Államszervezés - elméleti kérdések II. rész
Probatbicol
Az első részben felvázoltam azt a struktúrát, ami alapján a cikksorozat következő részeit szeretném sorra venni. Az első rész itt érhető el:
http://www.erepublik.com/en/article/-llamszervez-s-elm-leti-k-rd-sek-i-r-sz--774836/1/20
Az előző cikk egyik megállapítása arra vonatkozott, hogy egy értelmes vitához közös alapok szükségesek, amelyeket mindenki maradéktalanul el tud fogadni, ezért a cikksorozatban sokak számára lesznek triviális megállapítások, előre is elnézést kérek érte.
Az eRepublik legfontosabb alapkövét maguk a polgárok, állampolgárok, játékosok, a nép jelenti. A fogalmak közül mindenki válogathat ízlésének megfelelően, szerintem bármelyik helytálló lehet ezek közül, én azonban a továbbiakban a polgárok kifejezést fogom használni abból a feltételezésből kiindulva, hogy az a szándékunk, hogy egy öntudatos, önálló akarattal rendelkező, önálló értékrendet valló, de a másik polgár értékrendjét tiszteletben tartó emberekből álló virtuális társadalmat akarunk létrehozni.
Egy polgárnak többféle választása lehetséges arra nézve, hogy milyen virtuális jövőt képzel el magának. Lehet egyszerű munkás ember, cégtulajdonos, politikus, újságíró, civil kezdeményezések résztvevője például alapítványokban, vagy akár mindegyik egyszerre. Egy azonban közös: az akarat, hogy együtt hozzunk létre valamit, aminek közösen tudunk örülni, még ha közben viták, vagy veszekedések, ellentétek is vannak.
Azzal együtt, hogy minden polgár önálló egyéniség, mégis vannak olyan közös pontok, amelyek alapján képesek összehangolni a közös akaratukat és értékrendjüket. Ilyenkor csoportokba tömörülnek és ezen keresztül próbálják érvényre juttatni az elképzeléseiket. Ehhez a leginkább alkalmas politikai terep a választás, választhatóság, népképviselet, pártválasztás, amire az eRepublik módot ad, de korántsem használtuk még ki az ebben rejlő lehetőségeket.
A polgár lehetősége, de felelőssége is a választás; a döntésével felhatalmazást ad arra, hogy a saját érdekeit a választási aktus után egy szűkebb csoport képviselje. Mindezt ráadásul úgy, hogy a saját értékrendjét képviselő irányító szerv még ha nem is egyezik meg mindenben azok érdekeivel, akik nem az megválasztott pártra, elnökre szavaztak, de ezeknek a polgároknak az érdekei ne sérüljenek alapjaiban. Mert még ha nem is értünk mindenben egyet, de tiszteljük annyira a másikat, hogy elhisszük neki, hogy ugyanúgy jót akar, csak más utat képzel el.
A pártok és a választók között egyenlő arányban oszlik meg a felelősség. A pártok a választóik érdekeit, értékrendjét képviselik, amihez szükséges, hogy a választók különbségeket tudjanak tenni, az alternatívákból választhassanak, a választóknak pedig elemi érdekük, hogy képesek legyenek megérteni a különbségeket, felfedezni, hogy milyen alternatívák közül választhatnak. A pártoknak az értékrendet megjelenítő ideológiákon túl kötelességük azt is bemutatni, hogy hogyan kívánják megvalósítani azokat az elképzeléseiket, amihez éppen az ideológiák adnak elvi hátteret. Jelen pillanatban az eRepublikon ez még nagyon gyerekcipőben jár. A pártok egy részének nincs világos értékrendje, egy másik részének pedig van jól körülhatárolható ideológiai háttere, de nem ismerhető az eszközrendszer, amelyen keresztül meg kívánják valósítani az általuk ideálisnak elképzelt államot. Ritka az olyan párt, ahol mindkét tényező együtt áll. Remélhetőleg a jövőben ez nagyobb hangsúlyt fog kapni: a választók tényleg választanak, a pártok pedig tényleg választási lehetőségeket kínálnak majd.
