[ICS] Véleményem a mostani helyzetről (törökök, ONE, stb.)

Day 1,489, 12:28 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

A törökök a tegnapi napon átléptek egy határt, ugyanis a bónuszok körül zajló vita során NE-t adtak be Irán ellen, akit aztán ma délután meg is támadtak. Érzésem szerint az egész török diplomácia úgy intézte az elmúlt néhány hétben a dolgait, hogy végül ez legyen a végeredmény. Persze az megint másik kérdés, hogy előtte meg a ONE vezetői és az iráni politikai elit hibázott több alkalommal is.

Szóval lépjünk hátra néhány hetet. Nagyjából a magyar-török barátság újraéledése akkorra tehető, amikor mi békét kötöttünk Romániával október végén, és ők megtámadták Törökországot. Ettől kezdve közös ellenségünk volt, akit végül közösen le is győztünk. Rendszeresen ütöttünk, tankoltunk egymás csatáiban, ami közelebb hozta a két népet egymáshoz. A vezetők között napi kapcsolat volt. Bár azért meg kell jegyeznem, hogy már ebben a békebeli időszakban se úgy működött minden, ahogy kellett volna. Elég csak arra gondolni, hogy hányszor ígérték meg, hogy megkapjuk a román területeket és ezáltal az olaj bónuszt, illetve a kijáratot keletre. Ez végül mindmáig nem történt meg a különféle időhúzásaik és magyarázkodásaik miatt.

Közben a háttérben ment az iráni-török csörte a szaúdi bónuszokról. Itt mindenki hibázott. A perzsák ott, hogy több ízben megszegték az éppen aktuális szerződésüket a törökökkel, akik meg ott hibáztak, hogy erre azonnal fenyegetőzéssel, meg iráni bónuszrégiók RW-iben való tankolással válaszoltak. A ONE vezetőség is hibázott, mert ekkoriban 0, azaz nulla volt a szövetség külkapcsolataiért felelős osztály munkája. Azért a törökök sem annyit kértek csak Irántól, hogy adják nekik a fölösleges szaúdi területeket, hanem egyenesen azt, hogy Irán engedje át őket az Emírségekbe, és tarthassák meg a hidat is oda. Ez azt jelentette volna a gyakorlatban, hogy Irán vesztett volna 3 bónuszt, a 7-ből, míg a törökök szereztek volna 1-et a 8-hoz. Nyilvánvalóan ebbe aztán nem is ment bele a perzsa fél. Ezután kezdődtek meg a törökök agresszív lépései. Leütötték az összes iráni RW-t szaúdi területen, majd elfoglalgatták azokat.

Aztán eljött a bővítés ideje. Ezzel kapcsolatban az információim a személyes tapasztalataimon alapulnak, mert megfigyelőként az egész ONE működésére rálátok gyakorlatilag, jelen vagyok a szövetségi szobákban. Persze ettől még lehetnek tévesek az infoim. Szóval felmerült a három új tag felvétele, Iráné, Szlovéniáé és az angoloké. Az utóbbi kettő ellen senkinek semmi ellenvetése nem volt, hiszen az Egyesült Királyságba eddig is számtalan alkalommal ütöttünk, ők is ütöttek hozzánk, a szlovéneket pedig mindenki az egyik lehetséges belépőként kezelte a következő bővítésnél. Iránnal azonban volt az a probléma, hogy a törökök eltávolodását jelenthette volna. Ezért Herbieh nemmel szavazott Irán belépésére, azzal a feltétellel, hogy a törökök nélkül nem jöhetnek. Aztán ez valahogy elsikkadt, nem vették figyelembe. Ha jól tudom egyébként még a svédek is nemmel szavaztak, illetve volt egy harmadik ország is, amit megmondom őszintén nem tudok, hogy ki volt, mert a dokumentum titkos volt és csak az elnökök láthatták. A lényeg az, hogy igazán egyik nemmel szavazó sem verte ki a balhét, amikor a jelenlegi ONE SG bejelentette, hogy fel lettek véve az új tagok. Egyébként ez is érdekes volt, hogy az adott országok már terjesztették magukról, hogy tagok, miközben egy hivatalos álláspont napokig nem jelent meg a vezetőségtől. Tehát volt káosz bőven. Ha akkor valamelyik elnök keményebben felemeli a szavát, a nemmel szavazók közül, talán lett volna esély megállítani a sorozatos rossz döntéseket. De nem tették, aminek köszönhetően Avie át tudta vinni a bővítést nagyobb balhék nélkül. Ebben segítségére voltak a spanyol vezetők is, akik régóta utálták a törököket, és gondolom így akartak elégtételt venni rajtuk a régi sérelmeken. Irán tehát tag lett. Később egyébként Herbieh és több más ember is elkezdte számon kérni ezt, hogy a vétó ellenére felvették őket, sőt az agresszív hangulatban még olyan is elhangzott, hogy mi menjünk, vagy Irán. Erről ki is lett írva egy szavazás, aminek a lényege az volt, hogy a törököket akarják-e a tagok, vagy Iránt, vagy pedig oszoljon fel a ONE két részre. A voksolást azonban megszüntették, amikor a törökök NE-t adtak be Irán ellen, mert a kérdés ezzel eldőlt. Egyébként a törökök számtalan alkalommal elutasították a csatlakozást korábban is.

