[ICS] Pár gondolat (román háború, bónuszok, stb.)

Day 1,520, 09:48 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

A román háború, ahogyan az várható volt, nem hozott átütő sikereket Magyarországnak és akkor finoman fogalmaztam. Keleti szomszédaink ugyanis elfoglalták SGP-t és CH-t is, jelen pillanatban pedig CTD-t ostromolják. Ennek megnyerésére látok némi esélyt, mert a ONE szinte az első kérésre a legmagasabb prioritást állította be erre az ütközetre. A háború alapvető vonásait azonban egy győzelem sem változtatná meg. Továbbra is sebzés és szervezettségbeli hátrányban leszünk, ez sajnos kétségtelen.

Ezért szerintem kicsit jobban rá kéne feküdni az RW-kre, mert így előbb utóbb el fog fogyni alólunk a régió. Hiába szerezzük meg néha a kezdeményezést, ha másnap visszaveszik és közben nem szabadítottunk fel régiókat. A románok láthatóan a bónuszokra menve foglalgatták el a régiókat. Ezért is és taktikai okokból SGP felszabadítása lenne a legfontosabb és a legcélravezetőbb. A harcok szünetében valamint a tutira bukó, vagy tutira megnyert minicsaták alatt nyugodtan lehet ütni felkelő oldalon az éppen aktuális magyar RW-ben. Ha nagyon cselesek akarnánk lenni, akkor CH-t meghagynánk nekik, hogy az ottani kétkattos lakosságra alapozva mindig legyen egy stabil sebzés az RW-kben. Persze ehhez több dolog kéne, egyrészt az, hogy erről ők is értesítve legyenek legalább cikkek formájában, másrészt pedig nem kéne CH-ban RW-t indítani. Tudom, hogy ez lehetetlen, ezért tekintsétek csak mellékes megjegyzésnek.

A másik dolog, hogy jó lenne megtartani Carinthiát, vagy legalább egy osztrák régiót. Az a terület ugyanis egy későbbi nyugati hadjárat vagy menekülési útvonal kiindulópontja lehet. Engedjetek meg nekem egy elkanyarodást.

Régebben sokszor napirendre került a sajtóban az a téma, hogy miért zárnak körbe minket a szövetségeseink és miért nem tudunk menni bónuszt szerezni. Nos, azért, mert az adódó lehetőségeket mindig elszalasztottuk. Időről időre vannak ugyanis olyan pontok, amikor az út megnyílik, csak át kell menni rajta, vagy csak el kell venni az éppen megüresedő bónuszt. Ezt Magyarország kevés kivételtől (pl. 2011 június) nem használta ki. És úgy tűnik, hogy most sem akarja. Most ugyanis szinte minden szövetségesünket kiverték a pozícióiból. Annyit már előreléptünk a múltkori helyzethez képest, hogy most legalább a szlovák-osztrák pároson túljutottunk, hála a bolgár háborúnak és az azt követő csereberéknek. Viszont itt megakadt a dolog, mert következett a román háború. Azt is had jegyezzem meg, hogy legtöbbször egy román háború miatt szalasztottuk el a történelmi lehetőségeket. Egyelőre még nem zárult le teljesen a kijutási útvonalunk, de már elkezdődött beszűkülni. A lengyelek már belekezdtek a németek elleni hadjáratukba, ami lefordítva azt jelenti, hogy az északi út lehetetlenné vált nekünk. Maradt viszont egy potenciális nyugati. A szlovének ugyanis nehéz és szorongatott helyzetbe kerültek, lévén, hogy svájci és olasz RW-k mellett folyamatosan két fronton harcolnak. Előbb-utóbb el fogják veszteni a svájci régiókat. Ez nekünk megnyitja az utat nyugat felé.

