[ICS] Lemondás, Burgenland, horvát béke és egyebek

Day 1,365, 03:34 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Üdvözlöm az olvasókat!

Először is, kezdeném a legfontosabbal. A mai napon reggel lemondtam az alelnöki tisztségemről. Ezt közöltem sorihun elnök úrral, aki próbált meggyőzni, hogy ez nem megoldás, de nekem egyszerűen elegem lett, így nem tudott rábeszélni a maradásra. És most röviden a miértekről is szólnék.

Először is, én alapból nem támogattam a horvát háborút. Véleményem szerint ezzel belesodortuk magunkat egy hosszútávon megnyerhetetlen, pénznyelő pingpong háborúba. Ráadásul önként és dalolva. Az, hogy ez kinek a hibája, órákat lehetne vitatkozni róla. De persze nem kellett nagy jóstehetség anno, amikor megjósoltam, hogy horvát eredeti területet soha az életben nem fogunk tudni elfoglalni, mert romper és argrob tankolási potenciálja gyakorlatilag végtelen. Az SGP elleni csatát is úgy tudtuk csak megfordítani 0-4ről, hogy az egész szövetség egész nap minden erejét ide irányította. Márpedig ez mindig nem fog így lenni. Aki abban reménykedik, hogy majd a két nagy tank ki fog fogyni az naív. Ők sosem fogynak ki, ezt már több ízben bebizonyították. Itt ott a nagyvilágban már mindkettő hetek óta napi szinten többmilliót ver bele a csatákba. És ha azt gondolnánk, hogy az ellenünk bevitt 10 millió/mini vagy a 40 millió/teljes csata rekord, elmondanám, hogy korántsem így van. Romper egy szlovén RW-ben egy minin belül tankolt 14 milliót, míg pár hónappal ezelőtt a szerbek ellen egy napon belül 68 milliót vert. Végülis a horvát háborúnak legalább annyi előnye volt, hogy összerázta kicsit a közösséget és a ONE is talán szervezettebb lett. Viszont anyagilag nem bírunk ki sok ilyen kemény és szoros csatát, mint SGP. És ez nem azért van, mert az alja kormány ellopja a pénzt, hanem egyszerűen azért, mert az ilyen mértékű ellenséges tankolás ellen lakossági osztást kell bevetni, erősebb seregtagoknak kell adni tankot, irregeknek kell adni tankot, és még sorolhatnám. Ezek napi szinten jóval 100 ezer huf feletti összeget jelentenek. Naponta ugye csak 99 ezret lehet kiutalni az adóbevételből, így világosan látszik, hogy az egyéb tartalékok folyamatosan fogynak ilyen heves harcok mellett. Azt meg ugye mindenki tudja, hogy mi nem lengyelek vagyunk, hogy végtelen PLN-ünk legyen, meg nem is Kína, akinek 15 k gold áll tartalékban.

Következett a horvát béke. Ők kerestek meg minket, valószínűleg azért, mert tartottak a kétfrontos háborútól, így le akarták zárni a velünk való harcot, amíg meg nem érkeznek a lengyelek. Ezért az első napban a javaslatomra elkezdtünk időt húzni, hogy lássuk mi alakul ki az olasz fronton. A lengyeleket sajnos időközben kiRWzték Romperék a félszigetről, így igen jelentős késést szenvedett el a közös hadművelet. Valamint Emilia-Romagnát sem sikerült felszabadítani, ahogy láthattuk. Én a megkötés napján sajnos egész nap nem tudtam gépközelbe kerülni RL elfoglaltságaim miatt. Mondhatjuk azt is, hogy füvet nyírtam, ha úgy jobban hangzik. Sorihun gyorsan megkötötte tegnap a békét. Bár személy szerint nem támogattam a megállapodást, azt kell, hogy mondjam, hogy reális egyezség lett volna. Hogy miért? Sokan mondják, hogy mi feladnánk Burgenlandot. Olvassátok el a szerződést! Az van benne, hogy mi nem adhatunk az osztrákokra NE-t, de az sehol sincs benne, hogy ők sem ránk. Ez lett volna a terv. A másik, hogy a horvátok nem harcolhatnának ellenünk az RW-inkben, kivéve a román területeket. Nagyobb jóstehetség szintén nem kell ahhoz, hogy a román régiókat előbb utóbb nélkülük is elvesztettük volna, így ez a pont tulajdonképpen lényegtelen. Máshol viszont nem harcolhattak volna ellenünk. Már lebeszélés alatt áll egy ukrajnai és oroszországi nyersanyagszerző körút, amiből további 4 nyersanyag megszerzése várható. Ezek közül az ukrajnait simán tudnánk tartani hosszú távon is, hiszen a horvátok itt már nem harcolhatnának ellenünk. Az orosz területeket kicsit nehezebb lenne, de NE lebegtetéssel, majd visszarakással ott is tudnánk stabilan birtokolni az olajat és a szarvast. És itt kanyarodjunk vissza a horvát békére. A kongresszus annak ellenére, hogy kifejezett kérés volt a szavazattartás, hogy lássuk, a horvátok betartják-e a szavukat, kb 2 óra alatt meg is szavazta az ukrán NE-t. Így sebezhetővé váltunk, hiszen, ha felborul a szerződés, akkor a horvátok NE-je rajtunk marad, míg a miénk jónéhány napig az ukránokra kerül. Ezt sokan figyelmen kívül hagyták és inkább megakadályozták, hogy burgenland két-három napra osztrák kézre kerüljön, hogy aztán ők önként adják vissza.