A törökök erre elhatározták, hogy megtámadják Iránt, nálunk meg elharapózott egy Irán és ONE-ellenes hangulat a vezetők körében. Igazából ezt én magam nem igazán értettem, mert minket tulajdonképpen sérelem nem ért. Herbieh azt tekintette elsődlegesnek, hogy a mi igazi barátainkat, a törököket megsértették és nekünk ki kell állnunk mellettük. Megmondom őszintén, a törökök tényleg jó szövetségeseink, de top3-ban semmiképpen sincsenek, ha mindent egybevetünk. Mert az egy dolog, hogy az elmúlt egy hónapban a saját érdekeik miatt velünk közösen ütöttek a románok ellen, vagy segítettek a bolgárok ellen, de az igazi nagy vészek idején nem ők húztak ki minket a csávából, hanem a szerbek és/vagy a lengyelek, valamint a többi ONE tag.

Szóval én megkértem Herbieh-et, hogy hagyjuk abba ezt a ONE-ellenes politikát, mert nekünk nincs az a mentőövünk, hogy összeveszés esetén majd legfeljebb kötünk EDEN-Terra MPP-ket, mint a törökök tették. Ha nekünk nincs stabil háttér a hátunk mögött, ha nincs aki rendszeresen üssön mellettünk a necces csatáinkban a horvátok, románok, bolgárok ellen, akkor bizony a rossz geopolitikai helyzetünkből adódóan, minket bizony el fognak törölni. Meg egyébként is érdemes feltenni a kérdést, hogy megéri-e az egy hónapos érdekbarátságért feladni mondjuk a szerbek több éves, valódi barátságát? Nyilvánvalóan nem a válasz.

Amit most tehetünk, az az, hogy semlegesek maradunk a török-iráni konfliktusban, azaz egyik fél oldalán sem ütünk.

Ami még a ONE-t illeti és többször felmerült mostanában, hogy a magyarok álláspontja mi az adott ügyben. Sajnos a magyar érdekérvényesítés a szövetségen belül elég gyenge és ez nem a rendszer hibája, hanem a magyar vezetőké. Ez évek óta hagyományosan így van, egy-két kivételtől eltekintve. Valamiért az elnökök, külügyminiszterek, hadügyesek nem ismerik fel a folyamatos jelenlét és folyamatos kommunikáció fontosságát a szövetségesekkel. Sajnos ez az egész mechanizmus úgy működik, hogy folyamatosan cseszegetni kell őket, ha akarunk valamit, folyamatosan egyeztetni kell, mert az nem elég, hogy bemondjuk nekik, hogy holnap ütni kéne itt és akkor ütni fognak. Még ha megígérik is, a nyakukra kell járni, hogy tényleg megtegyék. Szóval sokszor ezért nincs magyar álláspont a ONE-ügyekben, mert nincs senki, aki ott lenne és belelátna a működésébe és a döntések hátterébe. Én ugyan rendszeresen ott vagyok, de én csak egy mezei tanácsadó vagyok, én maximum annyit tehetek, hogy informális beszélgetéseket folytatok az országok vezetőivel és próbálom rávenni őket arra, hogy üssenek mellettünk.

Jelenleg a ONE-vezetőség eléggé inkompetensnek mondható, de ez visszavezethető arra, hogy az utóbbi időkben az inaktivitás olyan szintre fejlődött, hogy valaki dMC (helyettes katonai parancsnok) lehet heti két órás csetes aktivitással, vagy valaki DIR (külkapcsolatokért felelős ember) lehet úgy, hogy egyetlen cikket sem írt a hónap során. De ez meg abból következik, hogy a választásokon nincs értelmes jelölt, mert egy-két ember vállal csak pozíciókat.

Ennek ellenére most panaszra nincs igazán okunk, mert a románokat megszállva tartjuk jó ideje, a horvátok elleni háború jól halad egy-két napi megingás kivételével. Itt egyébként segítenek a szövetségesek is elég alaposan. Kivédtük az ukrán támadást, ott is megkezdődhet az előrenyomulás holnap. Bónuszaink elfogadható szinten vannak, holnapra a hal is meglehet, ha megnyerjük North Dalmatiát.

Amit még érdemesnek tartok elmondani, hogy a törökök alapvetően egy megbízhatatlan szövetséges, hiszen az INCI nevű, terra-párti szervezetnek igen jelentős befolyása van az országban, ami sokszor instabillá teszi őket, ami a belpolitikát és abból kifolyólag a külpolitikát érinti. És azt is láthattuk tegnap, hogy mennyit ér nekik a "testvériség", amikor a régi nagy szövetségesük, a macedónok ellen tankoltak milliókat egy ciprusi RW-ben az INCI-s haverok kedvéért. Az is csak idő kérdése, hogy mikor fognak megjelenni a török avatarok az eden csatáiban. Persze bízzunk még benne, hogy erre nem kerül sor és valahogy még visszacsábítható Törökország a mi oldalunkra.

Lényeg: ÜSD DALMÁCIÁT A HALÉRT!

Maradok tisztelettel:
ICS