[ICS] A ciprusi hadjárat margójára

Day 2,799, 03:08 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Sziasztok!

Régen nem jelentkeztem már cikkel, aminek több oka is volt, a munkahelyi elfoglaltságtól, a nyaraláson át, egészen addig, hogy nem történt olyan dolog, amit említésre méltónak találtam volna.

Most azonban, mivel a tegnapi napon elfoglaltuk régi ellenségeink, a görögök által támogatott, ciprusi mastercardosok szigetének mindkét eredeti régióját, úgy gondoltam, hogy ez talán megér egy cikket.

Annak ellenére, hogy Ciprus lakossága alig több, mint 200, elég sok bosszúságot okoztak nekünk (és más országoknak is) tavaly nyáron. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy néhány "mastercardos" emberke a szigetországot választotta játékbeli hazájának és a szó anyagi valamint erkölcsi értelmében is mindent megtennének választott hazájuk boldogulásáért. A leghíresebb ilyen játékos, Mithrantir, de rajta kívül is vannak még páran.

Ehhez jött hozzá az, hogy ezek az emberek rendkívül jó kapcsolatokat ápoltak/ápolnak a korábban terroristának nevezett görög tankokkal, akik rendre hatalmas tankolásokkal segítették ki Ciprust, amikor szükség volt erre.

Emellett pedig még relatíve erős MPP-szettet is sikerült összegyűjteniük, ami azt jelentette, hogy a kirakott, sokszor elképesztő nagyságú CO-összegek több embert és sebzést értek el potenciálisan, mint a mi MPP-szettünk.

Ez a három dolog együttvéve eredményezte azt, hogy Ciprus sokáig, gyakorlatilag hónapokon át, legyőzhetetlen volt közvetlen csatában. RW-ben persze meg lehetett oldani, de erről később.
Ezt kihasználva több nagy hadjáratot is indítottak különböző helyekre. Többek között ránk is adtak AS-t, majd az osztrák területeken landoltak, több hétre elzárva minket a nyugati útiránytól, valamint hozzásegítve ellenségeinket (horvátok, Chile, törökök, stb.) ahhoz, hogy eredeti magyar területeket támadjanak, illetve foglaljanak el.

Végül egy kis diplomáciai csellel és egy trükkös NE-beragasztással sikerült őket kiütni a megszerzett három régiójukból és visszatessékelni őket a hazájukba.

Az akció lényege az volt, hogy miután ismét határosak lettünk velük osztrák területen, tárgyalást kezdeményezett a magyar kormány egy esetleges NAP-ról, annak érdekében, hogy a máshol lekötött NE-nk felszabaduljon és be tudjuk rájuk adni. Ez a taktika sikeres volt, hiszen miénk lett az első támadás joga, de a nehezebb feladat ezután következett, ugyanis ki is kellett volna őket ütni innen.

Ez azonban a közvetlen csatában, a fentebb részletezett tényezők miatt nem sikerült. Ekkor jött a második verzió. Ismét tárgyalásokat kezdeményezett a kormány, amivel sikerült elérni, hogy ne támadjanak addig, amíg mi RW-t nem tudunk indítani az egyetlen határos régióban. Miután ez megtörtént, megszakadtak a tárgyalások.

Időközben az ő támadásukat a rendszer a 24 óra elteltével ráütötte az éppen elkezdődött RW-re. Ez volt a célunk, ugyanis így az NE-jüket, amit a mi támadásunk elején adtak be és fogadtak el később, "beragasztottuk" magunkra, és nem tudtak az osztrákokra adni. Az RW-t nagyon szép koordinációval hosszú-hosszú ideig elnyújtottuk, ami lehetőséget adott arra, hogy a meglévő osztrák területeikről RW-vel kirakjuk őket.

Ez nagy összefogással és szervezettséggel sikerült is, hiszen a határos régió felszabadulása és az NE "leejtése" után már nem volt elég idejük megszavazni az osztrák NE-t.

A csak erőből játszó és csak a pénz nyelvén tudó mastercardok kvázi megsértődtek a sorozatos cselek és trükkök miatt, ezért bosszút fogadtak. Nem tudták elviselni, hogy vannak helyzetek, amikor pénzzel nem tudják megvenni a győzelmet. Onnantól kezdve folyamatosan jelen voltak a csatáinkban az ellenség oldalán, hosszú időn keresztül.