De a béke reális lett volna azért is, mert jelenleg csak NWC-vel és Szlavóniával vagyunk határosak, amiket soha a büdös életben nem fogunk elfoglalni, vagy, ha valami csodával mégis, másnap azonnal veszítjük is el RW-ben. Ergo, még ha azt is feltételezzük,hogy ők sem tudnak tőlünk eredetit elfoglalni, akkor is a maximum, amit remélhetünk az egy pingpong. Ráadásul segítségre sem számíthatunk a közeljövőben, mert a lengyeleket, mint mondtam volt, kiRW-zték a közelből. Szintén előszeretettel mondja sok ember itt erepen, hogy a románok szegik meg a szerződések nagy részét. Elmondanám, hogy volt 3 román-magyar megállapodás, abból 2-t mi szegtünk meg, míg az eddigi egyetlen horvát-magyart is. Szóval ennyit erről.

Végezetül pedig a burgi RW-ről szólnék. Néhány hangadó és pár kétkattos, meg néhány ember, aki bevallottan csak poénból ütött zöld oldalt, megnyerték az első RW-t Magyarországnak. Tették ezt annak ellenére, hogy folyt egy Kőrösvidék RW is, ami jelenlegi egyetlen búzarégiónk. Persze tudom én, hogy fontosabb az, hogy keresztbe tegyünk a kormánynak, megszopassuk az országot a következő három-négy napban, minthogy megvédjük a bónuszt adó régiónkat. Ha az a néhány ember, aki folyamatosan zöldet ütött átment volna és Crisanát védte volna, semmi gond nem lett volna ott. De a legmegalázóbb az egészben az volt, amikor az éjjel rámírt a horvát külügyminiszter, hogy látja, hogy nekünk csak 35 emberünk online, míg nekik 100, és a 35ből is 15 zöldet ütött, a szerződéssel homlokegyenest menve. De nem is ez a megalázó része a dolognak, mert ezek tények, hanem az, amikor elkezdtek nekünk segíteni. Argrob ütött pirosat meg néhány horvát reguláris katona. Ebből is látszik, hogy ott még van koordináció. Nekik megmondták, hogy most mentek ütni burgi pirosat, jöttek. Aztán szóltak nekik, hogy ne üssék STD-t, és nem ütötték. Nálunk az a baj, hogy sokan információ és tudás nélkül mindenfelé ütnek és ezzel okoznak problémákat.

Kiemelném, hogy én sem értettem egyet teljesen a horvát békével és meg is értem azt, aki szintén nem értett egyet, de az ő eljárásuk is elfogadhatatlan. Most tegyük fel, hogy alakul egy Gerely kormány. Meg akar indulni Kína felé. Ha nekem nem szimpatikus, akkor én álljak neki ukrán oldalt ütni az összes csatában, csak mert nem tetszik az irányvonal?

Az alapvető hozzáállásbeli hiányosságok megtalálhatók tehát a magyar közösségben. A kormánnyal szembeni elégedetlenség kifejezésének módja nem az, hogy ütünk az érdekeink ellen, meg megszegünk szerződéseket, nehéz helyzetbe hozva ezzel a vezetést, akinek majd az általatok is generált piszkot is el kell takarítania. Van egy úgynevezett impícs, amit lehet alkalmazni, vagy van egy úgynevezett választás, ami szintén alkalmas lehet az irányvonalról való ítélkezésre. Ez a parancs ellen való ütögetés tipikusan magyar hagyomány. Egyszerűen nem tudok mondani még egy erepes országot, ahol ennyiszer fordulna elő hasonló.

Na nekem ebből az egészből lett elegem. A soha senkinek semmi nem jó mentalitásból, az állandó sárdobálásból, mocskolódásból, áskálódásból. Valamelyik nap beszélgettem valakivel, hogy miért nincs baby boom évek óta. Azt mondtam neki, hogy képzeljük el magunkat egy kezdő helyébe! Beregisztrál, beleolvas a sajtóba. Mit lát? 1. Szar a kormány cikk. 2. Trollok kommentwaroznak. 3. Szar az ellenzék cikk. 4. Te loptál, nem én loptam cikk. Megunja. Megnyitja a csatateret. Üt 100-at, miközben Romper 10 milliót. Megnuja, mert látja, hogy nem ér semmit az ütése. Elkezdene cégezni, de arra meg nincs pénze. Feljön csetre, próbál beszélgetni, de mindenhol csak egymás szidását látja a nyilvános csatornákon. Na ezért nem marad meg egy kezdő sem. És ebben mindannyian hibásak vagyunk, legyen az KARD tag, MHP tag, SZKSZ tag, kisgazda tag, vagy bármi.

A legkárosabbak azonban a hangadók, akik mindig minden alkalommal a negatívat emelik ki, rontva ezzel a morált. Ha van bónusz, akkor az a baj, hogy miért szereztük meg könnyen, ha nincs bónusz, miért nincs, ha van játékélmény, akkor bónusz kell, ha nincs, akkor meg az. Meg kéne érteni végre, hogy nem vagyunk egy szuperhatalom. Vagy erős ország ellen harcolunk és lesz játékélmény, de nem lesz bónusz, vagy gyengéktől begyűjtjük a bónuszt. "Így megy ez, ennyi"-hogy egy klasszikust idézzek.

Istencsaszar
lemondott alelnök