A magyar virtuális társadalom elvileg abban a szerencsés helyzetben van, hogy ma nem létezik olyan párt, amelyik abszulut többségi támogatást élvezne más pártokkal szemben (relatív többség természetesen van), ezért koalícióra kényszerülnek. Ugyanakkor éppen a fent leírt hiányosságok miatt alkalmi koalíciók köttetnek, a szövetségek nem ideológiai alapokon, hanem pillanatnyi érdekek alapján születnek, ráadásul ebből a folyamatból kimarad a választói akarat. A pártok vezetői nem kérdezik meg a választóikat arról, hogy kívánatosnak, vagy legalább elfogadhatónak tartják-e egy ideológiailag tőlük gyökeresen különböző nézeteket valló párttal kötendő szövetséget. (Az állítás persze csak akkor igaz, ha azt feltételezzük, hogy tényleg vannak különböző ideológiák, amelyeket a pártok képviselnek. Ha kiderül, hogy nincsenek meg ezek az eltérések, akkor viszont felesleges, hogy ennyi párt legyen.) A szövetségeket pártok vezetői kötik, így az egész politikai élet egy szűk elit játszótere marad, a választók pedig vagy hajlandóak ehhez hosszú távon asszisztálni, vagy várható újabb politikai pártok születése, amelyek remélhetőleg nem esnek bele a fenti csapdába.
Folytatás következik....
(Slowhand)
Comments
Nekem úgy tűnik, hogy kár lenne az "ideológiákat" számon kérni a jelenlegi pártokon. A magyar pártstruktúra jelenlegi képe sok hónappal ezelőtt alakult ki, de már akkor sem elsősorban a programok, hanem az "urambátyám" viszonyok alapján, hogy ki-kivel van jóban, kivel tudja megértetni magát chat-en, kivel van egy brancsban valami TO-ban, ilyesmi. Ezen túlmutató szempontok eddig nem voltak és nem is lesznek, amíg a választók bizonyos csoportja ki nem nyilvánítja, mondjuk új, ideologikus, nem pedig e-szociológiai mintákra települő párt megalapítása folytán a véleményét. A jelenlegi pártok nem fogják addig átalakítani a saját menüjüket, amíg nem fog rájuk nyomás nehezedni. Ezt jól jelzi az az uborkaszezonnal felérő, cinikus kampányidőszak is, amit a legutóbbi elnökválasztás előtt láthattunk.
Bertrand Russel, akkor hasonló következtetésre jutottunk. Ha viszont azt állítjuk, hogy a legfontosabb célok, - mint például az eredeti területek visszaszerzése teljesült - , akkor új célokat kell kitűzni. Erről mostanában viszonylag sok cikk jelenik meg, tehát igény lenne a célokra. Én úgy gondolom, hogy bármilyen célt is tűzzünk ki, mindennek az előfeltétele az, hogy a célok egy virtuális társadalom egészének a céljai legyenek - akár vitákon keresztül meggyőzve egymást. Ehhez viszont adott az eRepublikba épített eszközök tárháza, amellyel képesek lehetünk felépíteni magát a virtuális társadalmat, ami jelenleg csak egy homogén massza.
@Slowhand szerintem nem teljesen ugyanarra a következtetésre jutottunk. Inkább arra mutatnék rá, hogy pusztán hatalomtechnikai érdekek mentén, nem pedig a klasszikus értelemben vett policy-k kapcsán lehet számítani a pártok profiljának átrendeződésére. Külső nyomás addig nem fog nehezedni a pártokra annak kapcsán, hogy számot adjanak saját programjukról, vagy hogy változtassanak eddigi homályos elképzeléseiken, amíg nem jelenik meg egy olyan új ideologikus hullám, ami az eddigi, vízió nélküli sötétben botorkálást felválthatná, konkrét és középtávú nemzetstratégiai célok kitűzésével. Ehhez egy új párt kellene, vagy egy eddigi párt gyökeres átváltozása - azt hiszem, jelenleg mind a kettőre kevés az esély.