Hogy mire lenne jó egy voralbergi vagy carinthiai hídfő? Biztosítéknak. Arra, hogyha neadjisten úgy alakulna, hogy elfoglalják az eredeti területeinket, akkor az átmenet, azaz a felszabadulás ideje alatt sem maradunk bónusz és NE bónusz nélkül, hanem optimális esetben 4-5-6 bónuszunk lesz nyugaton, mivel a főváros átkerül mondjuk egy svájci régióba, vagy éppen Carinthiába. Most lehet ennek a mozzanatnak a jogossága ellen érvelni, de nem érdemes, mert egyértelmű az, hogy ideálisabb helyzet az, ha van országunk és bónuszunk, mintha se ország se bónusz nem lenne. Még akkor is, ha ehhez esetleg átmenetileg mondjuk Romandie lenne a fővárosunk. Aztán, amikor visszafoglaltuk az eredeti területeinket és stabilizáltuk a helyzetünket, simán RW-zzük a kinti fővárost, ami visszakerül ide a Kárpát medencébe. Ilyen egyszerű ez kérem szépen.

Ez egyébként részben már a racionális játékvitelre való áttérést jelentené, ha megvalósulna. Sajnálatos módon ennek Magyarországon nincs nagy hagyománya, pedig megfigyelhetjük, hogy egy-két országban (Bulgária, Horvátország, vagy akár még Görögország is) milyen sikereket tudnak elérni azáltal, hogy logikusan és szervezetten játszanak.

De hogy mit is jelent ez a racionalitás, amiről beszélek? Az, hogy le kell számolni azokkal a berögződésekkel, hogy békét márpedig nem kötünk, tárgyalásokat márpedig nem folytatunk. Igenis, ha az ellenség erősebb, akkor meg kell próbálni rávenni, hogy kössön velünk NAP-ot, békét, amit kell. A másik dolog, hogy igyekezni kell úgy NE-t adni, hogy a kiválasztott országnál messze erősebbek legyünk, és az ellenséges szövetségnek rengeteg sebzést kelljen ellenünk irányítani, hogy kompenzálja a gyenge ország hiányosságait. Továbbá előny az, ha van egy, vagy inkább kettő másik frontja is az adott országnak úgy, hogy lehetőleg nem rajtunk van az NE-je. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a román és horvát háborúk létjogosultsága az erőviszonyok ilyen állása szerint megszűnt. Amíg nem változik meg a nemzetközi helyzet jelentősen, addig nekünk igenis kerülni kell a konfrontációt a velünk hasonló erejű, vagy erősebb EDEN országokkal, mert ezek az ő szövetségük erőfölénye miatt tuti vereségbe fog torkollni a számunkra.

Szintén sokat emlegetett kérdés az, hogy miért nem szervezünk új szövetséget, miért nem lépünk ki, miért nem hagyjuk, stb? Azért, mert nincs alternatíva. Amíg az EDEN-ből senki sem áll át, addig nincs értelme új szövetséget létrehozni, mert a tagság vagy ugyanaz maradna, mint a ONE-ban, vagy még szűkebb, ami sebzésnövekedést nem eredményezne, ergo továbbra is hátrányban lennénk. Ez történt a peace-phoenix váltásnál is. Néhány hétig, hónapig az újdonság ereje miatt aktivitás volt, voltak közös célok, majd a régi problémák újra előjöttek és ment a levesbe az egész. A ONE pont azért volt majd egy évig sikeres, mert történt lényegi változás az erőstruktúrában. És maradt is volna fölényben az egyre romló szervezettség ellenére is, ha valaki nem vált térfelet a rendszerben. A törökök átállásával megint fordult egyet a kocka, így most várhatunk a szövetségalakítási kísérletekkel addig, míg reálisan felmerül egy EDEN ország átállása.

Maradok tisztelettel:
ICS

Utóirat: mielőtt valaki azt hinné, hogy a román háborúnak egyetlen alternatívája van, mégpedig az akitloszi szövetség-hátbaszúrás hadművelet, tájékoztatnám, hogy az nem opció.