Államszervezés - elméleti kérdések II. rész

Day 508, 14:35 Published in Hungary Hungary by Probatbicol

Az első részben felvázoltam azt a struktúrát, ami alapján a cikksorozat következő részeit szeretném sorra venni. Az első rész itt érhető el:

http://www.erepublik.com/en/article/-llamszervez-s-elm-leti-k-rd-sek-i-r-sz--774836/1/20

Az előző cikk egyik megállapítása arra vonatkozott, hogy egy értelmes vitához közös alapok szükségesek, amelyeket mindenki maradéktalanul el tud fogadni, ezért a cikksorozatban sokak számára lesznek triviális megállapítások, előre is elnézést kérek érte.

Az eRepublik legfontosabb alapkövét maguk a polgárok, állampolgárok, játékosok, a nép jelenti. A fogalmak közül mindenki válogathat ízlésének megfelelően, szerintem bármelyik helytálló lehet ezek közül, én azonban a továbbiakban a polgárok kifejezést fogom használni abból a feltételezésből kiindulva, hogy az a szándékunk, hogy egy öntudatos, önálló akarattal rendelkező, önálló értékrendet valló, de a másik polgár értékrendjét tiszteletben tartó emberekből álló virtuális társadalmat akarunk létrehozni.

Egy polgárnak többféle választása lehetséges arra nézve, hogy milyen virtuális jövőt képzel el magának. Lehet egyszerű munkás ember, cégtulajdonos, politikus, újságíró, civil kezdeményezések résztvevője például alapítványokban, vagy akár mindegyik egyszerre. Egy azonban közös: az akarat, hogy együtt hozzunk létre valamit, aminek közösen tudunk örülni, még ha közben viták, vagy veszekedések, ellentétek is vannak.

Azzal együtt, hogy minden polgár önálló egyéniség, mégis vannak olyan közös pontok, amelyek alapján képesek összehangolni a közös akaratukat és értékrendjüket. Ilyenkor csoportokba tömörülnek és ezen keresztül próbálják érvényre juttatni az elképzeléseiket. Ehhez a leginkább alkalmas politikai terep a választás, választhatóság, népképviselet, pártválasztás, amire az eRepublik módot ad, de korántsem használtuk még ki az ebben rejlő lehetőségeket.

A polgár lehetősége, de felelőssége is a választás; a döntésével felhatalmazást ad arra, hogy a saját érdekeit a választási aktus után egy szűkebb csoport képviselje. Mindezt ráadásul úgy, hogy a saját értékrendjét képviselő irányító szerv még ha nem is egyezik meg mindenben azok érdekeivel, akik nem az megválasztott pártra, elnökre szavaztak, de ezeknek a polgároknak az érdekei ne sérüljenek alapjaiban. Mert még ha nem is értünk mindenben egyet, de tiszteljük annyira a másikat, hogy elhisszük neki, hogy ugyanúgy jót akar, csak más utat képzel el.

A pártok és a választók között egyenlő arányban oszlik meg a felelősség. A pártok a választóik érdekeit, értékrendjét képviselik, amihez szükséges, hogy a választók különbségeket tudjanak tenni, az alternatívákból választhassanak, a választóknak pedig elemi érdekük, hogy képesek legyenek megérteni a különbségeket, felfedezni, hogy milyen alternatívák közül választhatnak. A pártoknak az értékrendet megjelenítő ideológiákon túl kötelességük azt is bemutatni, hogy hogyan kívánják megvalósítani azokat az elképzeléseiket, amihez éppen az ideológiák adnak elvi hátteret. Jelen pillanatban az eRepublikon ez még nagyon gyerekcipőben jár. A pártok egy részének nincs világos értékrendje, egy másik részének pedig van jól körülhatárolható ideológiai háttere, de nem ismerhető az eszközrendszer, amelyen keresztül meg kívánják valósítani az általuk ideálisnak elképzelt államot. Ritka az olyan párt, ahol mindkét tényező együtt áll. Remélhetőleg a jövőben ez nagyobb hangsúlyt fog kapni: a választók tényleg választanak, a pártok pedig tényleg választási lehetőségeket kínálnak majd.

A magyar virtuális társadalom elvileg abban a szerencsés helyzetben van, hogy ma nem létezik olyan párt, amelyik abszulut többségi támogatást élvezne más pártokkal szemben (relatív többség természetesen van), ezért koalícióra kényszerülnek. Ugyanakkor éppen a fent leírt hiányosságok miatt alkalmi koalíciók köttetnek, a szövetségek nem ideológiai alapokon, hanem pillanatnyi érdekek alapján születnek, ráadásul ebből a folyamatból kimarad a választói akarat. A pártok vezetői nem kérdezik meg a választóikat arról, hogy kívánatosnak, vagy legalább elfogadhatónak tartják-e egy ideológiailag tőlük gyökeresen különböző nézeteket valló párttal kötendő szövetséget. (Az állítás persze csak akkor igaz, ha azt feltételezzük, hogy tényleg vannak különböző ideológiák, amelyeket a pártok képviselnek. Ha kiderül, hogy nincsenek meg ezek az eltérések, akkor viszont felesleges, hogy ennyi párt legyen.) A szövetségeket pártok vezetői kötik, így az egész politikai élet egy szűk elit játszótere marad, a választók pedig vagy hajlandóak ehhez hosszú távon asszisztálni, vagy várható újabb politikai pártok születése, amelyek remélhetőleg nem esnek bele a fenti csapdába.

Folytatás következik....

(Slowhand)