[ICS] Mi a gond Magyarország külpolitikájával?

Day 2,545, 02:54 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Mai cikkemben arra szeretnék választ találni, hogy miként állhatott elő az a helyzet, hogy a jelenlegi szövetségünk jelentős része és az ellenérdekelt szövetség erősebb országainak java sem akar velünk együttműködni és külpolitikai légüres térbe navigáltuk magunkat?

Aki nem ismerné az előzményeket, nem is olyan régen, az előző ciklus folyamán az Asteria szövetség (amelynek támogatói vagyunk/voltunk) néhány tagja, nevezetesen Románia, Görögország és Argentína jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ukrán erők el tudják foglalni Budapestet, a fővárosunkat, több mint 800 nap után újra.

Ennek a magyarázata nem túl bonyolult. A románoknak kellettek az ukrán bónuszok, amit mi, hasonlóan konfrontatív módon vettünk vissza tőlük augusztus hónapban. Ez egy oda-vissza harc a két ország között, az értékes ukrán területekért. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Ukrajna éveken keresztül magyar érdekszféra volt és a románok sértették meg ezt első alkalommal, dátum szerint idén márciusban, amikor a többfrontos leterheltségünket kihasználva lecsaptak az ottani régiókra.

Ennek azonban volt egy előzménye is, ugyanis rögtön a sokfrontos háború első időszakában kiléptünk az Asteria szövetségből egy, a számunkra kedvezőtlen NAP miatt, amit a szerbek, a görögök és a románok kötöttek a bolgárokkal és lehetővé tette, hogy utóbbiak is beszálljanak harmadikként ellenünk. Ezzel a szövetségi érdekérvényesítő képességünk jelentős mértékben lecsökkent, ami hosszabb távon meghatározta a politikánkat és megkötötte a kezünket. Egy átállással lehetett volna orvosolni a helyzetet, de abban szinte mindenki egyetértett, hogy ez nem volt egy átállást megalapozó esemény.

A másik oldal véleményére akkor derült fény, amikor a legutóbbi hónap támadása után komolyan felmerült, mint lehetőség, hogy az ország oldalt váltson és csatlakozzon a Sirius, esetleg az Aurora szövetséghez. Mivel a lengyelekkel akkor már volt MPP, ami egyébként hatalmas propaganda-potenciál volt ellenünk, és az Aurora országokhoz való csatlakozás geopolitikai öngyilkosság lett volna, ezért a kormány értelemszerűen a Sirius felé tapogatózott.

Itt ki is derült rögtön, hogy a horvátok és a törökök semmiképpen sem akarnak velünk MPP-t kötni, mint ahogy értelemszerűen a proSirius országként számon tartott Ukrajna sem. Erre jött még rá az, hogy valószínűsíthetően az amerikaiak sem kötöttek volna velünk MPP-t. Mivel a horvátok nem akartak velünk együttműködni, ezért nyilvánvalóan a hozzájuk külpolitikailag igazodó országok, tehát az albánok és a bosnyákok sem tették volna meg. Azaz magyarul kijelenthetjük, hogy az átállás esetén hasonlóan hiányos és gyenge lett volna az MPP-szettünk, mint jelenleg. Ez még nem is akkora baj, mert az MPP-k annyira sokat nem érnek a mai játékviszonyok mellett, ahol a szövetségek egyre jelentéktelenednek el és a CO dönt el szinte minden fontos ütközetet, de a politikai ellenszél annál inkább problémás.

Végül a kormány, szerintem helyesen úgy döntött, hogy nem erőlteti az átállást és inkább a helyzet normalizálására törekszik, amelyhez az út a régi barátaink és jelenlegi szövetségeseink támogatásán keresztül vezet. itt elsősorban a szerbekre és a szlovénekre gondolok, a többi aztán majd ezek után jön. Az idő nem dolgozik ellenünk, mert látható, hogy jelenleg, kvázi szövetség nélküli államként is relatíve jó bónusz-szettünk van és viszonylagos nyugalomban élhetünk. Erős RW hullámot, vagy többfrontos támadást meg akkor sem védenénk ki, ha valamelyik szövinek a tagjai lennénk.

De visszakanyarodva az eredeti kérdéshez: miért jutottunk ide?

