeretne tisztelegni e jeles esemény alkalmából. Elsősorban (s egyben kizárólag
😛) hazafias költeményeket foglaltam össze egy csokorba, fogadjátok szeretettel!
Ki mással indíthatnánk?
József Attila: Nem, nem, soha!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
Megtartjuk lendületünket és harciasságunkat, Hangay Sándor remekműve következik.
Hangay Sándor (1888–1953) költő, hírlapíró. Gyóni Géza mellett az ő lírájából sugárzott a legköltőibb módon a katonai szellem, hisz honvédszázados volt az első világháborúban. Számos versét németre is lefordították, sokat meg is zenésítettek.
HANGAY SÁNDOR
Kiáltás Szent Istvánhoz
Turul népét, ki földhöz megkötötte
S lenyeste lelke csélcsap szárnyait;
Ajtonyt, Koppányt — kit porbasújtott ökle,
Hogy többé már nem várnak rájuk itt
S Tunozubát, a vadkant megalázta,
Vazul fülébe ólmot öntetett,
Várost emelt a végtelen pusztába,
Szabott törvényt es rendelt végeket,
Nagy zabolázónk — ezredév határán
(Halkítsátok a tömjénes zenét!)
Kopjás vitézként itt állva a vártán,
Köszönt István, egy Ajtony-nemzedék.
Nem lázadásra száll feléd kopjája,
Tüzet sem vet ma torkodra nyila.
Megsüvegelve, kézben a kucsmája
S így szól hozzá
😛„Nagy Árpádház fia
Egy ezredéve tart az ős-birok már;
Legyünk Nyugat? vagy maradjunk Kelet?
Kereszt legyen, vagy forrásfő az oltár?
Hogy megérjük az újabb ezredet.
Mert rongy ebek a lábikránkba martak
S lettünk népek közt kivert bika…
Hazánk — nézd — csonka s a vérző magyarnak
Büszke nyakában négyfelé — iga.
Csonka országban egymást tépjük-marjuk,
A testvérérzés szép álom maradt.
Kútágas ormán kárognak a varjúk
És nincs gulyánk a kútágas alatt.
Zsuppos házakban – jaj! – üres a bölcső.
Kardot kaszát nem lesz, aki emel.
Meg sem született itt egy emberöltő,
Bűnös sok bába úgy vetélte el.
Földet a földéhesnek mért nem adnak?
Lába alól a föld mindig kifut.
Füstös gyárakban éhkoppon sorvadnak
A paripákra termett hős fiúk.
Nagy szent, — mi kardot kérünk hát ma tőled,
Mi önmagunknak újra visszaad.
Daccal állva az átkozott időnek,
És kérjük sujtó, torló jobbodat,
Szent jobbodat! — Felénk korbácsot tartson,
Az ellenségnek: győztes fegyvered!
Kovácsolj egybe minket újra harcon,
Hogy megérjük az újabb ezredet.
Nagy zabolázónk, fordulónk határán
(Halkítsátok a tömjénes zenét!)
Kopjás vitézként, itt állva a vártán,
Hozzád kiált egy Ajtony-nemzedék.
Vad harag gyúl a szívünkben Alföldi Géza sorait olvasva:
Alföldi Géza – Üzenem
Egyszer mindenért felelni kell,
egyszer minden számadásra kerül,
mert él még bennünk a törhetetlen hit,
hogy nem mindég a szemét marad felül…
Bár ma még csak káromkodni hajt is
a tehetetlen, meddő akarat,
megmozgatja a nehéz hidakat is
az ár ereje, ha gátja szakad.
Pedig egyszer ez is bekövetkezik,
elsodor megfontolást, józan okot
a megalázott szívben égiglobbant harag.
S a legény, ki eddig dallal szórakozott
a virágban terhes réteken,
a gazda, aki izzadva kapált,
az asszony, aki kenyeret dagaszt:
eljön kiosztani a megérdemelt halált!