A megállapításaiddal nagy vonalakban egyet kell, hogy értsek, csupán azt húznám alá, hogy az általad említett ideológiai deficit okai nem egykönnyen megszüntethetők, a pártok ennél makacsabbak.
Sok sikert a folytatáshoz!
(A Spektator Institute hamarosan reagál hivatalosan is😃)
Nagyon jó cikk.
Amit leírtál, egy 300 fős közösség pártjaira volt méretezve. (Mindenki ismer mindenkit.) Egyelőre nem látok különösebben kiemelkedő érdekes elképzelést, hacsak nem az indexpanzió párt tétova kísérletét valamiféle 'generációs' párt kialakítására.
A célok meghatározásáról pedig, valóban, figyelembe kell venni a tömeges 'nagymagyarországos' igényeket, és alkalmazkodni kell az erepes szabályokhoz. Ennek a kettőnek az összehangolása nem egyszerű. Még jó, hogy legalább 2 hétbe telik egy állampolgár szavazójogának a megszerzése, különben gondok lennének.
Magyarország előtt két út áll:
1. agresszív, hódító nagyhatalom, gyarmatokkal, háborúkkal a 'hagyományos' ellenségekkel, mint a románok, de ha ez unalmas, kereshetünk új ellenségeket is.
2. politikai szimulátor, ahol a belpolitikai küzdelmek dominálnak, mint pl. USA és UK.
Mondanom sem kell, hogy melyik áll hozzánk, magyarokhoz, vagy az eRepes játékosokhoz közelebb.
Slowhand, szerintem alapítsunk pártot 🙂
a következő kommentem az lett volna, hogy akkor már csak egy "hiteles figurát kell találnunk", de akkor ez sem probléma 😃
Na jó, az csak egy vicc, nagyon nincsenek ilyen ambícióim 😃
Slowhan😛 szerintem az eRep keretei jelenleg inkább a háborúzást teszik az egyetlen, gombokkal leklikkelhető iránynak. Hogy értem ezt? Vegyük az elnököt, gyakorlatilag neki van egyedül döntési hatalma. Ez egy erős elnöki rendszer.
Az eRepnek van egyfajta férfias jellege abból a szempontból, hogy a harc után legalább egzaktul látszik, mekkora erőd van, mekkorát ütöttél, mekkora a rangod. A belpolitikai küzdelmek, amelyek azért lássuk be, alapvetően szarkavarásnak tekinthetőek, nem vonzóak a többség számára. Az is kérdés, hogy a szofisztikált célok mennyire vonzóak, mert nekem úgy tűnik, az 'üssük a románokat' cél még mindig elegendő a többségnek, és nem biztos, hogy ezért kárhoztatni kéne őket.
Az egyéb önszerveződésekről annyit, egy civil kezdeményezést láttam egy pénzügyi felügyelet kialakítására, aminek az lett volna a lényege, hogy a jó/rossz Rt.-ket tartotta volna nyilván a visszaélések ellen. Nem tudom, hogy ez működik-e most.
Teljesen igazad van, a román verés sokak számára kielégítő lehet. Én viszont abból indulok ki, hogy ez a játék nem pusztán egy Fight gombból áll, hanem vannak még egyéb kiaknázatlan lehetőségek. Nem is kárhoztatnék senkit ezért, inkább csak az a célom, hogy rávilágítsak: vannak még lehetőségek és az én idealista felfogásom szerint minden lehetőséget ki kell használni ami rendelkezésünkre áll a saját érdekünkben, a virtuális életünk egyéb tartalmakkal való megtöltésére. Viszonylag sokan játszunk ezzel a játékkal, a motivációk is széles skálán mozoghatnak, szerintem érdemes körbe járni, hogy mire van lehetőségünk, és ebből vezethetjük később le, hogy a román verésen kívül milyen egyéb célokat tűzhetünk ki magunk elé.