Lehetne itt mondani ezer meg egy érvet, hogy azért, mert a kilépéssel meggyengült a pozíciónk, ami párosulva azzal, hogy ezen az oldalon maradtunk, ledegradált minket, vagy azt, hogy az ellenérdekelt felek ügyesebben politizáltak, játszottak nálunk, vagy azt, hogy mindenáron próbáltuk feléleszteni a lengyel-szerb-magyar tengelyt, amit végül az exEDEN országok sikerrel megakadályoztak, valljuk be, hogy ügyes politizálással, de mindezek csak felszíni tünetek lennének. Az igazi ok véleményem szerint az, hogy nem tudunk teljes mellszélességgel beállni semmi mögé.

Amikor felbomlott tavaly ilyenkor a TWO, a nekünk leginkább kedvező és Magyarország második aranykorát jelentő szövetség, ráadásul a lengyel/spanyol-szerb/szlovén ellentét mentén, tudható volt, hogy nincs maximálisan jó döntés, mert egyrészt ütközőzónába kerülünk, másrészt mind a két félnek vannak idehaza szimpatizánsai és támogatói.

Annak rendje és módja szerint el is kezdődött a belső párbeszéd és az ötletelés, hogy hova, merre. A Hupák-elnökség a lehető legrosszabbkor jött, ha lehet ilyet mondani, mert a legfontosabb szövetség-alakítási időszakban kaptunk egy just for fun elnökséget, ami máskor lehet, hogy jó lett volna, de akkor meghatározta, hogy a főbb folyamatok alakításáról lemaradtunk és csak sodródni tudtunk az árral.

A következő kormány, egy már erősen tematizált kampány során kifejtette az álláspontját, hogy a szerbek mellett képzeli el a jövőt. Aztán megtörtént a választás, megtörtént számtalan felmérés, népszavazás, kongresszusi szavazás és ki tudja mi, ami alapján azt hiszem egyértelművé vált mindenki számára, hogy az ország jelentős többsége a szerb-párti szövetség tagja kíván lenni. Igen, mert ez a jelenlegi szövetségi rendszer nem a románokról szólt meg nem rólunk, hanem az volt a kérdés, hogy valaki szerb-párti és lengyel-ellenes lesz-e, vagy lengyel-párti és szerb-ellenes. Ezen a skálán, mi - szerintem rendkívül jó döntést hozva - a szerb oldal felé tolódtunk el. A múltbéli és a jelenbéli dolgokat elnézve, ennek jogosságához kétség sem férhet.

A döntés megszületett és relatíve jól is mentek a dolgok. Az első hónapban, amíg nem voltak látható jelei a megosztottságnak, birodalom voltunk, 9 bónuszunk volt és még az RL dolgok által motivált játékosoknak is tudtunk kedvezni, hiszen egy időben tartozott országunkhoz az egész Felvidék, Kárpátalja, Őrvidék és kisebb ideig még a Muraköz is.

Nade aztán, megjelent ez a jelenség, ami már lassan egy éve jellemző ránk: nem tudtunk beállni teljes mellszélességgel az Asteria mögé, a szerbek mögé, hanem elkezdődött a belső feszültségkeltés a nyilvánvalóan kisebbségben maradt lengyel-pártiak hangoskodása. Ezzel persze nincs semmi baj, hiszen szabad országban élünk, hangot lehet adni bárminek, csakhogy a kormányok ennek rendre felültek és rossz döntéseket hoztak. Kezdve a kilépéssel. Tipikus magyaros félmegoldás. Ne legyünk a románokkal egy szövetségben, de át azért nem állunk. A vége az lett, hogy jogilag ugyan nem voltunk egy szövetségben a románokkal, gyakorlatilag meg igen, csak az érdekérvényesítő képességünk esett le a béka feneke alá. A rá következő hónapokban több ilyen gondolaton alapuló döntés is született egyébként.

Aztán hasonló volt motiváció szempontjából a legutóbbi hónap ötletelése is. Most már nem a hivatalos csatornákról beszélek, hanem a kommentekről, cikkekről. Álljunk át a Siriusba, Aurorába, de a szerbekkel továbbra is örök barátság, ellenük nem megyünk, ellenük nem harcolunk. Megint a félmegoldás keresése. Nagyon jól írták páran, hogy az átállást akkor kell felvállalni, ha másnap be tudjuk adni jó szívvel a szerb NE-t, ha az új szövetségünk érdekei azt kívánják. Hogy várjuk el tőlük, hogy támogassanak minket mondjuk a románok ellen, ha mi nem vagyunk hajlandóak támogatni őket a szerbek ellen?