Egyszer minden mocskos patkányra
rászakad az örök rémület,
s ti, akik ma mégis rajtunk rágtok,
tudjátok meg: nincs könyörület!…
Kérges markunk ököllé duzzad,
fáradt szemünk mintha villám volna,
s megismeri büszke úrmagunkat,
kifosztott fajtánk minden árulója.
Szelídebb vizekre evezünk, ezt a verset a Kárpátia zenekar hozta vissza a köztudatba. Hálás köszönet nekik.
Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben
Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván
Búd vadonának reszkető ölén.
És én, mint véred lüktető zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg:
Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, ó jaj, színig fájdalom...
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, -
Én mit tegyek már? - romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet.
Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar;
A sírgödör hát végkép meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem:
Magyarnak lennem mért ily csúf halál?
Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának
És sírt, vesztére, önszántábul ás,
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás,
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, -
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!
Pattogva, zúgva ég a magyar erdő,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égből a magyar jövendő,
Milljó görönggyé omlik szét a föld;
De bánatomnak dacra-lázadása
- Mint őrület, mely bennem kavarog -
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra:
Még nem haltam meg, - élni akarok!
A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány magyar rög innen elszakad;
A tízkörmömmel kelljen bár kiásnom,
Kikaparom a földbül a holtakat:
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbetűkkel álljon
Egy égő, elszánt, zordon szó: soha!
Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék!
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón, egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom,
És nem leszek más, - inkább meghalok!
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull;
De ezt a lelket itthagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, - ez az én hazám!
És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon,
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!
Remény és kitartás. Ez elszakított testvéreink sorsa, de hisszük: eljő még az igazság pillanata - a Magyar Feltámadás.
Bajkay Lajos - MARADJATOK OTTHON…
Ráuntatok végképp,
Édes anyám lelkem,
A csúf szolgaságra
S úgy hallom, hogy jöttök,
Ti is készülődtök
Kismagyarországra…
…Jöttök nemsokára…
Maradjatok otthon,
Ne jöjjetek ide
Új Golgotát járni!
Panaszos kenyeret,
Kegyelem kenyeret,
Rabkenyeret rágni…
…Maradjatok otthon…
Ha mind eljönnétek
Édes anyám lelkem,
– Otthon a Bánátba
Lehullna a rózsa,
Meghalna a nóta –
Tudom – nemsokára!…
…Ne jöjjetek ide…
Ti csak maradjatok
Akármint is mondják,
Akármint is hallik:
Mi még visszatérünk
S mindent számon kérünk –
Nem halunk meg addig!!
…Maradjatok Otthon…
Nem érhetjük be kevesebbel, mint a vers címe. Talán az aktuális e-magyar kormányoknak is többet kellene gondolniuk erre... „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”
Finta István - Mindent vissza!
Tovább! Tovább! A Tátra,Fátra vár,
Észak felé száll a turulmadár:
Vár a Krivánka,úgy hív a Szitnya,
Harsog a fenyves: Előre szittya!
Mindent vissza!
Ott a határod a Tátra felett,
Ősi baráttal foghatsz ott kezet.
Nem lehet határ a Vág,a Zsitva,
Míg rablánc csörög,előre szittya!
Mindent vissza!
Ősi hazádon ne törj új sebet,
Mert ma a célod csakis egy lehet:
Uzsok lejtőjén apáid sírja,
Az az ős határ,-Előre szittya!
Mindent vissza!
Tovább!Tovább!Az idő szalad,
Tettek kellenek,nem zengő szavak!
Vár a Felvidék,vár Pozsony,Nyitra:
Meg nem állhatunk,-előre szittya!
Mindent vissza!
Míg magyar jajt hoz onnan át a szél,
Míg Felvidék csak bennünk remél,
Míg Bazin borát vad zsebrák issza,
Nem pihenhetünk,-előre szittya!
Mindent vissza!
Körmöc aranya,Máramaros sója,
Vár Felvidék minden lakója.
