[monti] Örök élet, gazdagság, ingyen szex

Day 3,270, 09:32 Published in Hungary Hungary by montaigne
Előzmény: [monti] Csajozás a számok világában


1980-as évek, Kolozsvár

Az a helyzet, hogy ha az ember negyedik éves az egyetemen, akkor már lehet egy kicsit lazulni. Persze ez nem vonatkozik a notórius stréberekre, meg a különböző komplexusaikat kizárólag jeles jegyekkel kompenzáló egyénekre, de én nem ezek közé tartozom. Túl vagyok három pokoli éven és most meg kell mentenem a diákévekből azt, ami még megmaradt belőle.

Kétségtelen előnnyel bír az a körülmény, ha az embernek van egy saját lakása, még akkor is, ha ez önkormányzati tulajdonban van és kisméretű. Nem a méret számít és ezt komolyan mondom. Boldog voltam, hogy életemben először tartós kapcsolatban élhettem mindennapjaimat. Carmen mellett a legjobb a kora hajnali ébredés volt. Itt van egy csodálatos életnagyságú porcelán baba, akinek a vállán, a derekán, meg egyéb csodaszép domborulatain megtörik a holdfény, és ezzel a látvánnyal sokadszorra sem bírok betelni. Először történt meg, hogy valakivel nemcsak egy fél estét, hanem egymást követő sok-sok egész estét együtt tölthettem. Ezek után, ha valaki azt mondja, hogy a matematikának, mint csajozó segédeszköznek nincs semmiféle gyakorlati haszna, akkor egyszerűen komolytalannak tartom az illetőt.

De be kellett látnunk, hogy még egyikünk sem nőtt fel a nagybetűs élethez, de még egy tartós kapcsolathoz sem. Két hete még azon hőzöngtem, hogy csak értelmetlenül halmozódik a pénzem. Carmen a maga módján tett róla, hogy ez ne így legyen.

Elsősorban megoldhatatlan feladat volt a tanulás mellett folyamatosan termelni a pénzt és ezzel egyidejűleg a női lélekhez hasonló bonyolult rendszert kezelni. Mindkét feladat meglehetősen időigényes. Szóval fel kellett adnom egy-két pénzforrásomat, igaz minden éjszaka bőven vigasztalódtam a keserű anyagi veszteség felett érzett bánatomért.

Másodsorban hihetetlen sebességgel párolgott el a korábban „hegyekben álló”, megtakarított pénzem. Hetente kétszer taxival mentünk az uszodába, majd onnan ugyancsak taxival az egyetemre. Naná, az alváshiányt be kellett valahogy pótolni, ha másként nem, hát a taxiban való alvással. A konyhaművészetem nem elégítette ki minden tekintetben a kisasszony igényeit, úgyhogy hétvégenként az elegáns belvárosi éttermek egyikében ebédeltünk. Fodrász, kozmetika, egy-két új ruhácska…időnként kezdtem nagyon hülyének, kizsákmányoltnak érezni magam.

De talán az adta meg a kegyelemdöfést a viharos kapcsolatunknak, hogy választanom kellett a tanulás és a kisasszony ide-oda kísérgetése között. Minden kedd és csütörtök reggel a fémek hideghúzását tanították, amikor (ugye) jelenésünk volt az uszodában. No, mindegy, gondoltam, hogy a legminimálisabbat majd csak megtanulom valahogy a délutáni labor órákon, de sajnálatos módon egyre jobban lemaradtam a többiektől. Végül már nem is tudtam követni az anyagot, amitől dühös, ingerült lettem. Feladtam.

