[Fordítás] RWk és világháborúk

Day 1,677, 00:04 • Published in Hungary Hungary • by Sky Warp

A mai fordítás egy régebbi ír elnök, Ariovistus morfondírozása a régiócserékről és azok szövetségi stratégiákra való hatásáról.

Az eredeti cikk: http://www.erepublik.com/en/article/our-recent-policies-and-the-end-of-world-war-5-2062840/1/20

A közelmúltban az egyezmény Írország és Anglia között megszilárdult az egyezményes keretek között, azaz egymás eredeti régióinak kölcsönös katonai megszállásával. Ez úgy lett kidolgozva, hogy mindkét ország megszerzett egy fontos nyersanyagot, ami alapból nem volt meg neki. Anglia megszerezte a gyümölcsöt, amivel 60/60-ra nőtt a nyersanyag beszerzésük, míg mi a hallal 60/20-ra hoztuk fel ezt.

Noha mi egy kicsit kevesebb nyersanyagot szereztünk így, de hogy ezt ellensúlyozzuk, megkaptuk Skóciát, ami a III. világháború legfontosabb inváziós központja volt. Ez egy olyan stratégiai szerzemény, ami a nyugati szövetségeseink megtámadását megnehezíti. Ez a békeszerződés még ChewChewShoe elnöksége alatt lett kidolgozva, és azóta három kormány is fenntartotta a megegyezést mind Írországban, mind Angliában.

Időbe telt, mire ezeket a régiócseréket véglegesítettük és még Anglia is mint edzőháborút fogta fel ezeket a hadmozdulatokat. És itt jött be az én kritikám a szerződéssel kapcsolatban; mert láttam ezt a folyamatot lezajlani az V. világháborúban, szövetségesek és nem ellenfelek között, a Cerb kormány alatt. A világháború egy olyan dolog, ami a nemzeti szint fölött van, és a szövetségi szinten döntenek róla.

Mi az EDEN-ben vagyunk, a Terra maradványaival is egészséges jó viszonyban, míg Anglia az ONE része. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy mi háborúban állunk, legalább is ez lenne az elv. Sokan úgy tartják, hogy amíg Anglia a ONE tagja, addig katonailag nem számottevő, és sokan mondják ezt rólunk is a mi közösségünkben. Ez mind nagyító alá kerül ebben az egyezségben. Figyeljük meg, hogy én a magam részéről ezt nem hívom békeszerződésnek.

A megegyezés szerinti megszállásunk alatt mind Skócia, mind Észak-Írország napi szinten volt tanúja RW-knek. Úgy figyeltem meg, hogy némelyik még közel is járt a sikerességhez. Az Anglia által megszállva tartott Dublin és Louth tudomásom szerint csak két RW-t látott, és noha az egyik sikeres volt, ez nem érintette őket olyan mélyen mint minket.

Az én kritikám pedig arra irányul, hogy az RW-k túl könnyen indíthatóak, és így nagy és állandó sebzéselvonást jelentenek a terület tulajdonosán és az egyezmény fenntartásában. Ez a sebzéselvonás mindkét felet gyengíti a szövetségeseik segítésében és feszültséget okoz a szövetségi stratégiai tervezésben. De van jó oldala is.

A régiócserében érintett partnerek részesülnek a nyersanyagok pozitív hatásaiból, és a sebzéselvonással mindketten függetlenebbé válnak a nagyobb volumenű háborús stratégiától. A kérdés itt az marad, hogy vajon a két partner ezzel kialakít-e egy olyan szimbiotikus (kölcsönösen egymástól függő) kapcsolatot, amely egyként eltávolítja őket a közben máshol zajló világháborútól?

Úgy vélem, hogy az USA is ezt próbálta meg kialakítani, csak a kanadai régiócseréket meghiúsították. Mégis, ez a fajta nyersanyag-együttműködés fokozatosan lefarigcsálja az ellenségeskedést, én úgy érzem. Összességében az én ellenérzésem a régiócserékkel kapcsolatban inkább az elvesztegetett sebzéssel kapcsolatos, és így a szövetségi stratégia meghiúsulásával.

Napjainkban az eRepublikon sokszor látható, hogy az elvben világháborúnak nevezett konfliktus, lassan RW-k sorozatává válik az igazi határmenti harcokból.

Vagy csak a futball-szezon az, ami miatt a világháború véget ér.