Markod ősapád kardját szorítja,
Trombita harsog,-előre szittya!
Mindent vissza!
Branyiszkó ormán zúg a rengeteg,
Úgy törj előre,mint a fergeteg!
Ha kell,az ősföld vérünket issza,
De meg nem állunk,-előre szittya!
Mindent vissza!
Ne várj te másra,senki fiára,
Haladj az ősök útjain járva:
Csak önmagadban a Istenben bízva
Hajrá a célig,-előre szittya!
Mindent vissza!
Remélem tetszettek a versek. Ha szeretnél egy jó közösségbe tartozni és küzdeni eMagyarország feltámadásáért, ha nincs pártod vagy nem tudod hogy a jelenlegid mit is képvisel pontosan, ha magyar szív dobog benned, ha szeretnéd újra magasba emelni nemzetünk szent lobogóját, akkor téged is vár a Nemzeti Front!
A belépéshez kattints a képre:
(majd a pártoldalon a JOIN-CSATLAKOZÁS gombra)
Vagy csatlakozz itt: http://www.erepublik.com/en/party/nemzeti-front-4532/1
Tisztelettel,
Tarsolytestvér
pártelnök
Comments
Csak az enef!
Én kicsi pónim. : )
Nagy a szerelem 😉
Igen, hisz a tékozló póni hazatért. 🙂
╔══════════════════════════════════════╗
║További cikkeket akarsz olvasni? Itt elérheted őket 5 oldalon:
║Legfrissebb cikkek: 1 2 3 4 5
║(ha csirkézik valamelyik oldal, az azt jelenti, hogy nincs annyi cikk)
║Miért reklámozom ezt? Azért, mert amióta szinte divat
║pénzért szavazatokat venni a cikkekre, sok jó cikk
║szorul ki a főoldal top 5-ös listájáról. Sok újságíró
║esik kétségbe, hogy a régebbi szokásosan kedvelt
║témájú cikkei nem tudnak oda eljutni illetve sok
║emberhez el sem érnek. Ezért, hogy
║ezen mesterségesen jónak szavazott cikkek miatt
║mégis valahogy elérjen a többi cikk, így a top 5-ös
║cikkek alatt reklámozom.
╚══════════════════════════════════════╝
Örülök, hogy vannak olyan ismerőseim, akik tisztában vannak április 11 jelentőségével ♥
Én is tisztába vagyok a jelentőségével,hisz ma van az asszony szülinapja!😃
Egy apró eltérés: a költészet napjának akkor van jelentősége, ha nem felejted el, a másiknak akkor, ha elfelejted 😃
V
Köszönöm
kissé fáj József Attilát ilyen környezetben látni de örülök, hogy egyáltalán tudod ki ő és terjeszted egyik versét
Nagyon jó környezetben van József Attila!
Ö is meg Petőfi is hazafias beállitotságuak voltak csak József Attilát nem annyit emlegetik ebben a formátumban!
ne fájjon!
Üzenet haza
Wass Albert
Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...
Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszon,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad...
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem habarccsal és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad...
És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad....
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad...
Maradnak igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.
"Remélem tetszettek a versek. Ha szeretnél egy jó közösségbe tartozni és küzdeni eMagyarország feltámadásáért, ha nincs pártod vagy nem tudod hogy a jelenlegid mit is képvisel pontosan, ha magyar szív dobog benned, ha szeretnéd újra magasba emelni nemzetünk szent lobogóját, akkor téged is vár,, a Határontúli Magyarok Szövetsége! ...😃
[removed]
Érdemes elhelyezni a verset a költői életműben. A vers kelt: 1922; Attila született: 1905. És utána a fejlődése ívét. Nem föltétlenül ez a verse miatt az ő születésnapja a költészetünk napja...
Ha a fejlődése ívét vizsgálod, akkor nyilván tisztában vagy vele hogy miként vélekedett a nemzetiszocializmus hatalomátvételéről.
Vót szub!
[removed]
o7