-Mókuskám, ne durcizzál, majd leteszed azt a hideg, vagy rideg valami vizsgádat ősszel! Így legalább délután is együtt lehetünk.
-De én nem szeretnék őszire hagyni semmiféle vizsgát! (Meg különben is, engem nem annyira a közös délutánok, hanem sokkal inkább a közös éjszakák gondolata tud felvillanyozni).
-Jobban szereted azt a hideg akármit, mint engem?
-Ez nem egy vagy-vagy kérdés. Ezt a tantárgyat nem véletlenül tették be a tananyagba. Fontos lehet a való életben, ha majd mérnök leszek.
-Mókuskám, mit fogsz te hidegen húzni? És az még olyan nagyon sokára lesz! Én meg majd csak utánad két évvel fogok végezni! És mi lesz velem nélküled ennyi idő alatt?
-Csak akkor végzel, ha meg nem buksz közben.
-Ezt most miért mondod?
-Megnéztem a jegyeidet.
-Semmi közöd hozzá!
-De igenis van közöm hozzá! A tanulás az egy véresen komoly dolog. Lehet közben kisebb-nagyobb kópéságokat és csibészségeket elkövetni, de alapvetően illik megtanulni azt, amit tanítanak. Sőt, nemcsak megtanulni, hanem észbe is kell tartani és a tantárgyak közötti összefüggéseket meg kell érteni és ezeket alkalmazni is kell.
-És élni mikor fogunk, ha nem most?
-A szórakozás nem mehet a tanulás kárára. Meg kell találni az optimumot.
-Én már meg is találtam az optimumot.
-Azt te csak hiszed!
-…
-…
-Gondoljuk át ezt az egészet! Mókuskám, te mit szeretnél az élettől?
-Örök életet, gazdagságot és lehetőleg ingyen szexet. És te?
-Gazdagságot, örök életet, a szex meg majd csak lesz valahogy. Nagyjából ugyanaz, csak a sorrend más.
-Akkor most miről is vitatkozunk?
-Mókuskám, a munkát és tanulást nem jelölted a három legfontosabb dolog között. A nagyim szerint még soha senki nem mondta azt a halálos ágyán, hogy „bárcsak egy nappal többet dolgozhattam volna”. A nyomorult hideg akármidről meg vitatkozzunk egy kicsit szakmai alapon, ha már tényleg annyira fontos az számodra!
-Hát jó! Nos, a fémek hideghúzása nélkül nehezen lehet elképzelni az életünket. Például a főzőedény, a hűtőszekrény ajtaja, a sliccemen a patent, a bicikli csengője, a kocsik karosszériája, és millió egyéb használati tárgy készül hideghúzással. Ehhez szerszámok és technológiai folyamatok kellenek. Ráadásul a hideg húzás anyag és energiafelhasználás tekintetében sokkal gazdaságosabb, mint a forgácsolási, vagy meleg megmunkálási, vagy akár a szinterizálási technológiák bármelyike. És folyamatosan jelennek meg új, innovatív módszerek, például az ellenőrzött körülmények között történő mikro-robbantásos hideghúzás.
-Mókuskám, tudom, hogy ez a hideg izé a dilid, úgyhogy kíváncsiságból én is utána olvastam. Van egy rossz hírem: világszerte csökken a fémfelhasználás. A fémek helyét jellemzően a sokkal olcsóbb műanyagok (ezen belül is a poliamidok és a hőre keményedő bakelitek), illetve a jobb technológiai mutatókkal bíró szénszálas anyagok, vagy az edzett üvegek veszik át.
-Aha, szerinted felejtsük el a fémmegmunkálást! A hadseregek majd hógolyókkal meg sült krumplival fogják egymást megdobálni, a nagyid varrótűje majd halszálkából fog készülni, a fülbevalód meg cápafogakból.
-Figyelj, én lány vagyok, nem hülye. Ez a kettő nem ugyanaz. Nem azt mondom, hogy nem lesz rá szükség, mert kell a vas az építőiparba, meg a kocsigyártáshoz, de nem lesz trendi, nem lesz cuki. Olyan lesz, mint a csapvíz, vagy a telefon, amit bárki olcsón megvehet. Úgy is lesz megfizetve. Kapaszkodj meg, a zsidó hadseregben kerámia alapú, magasan hőellenálló fegyveralkatrészeket építenek be az UZI-kba. Na, mit szólsz ahhoz, hogy másodikos csaj létemre ennek is utánajártam?
-Csak annyit, hogy tanulás helyett hatalmas feltáró munkát végeztél egy számodra még ismeretlen területen és részben, vagy egészében hamis következtetéseket vontál le belőle. Bizonyítani akarod a magad igazát és ezt egyoldalúan beállított tényekkel, féligazságokkal támasztod alá. Teszel egy neked tetsző megállapítást és mögé rendeled azokat a tényeket, amelyekkel ezt igazolni tudod, minden mást ténytől meg elvonatkoztatsz. Az amcsik ezt jóhiszemű pillanataikban úgy nevezik, hogy reverse engineering, ezzel szemben a kommunisták meg koncepciós pernek, vagy sztahanovista propagandának hívják ugyanazt. Használd nyugodtan azt a terminust, amelyik jobban megfelel az ízlésvilágodnak!
-A hideghúzás akkor is már a múlté. Olyan, mint a halott, amelyiknek még nő a körme, de minek? Inkább rajtam lovagolj, mint ezen a döglődő technológián! Szóval? Engem választasz, vagy azt a nyomorult bili-gyártó gépet?
-…

Még két hónapig gyűrtük egymást éjjel-nappal, meg cincáltuk egymás idegeit, majd amikor sikeresen elköltöttük az utolsó pénzem is, Carmen visszaköltözött a nagymamájához. Év végén elbukta két fontos vizsgáját, és az egyetemről is kimaradt, pedig okos lány volt. De nem tanult meg egy fontos dolgot: a 100% siker titka 70% tehetség, 50% szorgalom, és ha ez a kettő megvan, akkor a maradék lehet lazaság.

Soha többet nem láttam őt, pedig időnként még eljárogattam az uszodába. A nagymamája telefonszámát meg sajnos (francot sajnos, nagyon is szándékosan) elfelejtettem.

Végzős mérnökként az első munkahelyemen tervezhettem volna öntvényformákat, gyártási folyamatokat, fröccsöntő gépeket, présgépeket, reduktorokat, vagy kompresszorokat. Vagy kellő tehetség és elhivatottság hiányában normázhattam volna, ameddig tyúkszem nő a fenekemre. Balszerencsés esetben egy, a világtól elfelejtett lepukkant hegyi falu faipari feldolgozó vállalatának a gépparkját felügyelhettem volna.

Csakhogy a Párkák úgy csűrték-csavarták a sorsomat, hogy másfél éven át – nem fogod elhinni - hideghúzó szerszámokkal és az ezekhez fűződő gyártási folyamatok tervezésével kellett foglalkoznom.

Isten nem ver bottal.



[monti] Örök élet, gazdagság, ingyen szex
erepublik.com/en/article/2618732