[FORDÍTÁS] eRomania by sebahmah

Day 562, 04:56 • Published in Hungary Hungary • by xongorx

Az alábbi cikk sebahmah írásának
hevenyészett magyar fordítása.
[eredeti cikk itt]
eRomania
Két hónappal ezelőtt Románia olyan hadigépezet volt, ami 1 v 1 harcban minden ellenfelét le tudta gyűzni. Mellettünk volt a nagyobb népesség nyújtotta előny. A lakosság ütése kolosszális erejű volt. a hadseregnek pedig 300-400 tagja volt, akik megfelelő helyen és időben ütöttek.

A magyarokat úgy vertük le +400.000-rel, hogy szinte kisujjunkat sem kellett megmozdítanunk, az indonézeket kicsivel nehezebben. Mi voltunk az elsők erepen, Indonézia örök második, Magyarország meg gyenge erejű játékosokkal teli harmadik.

A dolgok azonban változtak. Indonézia megmaradt a csúcson, ám ez annak köszönhető, hogy olyan robbanásszerűen fejlődő szövetségesük volt, mint Magyarország. Magyarország pedig egészen egyszerűen az eRepublik új hadigépezetévé nőtte ki magát. Indonézia lakossága kicsi, valahol 1500-2000 naponta belépő, valódi felhasználót saccolok, Románia aktív lakossága 3000-4000 Magyarországé pedig lassan 6000.

A dolgok akkor fordultak rosszra, amikor Karnatakát elértük. Akkor és ott, egy olyan kétfrontos háborúban ahonnan egyik támadót sem sikerült kiiktatni, no meg az indonéz exploitok miatt... Elveszítettük WSR-t és Podoliát.

Ezután egy non-combat időszak következett, ahol mindannyian a bennünket ért megaláztatást igyekeztünk elfojtani, s amikor sokan közülünk abba is hagyták a játékot. Magam részéről visszatekintve az elmúlt időszakra úgy érzem, sokat hibáztunk. Vagy abba kellett volna hagynom, s lezárni ezt az egészet, vagy az első naptól kezdve konstruktív módon állni hozzá a problémához. A kiábrándultság nagy volt... és én nem tudtam határozott célokat megfogalmazni.

Ha Alex Craciunt vádoljátok a Podolia-WSR fiaskóért, háromnegyed részben engem is vádoljatok, mert legalább ekkora részem volt az akkori döntések meghozatalában.

Egy héttel ezelőtt döntöttem úgy, hogy a Matzanesia hadművelettel párhuzamosan fel kell élesztenünk Romániát, és kínálkozott is egy lehetőség, hogy Podoliát jelentőseb áldozatok nélkül visszavegyük. Három óraműpontossággal kivitelezett akció következett, és Podolia éjra a mienk lett, minimális kiadással.

Sajnos itt kezdődtek a gondok. Ha tudtam volna, mennyire tehetetlenek vagyunk... azt hiszem, bele sem vágtunk volna. Fölöslegesen játszottunk okosan, és vettük vissza Podoliát, ha mostani állapotában Románia a magyar haderő 50%-val sem képes megállni a csatában. Két hónapja azt mondtuk: két fronton tehetetlenek vagyunk, most egyetlen fronton mértek ránk megkérdőjelezhetetlen vereséget.

A Moldáviával való csiki-csuki olyan taktika volt, ami addig a pillanatig odázza a Magyarországgal való végső konfrontációt, amikor mi is készen állunk majd arra. Ez a pillanat ma 11:00 órakor volt Dnipronál. Higgyétek el, soha nem kínálkozott erre jobb alkalom, s úgy terveztünk el mindent, hogyha ma nyerünk, Podolia meg lett volna mentve.

Sajnos Románia többé nem nagyhatalom, vagy ha az is, összehasonlíthatatlanul gyengébb, mint Magyarország. Magyarországé a raw power: kis és középszintű játékosok serege, s az első baby boom játékosai, akik ma már 100 fölött ütnek. Övék a számbeli fölény, és a szervezettségből a fegyelemből fakadó taktikai előny. Hadtesteik 3-4 hónaposak, olyan is van, ami 2 hónapja áll fenn. A lelkesedés most a legnagyobb, ők most csinálják azt, amit mi ősszel csináltunk. A magyarok 300.000-rel többet ütnek ma, mint mi, normális körülmények között.

Nálunk a FAR (légierő) 1 éves+, a VM (hegyivadászok) 9 hónapos, FTR (szárazföldi erő) úgyszintén, még az AIR (független hadsereg) is 6 hónapos. Az emberek unottak, fáradtak, fásultak, a vezetők kiégtek... a többség frusztrált, sokan RL gondokkal a nyakában, sokan határozott cél nélkül játszanak. Munkájuk viszont kitűnő: még ott van bennük a stratégiai megbeszélések biztos pontja. A gond a 16.7 erejű tankkal van, aki kétkattossá vált, és fegyver nélkül harcol a legutóbb megnyitott csatában, vagy méginkább azzal a Field Marshallal, akinek a wellnesse 15 (pristanda)

........................

Magam részéről az elmúlt napokban igen keveset voltam fenn, kb 1-2 órát naponta. Számomra ez nagyon kevés.

Ha tovább akarunk lépni, szakítanunk kell a múlttal, verhetetlenségünk büszkeségével, a diplomáciai kérdésekben tanusított arroganciánkka és így tovább. A nulláról kell újrakezdenünk mindent, ezt már egyszer elmondtam, de mindeddig ezt magam előtt is megpróbáltam letagadni... a Podoliának nevezett lehetőség által. A sors megmutatta, hogy nem érdemeltük meg a számunkra megadatott lehetőséget, amit a magyarok figyelmetlensége tett le elénk tálcán.

Alulról kell a munkát újrakezdeni, újra kell gondolnunk a hadsereg felépítését, fel kell frissítenünk a katonai egységek vezetését, úgy, hogy a régieket ne távolítsuk el, de az új generáció legkiválóbb emberei lehetőséghez jussanak. Új utat kell törnünk magunknak, anélkül, hogy a talán-talán-ban, újabb kiskapukban higgyünk, amik talán visszavisznek oda, ahol voltunk... Kiskapuk nincsenek... Ezt igazolta a mai nap.



Szeretnék végül köszönetet mondani azoknak, akik a mai csatában WP-kre költötték utolsó aranyaikat... Nagy csata volt, és vesztettünk. S bár vesztettünk, sokunk áldozatkészségére azonban büszke vagyok. Említsem, hogy alex201 250 goldot költött ma saját pénzéből? Alex Craciun, grinch és Piratul úgyszintén? Nem is beszélve the_mihairól, butnaruról, smifről... Romániának nincs meg többé egykori pénzügyi ereje, de egyéni erőfeszítés terén azt hiszem, ma újra nagyok voltunk.

Választások jönnek... És... Várom, hogy az új világbajnokságra egy új csapat álljön föl.
fordítás vége