[KK] A nyersanyagháború külügyi eseményei

Day 2,627, 20:13 • Published in Hungary Hungary • by eKulugyminiszterium


Üdvözlet mindenkinek!

Eseménydús napokon vagyunk túl, a nyersanyagháború megmozgatta az egész emagyar játékosközösséget. Ezúton is szeretnék gratulálni mindenkinek, aki a maga részéről hozzátett a sikerhez katonailag, anyagilag, közösségileg. A Magyar Közlöny Hercule Poirot elnök úr által pár órája kiadott legfrissebb kiadásából bővebben is tájékozódhattok a pontos leosztással kapcsolatban.


Most, hogy kicsit csillapodik a nemzetközi helyzet, ideje számot vetni az elmúlt szűk egy hét felett külügyi szempontból.

Péntek délután értesülhettünk a latest updates rovatból a nyersanyagháború indulásáról, illetve annak pontos szabályairól. Elég hamar egyértelművé vált számunkra, hogy e megmérettetésből csak azok az országok kerülhetnek ki győztesen, akik előre megszerveznek és megterveznek kellő számú saját hadjáratot, így azonnal munkához is fogtunk.

Kézenfekvő volt, hogy edzőháborút szervezzünk az általunk legalább részben megszállt országokkal, és jelenthetem, hogy mire az ugyanezt javasló magáncikkek megjelentek a sajtóban, a külügy már jól haladt a kijelölt úton. Leültünk tárgyalni a holland, a német és az osztrák kormány képviselőivel, és mindhárom országnak ugyanazt kínáltuk fel: adjanak ránk NE-t; innentől kezdve mi nyerjük az összes direkt csatát, ők pedig az általunk sorozatosan felszabadított régiók után kapnak zsetont. Ez az ajánlat mindkét fél számára előnyös, lényegében egyenlő félként vesznek részt a játékban.

Fontos megjegyezni, hogy nem erőből tárgyaltunk egyik országgal sem, fontos volt számunkra is, hogy elfogadható ajánlatot tegyünk nekik. Ez a gyakorlat az eddigi szerződéseinkre is jellemző volt, ezeknek köszönhető, hogy az általunk megszállt Hollandia, Németország és Ausztria kormányaival is barátinak mondható viszonyunk van. A külügy szilárd meggyőződése, hogy ez a leginkább járható út hosszú távon.


A tárgyalások a következőképpen alakultak:

- Hollandiával sikerült zökkenőmentesen megállapodni. Egyetértettek velünk mindenben és rendkívül együttműködőek voltak. Kongresszusuk is megszavazta az NE-t, így rendben elindult velük az edzőháború, melyet mostanában zárunk le. Összességében köszönetet érdemel a holland kormány, az első csataindítás terén történt késedelmet leszámítva végig professzionálisan álltak a helyzethez.

- A német kormánnyal szintén lényegi probléma nélkül le tudtuk rendezni az edzőháborút. Velük valamivel lassabban ment a támadás, mert eleinte nem voltak biztosak benne, hogy lesz-e szabad NE-jük, amit beadhatnak ránk. Mindenesetre végül pozitív választ kaptunk és idejében lement a német szavazás és támadás. Velük jelenleg a fennmaradó ételbónuszok (marha, gyümölcs) elhelyezéséről egyeztetünk, kérésünkre Bajorországban és Baden-Württemberg tartományban el is helyeztek már búzát és szarvast. Köszönet ezekért a német kormánytagoknak is, a hollandokhoz hasonlóan ők is magas színvonalon végzik a munkájukat, élmény velük tárgyalni.
Szintén a németekkel kapcsolatos hír, hogy várhatóan keleti szomszédjaiknak is biztosítanak pár régiót bérlésre. Ez természetesen az általunk birtokolt területeket nem fogja érinteni, és az ezen régiók a mi érdekszféránkba való tartozását a lengyel kormány hivatalosan is elismeri (persze ettől még nem fogunk hátradőlni).

- Harmadik tárgyalásunk az osztrák kormánnyal zajlott. Mind közül messze ez volt a legnyögvenyelősebb, hiszen a jelenlegi osztrák elnök chatre nem jár, levelekre nem hajlandó válaszolni és naponta pár percet tölt csak a játékban. (Egészséges hozzáállás, de mégis jóval kevesebb, mint ami egy elnöktől elvárható.) Ennek következtében közvetítők segítségével folyt az egyezkedés, majd az elnök amikor épp online volt, reagált. Vasárnap este úgy vonultunk aludni, hogy napváltás előtt Hercule-nek a saját NE-nket kell az osztrákokra beadnia, különben nem lesz edzőháború. Szerencsére az éjszaka folyamán előkerülő osztrák elnök beadta az NE-t, így a miénk mehetett az olaszokra. Támadni azonban már nem ért rá kedd napváltáskor, így az osztrák csaták csak jókora csúszással indultak.