Szerencsére nem vagyunk egyedül, ha gondolkodni kell.
Tankred Orfeusz cikke:
http://www.erepublik.com/en/article/egy-n-s-k-z-ss-g-775793/1/all
@Rains: igen, de a kettő nincs meg a másik nélkül. Az elnök nem mindenható, nagyon is korlátozza őt a kongresszus. Pl nem emelhet adót ripsz-ropsz, nem üzenhet hadat (bár mpp-k aktiválásával végülis megteheti) stb. tehát szükséges a szarkavarás, ha már ezt a szót használjuk.
Szerencsére teleplakátolni nem lehet az utcákat, és a többi, de a romi verést és elég széles skálán lehet elképzelni ahhoz, hogy vita legyen róla.
@Slowhan😛 azért bevallom, hogy mertem remélni, hogy nem volt komoly az a cikk 😃😃😃😃😃
elvileg ugye az ideológia az alap, amiből következik, hogy adott párt mit tart fontosnak, kevésbé fontosnak, és épp ezért mit tart aktuálisan ésszerű lépésnek kül- és belpolitikailag. Egy adott cél köré létrejövő párt/csoport értelmét veszti, amint a célt eléri, mint jelenleg ugye a felszabadulásunk, míg egy ideológiai alapon szervezett pártnak lehet legfontosabb célja a felszabadulás, de a cél elérése nem jelenti a párt értelmének megszünését...
külpolitikai cél meghatározása, mondhatnánk, a belpolitikai élet feladata 😃
API-s szavazás szerintem is fontos lehetőség lenne, de jelenleg nincs olyan külpolitikai célunk, ami szükségessé tenné a magyar vállasztások kiszervezését. A jelenlegi kormány biztos lehet abban, hogy a "romiknak ártás" nem fog társadalmi ellánállást kiváltani, de egyébként személy szerint fingom sincs, hogy mi az általuk elképzelt irány, és miből gondolják, hogy azt támogatná a többség.
Eszembe jutott valami egy másik cikk kapcsán. Nem ismétlem magam, csak bemásolom ide a komment részletét:
A játék "nemzeti" jellege (IRL országtérkép, stb) nyilvánvalóan szoros kötődést adnak a valósághoz, de csodálkozom ugyanakkor, hogy nem született még például egy Betyár Párt, Rózsa Sándor logóval, amely pártnak az a célja, hogy az ország katonai erejét felszabadító harcok felé irányítsa, és az alacsonyabb néprétegek megsegítése, elsődleges ideológiai alapja a mindenkori szabadság és függetlenség országra, nemzetre, egyénre, világra vonatkoztatva...
@drith:
namost pont ez az, hogy ez nem így van, ugyanis ez abban különbözik a többi játéktól, pl. a rizikótól, hogy itt nem húzol egy kártyát, hogy ezt és ezt a célt kell elérni. Amíg volt egy teljesen igazolható háborúnk, addig nem volt semmi probléma, de ez megszünt, véget ért, nincs nagy közös cél, amihez elég megtalálni a legpragmatikusabb eszközöket.
Mesmeg.. mikor még volt, akkor is létrejött a semmire több, mint 5 párt, szal akkor olyan rettenetesen egységesen mégse gondolkozhatunk 😃
Egy párt identitása nem más mint az a gondolati, szemléleti rendszer, ami alapján újra és újra célok és eszközök határozhatók meg. Jelenleg van pistike és csapata, és erre másik 5 variáció, viszont egy Mao kaliberü figura sincs, aki tényleg olyan karizmatikus lenne, vagy megtalálta volna a relytett bug-ot, amivel elintézheti a tisztogatást 😃😃 Mondjuk Huba és Fehérló is afféle rock sztár politikus, nem az elvek embere, az egyik ugye mindíg részeg, a másiknak lobog a haja a szélben 😃