A legutóbbi felmérésekből egyértelműen kiderült, hogy az ország döntő többsége még mindig szerb-párti és ebben jelentős változás nem állt be az elmúlt egy évben. Ezt tudják jól a másik oldalon is, éppen ezért nem is akarnak sokan MPP-t kötni velünk, mert tudják, hogy például a Sirius mögé sem tudnánk teljes mellszélességgel kiállni.

Persze ide idézhető a lengyel-pártiak belpolitikai érvelése, miszerint ők beállnának a szerbek elleni harcba is, ha kell. Azt mondjuk nem tudom, hogy mire fel gondolják, hogy ők a legkisebb kompromisszumra sem voltak képesek a többség érdekében és a Asteria mögött, akkor a szerb-párti többség majd szó nélkül beáll a szerb-ellenes ügy mögé? Na de ebbe ne menjünk bele!

Szóval az ilyenfajta hezitálás, a félmegoldások jelentik az ország legnagyobb problémáját és azt, hogy nem tudjuk ezt a játékot, ezt a játszmát, amit diplomáciának hívnak az ország erejéhez méltóan játszani, mert bizony az országunk a sebzés alapján még mindig a top5-7-ben található és a geopolitikai fekvésünk alapján is kulcsszereplők lehetnénk a nemzetközi helyzet alakításában.

Végezetül arra térnék ki, hogy sokan hozzák fel - hibásan - érvként, hogy dehát a görögök sem tudnak beállni egyértelműen. Akik ezt mondják, azoknak gyakorlatilag igazuk van, de jogilag és szimbolikusan nincs.

Elkülönítendő ugyanis egymástól az állami cselekvés és a magánemberek aktusai. Ha mi kilépünk az Asteriából, vagy lengyel MPP-t kötünk, az egy állami aktus és azért az egész állam, minden polgárával együtt felelős. Ha egy görög MU folyamatosan üt ellenünk, az egy magán-cselekmény és az állam jogilag nem felelős érte. Persze morálisan és egyéb szempontok alapján igen, de a diplomácia nem ilyen szempontok alapján működik.

De ha a saját konkrét példánkon akarunk tanulni, akkor nézzük meg a román-magyar viszonylatot! Valószínűleg mindkét oldalon vannak emberek, akik utálják a másikat és csak azt nézik hogyan tudnak ártani. Mi hivatalos cikkeket adogatunk ki VoH-ban, sírunk, hogy ez meg az történt, kilépegetünk az egyébként nekünk is kedvező felállású szövetségből, ultimátumokat adogatunk, ők meg egyiket sem teszik, csak szimplán összeállnak magánszemélyenként és bónusztalanítanak minket. Aztán mi adhatunk ki 15 propagandának szánt cikket, hogy szemét Románia bónusztalanított minket, ők tudnak azzal védekezni, hogy az egyes MU-k vezetőit nem tudják befolyásolni. Aztán jön a viszontválasz, hogy de mi kötöttünk MPP-t a lengyelekkel, az ellenséggel. Ez egyrészt egy gátlástalan propaganda-fogás, másrészt meg igazuk van, hiszen azt egy állami szerv (az elnök) adta be és egy állami szerv (a kongresszus) fogadta el, tehát egy az egyben állami aktusnak tekinthető.

Ezért mondtam én anno több cikk alatt, amikor a románok elleni RW-t szervezték Jacáék, hogy én magánszemélyként támogatom, tankkal is, ütéssel is, tanáccsal is, de az állam még véletlenül se rakjon ki CO-t a hivatalos állami MU-ból, mert az megint csak propaganda-fegyver lenne ellenünk. Ha azt akarjuk, hogy eredményes legyen az RW és vissza tudjuk venni az ukrán bónuszokat, akkor rá kell készülni, az állam odaadja a CO-ra szánt pénzt egy, az akcióban résztvevő MU-nak és az majd kirakja. Ilyen egyszerű. Az fontos, hogy mi mit teszünk, de az még fontosabb, hogy ez hogy jön le a külföld számára, mert egy ország sem létezhet egymagában, kontextusból kiragadva. A nemzetközi környezet ránk is, ahogy mindenkire, jelentős hatással van.

Maradok tisztelettel:
ICS