A visszavágás ideje előző hónapban jött el.

Iamkplus elnöksége elején a kormányban többféle hadjárat lehetősége merült fel. Én magam a ciprusi verzió mellett kardoskodtam, mondhatni, annak legnagyobb támogatója voltam, mert bár a többi opció is nyújthatott volna játékélményt, azoknak kevesebb realitását és értelmét láttam.

A támadást egy mexikói AS-el kezdtük, ugyanis az amerikai ország jelentős területekkel rendelkezett a Közel-Keleten, így ideális terep volt a landoláshoz. Ha közvetlenül Ciprusra mentünk volna rá, elképzelhető, hogy nem sikerül a landolás, mert kiCO-zzák, kitankolják a csatát.

A mexikóiak csekély ellenállást tanúsítottak, azonban hamar megkaptuk a ciprusi NE-t. Megfelelő RW indításokkal sikerült elkerülni a kétfrontos háborút, így csak rájuk koncentrálhattunk. Az első két nap volt kemény. Először meg kellett fogni a támadásukat, másnap pedig egy 7 RW-t hozó felkeléshullámot kellett elhárítani. Mindkettő rendkívül jól sikerült, hiszen a második napon nemhogy a saját RW-inket védtük meg, még felszabadítottuk a stratégiai fontosságú Eastern Province régiót Ciprus alól, illetve a szerbekkel együtt elvágtuk a törököket 7 (!) bónuszuktól.

Innentől kezdve az Arab-félsziget megtisztítása gyerekjáték volt. A hónap végére azonban nem sikerült befejezni a munkát, ugyanis közbejött egy kis probléma az egyiptomi területekkel.

Eredetileg azt terveztük, hogy az éppen felszabaduló szlovákok NE-t ad be ránk és AS-t Egyiptomra, ami azért lett volna nagyszerű lépés, mert mindkettő egyszerre átmegy, akkor beüti CH-t, meg ad egy AS-t Sinai régióra Egyiptomban. Amikor CH-t megnyerjük mi, Sinait meg a szlovákok, nálunk a kezdeményezés, van szlovák háború, tehát azonnal lehet ütni Sinait és két nap alatt már lenne is határunk a ciprusi szigettel.

Sajnos a szlovák diktátor Jeruzsálemet ütötte be, ami stratégiailag irreleváns volt, így a gyors hadjárat terve kútba esett. Maradt a jóval lassabb egyiptomi NE. Ez utóbbi viszont biztosította, hogy a magyar területek a világ minden földrészén (kivéve Antarktisz) egyszerre legyenek jelen.

A júliusi ciklus elején, amint lezajlottak az esedékessé vált hűtések, megindult a szigetország elleni végső támadás. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a késedelem időt adott nekik a menekülésre. Ezt ki is használták és Kubába tették át a székhelyüket, hogy ott tudják átvészelni a kongaválasztást. Persze RW-ben még van esélyünk kongátlanítani őket, de ehhez hatalmas összefogás kell ismét.

A partraszállás kemény küzdelem árán, de sikeres volt, majd a második csatát már kvázi feladták, hiszen saját bevallásuk szerint egyedül kevesek ehhez, a szövetségeseik pedig le vannak kötve.

Ezzel tehát egy korszak mindenképpen lezárult, ugyanis egy nagy ellenségre mértünk megsemmisítő csapást. Persze még nagyobb lenne a siker, ha meg is tudnánk tartani és esetleg még a parlamenti választásaikat is meg tudnánk akadályozni.

Érdemes megjegyezni, hogy időközben a szerbek eltörölték a törököket, tehát a Közel-Keletet teljesen pacifikálták a SerHun erői. Időközben a görögökre is rájár a rúd, ugyanis a macedón-bolgár páros, kihasználva a görögök körüli RL zűrzavart, jelentős csapásokat mért a hellénekre.

Végezetül szeretnék ajánlani pár módosítást a ciprusi zászlóhoz, hogy kicsit jobban igazodjon a megváltozott helyzethez.

Először is, a ciprusi magyar tartománynak megfelelő lobogó a következő lenne:



Vagy esetleg a kubai menekülttáborban alkalmazhatnák a következőt:



Végül pedig még egy változat, ami szimbolizálja, hogy ki is Ciprus igazi ura:



Maradok tisztelettel:
ICS