Az osztrákokkal kapcsolatban megemlítendőek a szlovén kormány lépései, akik szintén edzőháborút kezdeményeztek volna az osztrákokkal, az általunk megszállt területeken. Sajnálatos módon a szlovén elnök (aki mellesleg az Asteria jelenlegi vezetője is) nem állt a helyzet magaslatán, előbb ült le tárgyalni az osztrákokkal, mint velünk. Amit a hollandoknál és a németeknél kapcsolatban a professzionalizmusról elmondtam, sajnos itt nem állja meg a helyét, a tárgyalásokat azok elejétől a végéig ennek ellenkezője jellemezte. Tekintve a Szlovéniával fennálló történelmi barátságunkat, igyekeztünk a konfliktust konstruktív módon megoldani, mostanra ez nagyjából sikerült. Ami a karintiai szarvast illeti, ez is drága nyugati barátaink eredeti kérése volt, melyet később megváltoztattak volna, ám az osztrák elnök addigra már ismét elérhetetlen volt. Részünkről baráti gesztusként nyitottak vagyunk a nem házbónuszos régiókat illetően egyezkedni, ehhez azonban előbb érdemes a másik félnek észrevenni, hogy a sértődöttségnél többet ér el, ha hálát mutat felénk.


Így értünk tehát el oda, hogy négy fronton (holland, német, olasz, osztrák) küzdhettünk a zsetonokért. Az olasz kormány a hónap folyamán már nyilvánvalóvá tette számunkra, hogy az eredeti területeiken nem tanúsítanak ellenállást (jelenleg Skandináviában kalandoznak). Természetesen bennünk is felmerült, hogy újabb frontokat nyissunk légicsapással (AS) illetve nyílt hadüzenettel. Voltak országok (lásd pl. Románia), akik éltek ezzel a módszerrel, és sikeresek is voltak. Részünkről tisztában voltunk vele, hogy ennyi front egyszerre (a mellette futó osztrák, német és holland RW-kkel együtt) épp elég szervezést és irányítást igényel, de egyben bőven elégséges a legritkább nyersanyagok bebiztosításához. Nem spórolni akartunk, az így el nem költött pénzből inkább a csaták epikbe verését ösztönöztük magas százalékhatárú CO bevetésével. Ennek köszönhető, hogy a világon először mi választhattunk nyersanyagot, mi jutottunk a két legritkább és legvágyottabb nyersanyag (gránit és gumi) birtokába elsőnek.

Hadjárataink nagy része még ma is fut, így zsetonokat folyamatosan szerzünk. Ezekből tettünk házbónuszokat az osztrák, ételbónuszokat a német területeinkre. Jelen pillanatban a marha és a gyümölcs választ el minket a maximális 15 bónusztól, ezek is meglesznek amint a német elnök felébred és beállítja a régiókat, amikre dobhatjuk a zsetont. Tekintve, hogy e bónuszokból a verseny kezdete óta alig fogyott, megragadtuk a lehetőséget, és néhány baráti államnak adtunk kölcsön zsetont. Nekünk köszönhető, hogy a szerbeknek sikerült megkaparintani az olajbónuszt, illetve Iránnak is adtunk kölcsön zsetont, melyet nagyon hálásan fogadtak. Hasonló lépés a jövőben is elképzelhető, ezzel egy részünkről könnyen megengedhető lépéssel sikerül nemzetek közötti barátságokat szorosabbra fonni.


Összességében kijelenthetem, hogy bár nehézségek és buktatók is akadtak, céljainkat maradéktalanul teljesítettük, illetve teljesítjük, amint meglesz a hiányzó két, egyáltalán nem ritka ételbónusz. A maximumot tűztük ki célként, és úgy tűnik, nem is kell beérjük ennél kevesebbel. Ehhez nagy szükség volt rátok, emagyar játékosokra, akik rengeteg áldozatot hozva újra és újra odatették magukat a csatamezőn, rengetegszer epikbe verve az adott pillanatban fontos csatát. Gratulálok minden harcosnak, és mindenkinek, aki az irányításban vagy az adománygyűjtésben is részt vett. Nagyok voltatok!

Tisztelettel:


Azurefalcon