Join the new world

Folytatom a novellák sorát, és mivel nem kaptam mástól alkotást, ismét saját következik... 🙂 A téma még mindig sci-fi, jó szórakozást!


A LIGA

Snokeulos kapitány egykedvűen ült a Titán parancsnoki székében. A Bányász Liga legsikeresebb felderítőhajó-kapitányának mondhatta magát. A Liga közel 200 éves története során az ő hajója találta a legtöbb felsőkategóriás bolygót, tehát minimum C-kategóriást. Az általa felfedezett bányászbolygók adják a teljes Földön kívüli bányászat 20 %-át!
Most épp a WN-127 jelzésű csillag felé tartottak. Még másfél óra, és fénysebesség alá lassulnak. Amikor 70 éve a Liga tudósai feltalálták az XT-hajtóművet, a fénysebességnél húzódó fal leomlott. A csillagok közti eddigi többéves utak néhány napra, hétre, nagyon extrém esetekben is maximum hónapokra rövidültek. Az XT „titkát” megtartották maguknak. Még legalább évtizedekbe telik, amíg a Földi Szövetség saját szondái elérhetik a WN-127-et. De akkor már lehet, hogy a Liga egyik bányásztelepét találják a csillag valamelyik bolygóján.
A másfél óra letelt.
- Kapitány! Fénysebesség alatt. – jelentette Carlo, az első tiszt.
- Rendben. A rendszer adatai?
- Két bolygó. Egy J-osztályú gázóriás és egy T-osztályú kőzetbolygó.
- Értelmes életre utaló jel?
- Egyenlőre nincs. Bár a T-osztályú a bioövben van.
Mióta bányászható planéták után kutatnak, még egyszer sem találtak értelmes fajt.
- Indítsanak a gázóriáshoz egy holdszondahordozót, a másikhoz pedig 10 felszíni szondát! Kezdjék a távolsági kőzetelemzést!
- Értettem!
10 perc múlva…
- Letapogatás befejezve!
Dimitri Snokeulos az első tisztjére nézett.
- Eredmény?
- A belső bolygó A-kategóriás. Bányászatra nem érdemes. Az óriásnak vékony gyűrűrendszere és 24 darab 10-20 kilométeres B-kategóriás holdja van.
- Hát kedves Carlom, a Liga nem lesz elragadtatva.
- Hát nem, kapitány. Szondajelentések fél óra múlva.
30 perccel később…
- Szondák célnál!
- Igen?
- Az óriásnál helyesbítés. 3 újabb hold. Ezek még a B-t sem érik el.
- És a másik?
- Föld-szerű bolygó, élővilággal. Két kontinens. Egy nagy, egy kisebb. Nagyra leszállt 3 szonda. Értelmes élet nincs. Jelentős bányászható érc nincs. 5 az óceánban landolt. A fenéken az eredmény megegyezik a nagy kontinenssel. 1 szonda leért a kis kontinensre, de mivel rossz szögben lépett be légkörbe, becsapódott. Visszajelzés nincs. Az utolsó szonda eltévesztette a célt.
- A kis kontinens kecsegtethet valamivel?
- Túl pici. Nem lenne kifizetődő a bányászat. Az adatok úgysem lennének jobbak, mint a nagyon. Értelmes élet meg ha a másik szárazföldön se volt, itt se valószínű.
- Rendben. Bejegyzés a hajónaplóba: KLTTN-013 Titán felderítőhajó 2389-07-13 napon belépett a WN-127-rendszerbe. A rendszer bányászatra nem alkalmas. Értelmes élet nincs. Vége. Irány a WN-128!
- Értettem!
A Titán irány változtatott, és egyre gyorsulva eltávolodott a narancs árnyalatú csillagtól, mely a WN-127-es rendszer szíve volt.

Hrassol értetlenül nézte halott ellenfelét. Lovagok voltak mindketten. Lovagiasan küzdöttek, mégsem ez döntött. Hrassol az isteneknek köszönhette „győzelmét”. Egy lángoló pajzs zuhant le az égből, és ahogy földet ért, a feltámadó széllökés ellökte őket. Egy a széllel szálló kő bezúzta ellenfele sisakját, és vele együtt a koponyáját is. Hrassol elvesztette az eszméletét. A Nap állásából kiindulva, közel fél napig feküdt ájultan a mezőn. Odament a kráterhez, amiben az isteni pajzs állt. Leereszkedett. A pajzs még mindig langyos volt a lángoló zuhanástól. Úgy döntött, megtartja az égiek ajándékát. A hátára erősítette és már indulni készült, mikor eszébe jutott, hogy ezért illene köszönetet mondani az isteneknek. Elkezdett egy hálaadó imát mormolni, és ahogy náluk szokás volt, közben a narancssárga napkorongot nézte…