[Fordítás] Ellenségképek

Day 1,694, 00:30 • Published in Hungary Hungary • by Sky Warp
Kravenntől már fordítottam egy cikket, amiből kiderült, hogy nem kedveli a franciákat. Most egy olyant fordtottam le tőle, ami egy általános elenségkép-fejtegetéssel indul, majd a végére egy kicsit leromlik a minőség és ugyanabba a hangnembe esik bele, amibe az előző cikkben is; csalódottság a franciák árulása miatt, önigazolás - amíg teljesen elveszti a cikk kezdeti fonalát.

Ugyanakkor az ellenséges mintázatok között megemlít minket is, mint kibékíthetelen ellenfeleket a románokkal; és itt vált a cikk számomra érdekessé, hiszen a múlt hónapi tárgyalásaink a románokkal szinte kísértetiesen megegyeznek az angol-ír békemegegyezéssel, a történelmi (IRL) gyűlölettől kezdve az ellenséges szövetségbe tartozáson keresztül a kölcsönösen előnyös régiócserékig. Csak éppen ők képesek voltak a történelmet és a személyes érzelmeket félretenni - ahogy Kravenn kifejezte bevenni a szerénység-bogyót - és a kezdetben erőltetett, kényelmetlen, nemszeretem békeszerződésből mára már normális viszonyuk lett. Picit arra tudok csak gondolni, hogy ha már ennyien unják az állandó román hadakozást, amennyire ezt hallom, akkor nem-e-lehetne-e (sic) megint megpróbálni?

Az eredeti cikk: http://www.erepublik.com/en/article/-kravenn-my-thoughts-on-foreign-affairs-english-french--2078051/1/20

SkyWarp


Úgy döntöttem, hogy írok még egy cikket, további reakciókkal a legutolsóra. Ez már inkább az én morfondírozásom a külpolitikáról, mint egy információs cikk.

Mint azt mind tudjuk az eRepublik igazából kétfelé oszlik; vannak a ONE és ONE-párti országok, és vannak az EDEN országok. Az egyes országok rövid története ennyi: előbb-utóbb mind választottak, hogy csatlakozzanak valamelyik táborhoz, és hűségesek legyenek ahhoz. (kivéve Belgiumot, akik majd két éve makacsul semleges)

Nem is fogok írni a semlegességről, annyira speciális eset.

1. kategória – a lehetetlen háború.
Tudom, tudom, most mindenki meg fogja említeni a Spanyol-Kínai háborút, akik tökéletes példa arra, hogy az eRepublikon bármi megtörténhet. Mégis, olyan háborúk, mint pl. egy szerb-ausztrál, vagy magyar-dél-afrikai olyanok, amik nagyon-nagyon valószínűtlenek. Még ha nem is egy oldalon lennének, akkor is majdnem lehetetlen eljutniuk egymáshoz, annyi régió - és erősebb országok - van közöttük.

Ráadásul nincs semmiféle harag vagy gyűlölet a szerbek és az ausztrálok között. Nincs okuk egymás nem kedvelésére, csak az eltérő szövetségben létezés áll köztük. Kb. biztos vagyok abban, hogy nincs is kapcsolat közöttük, mindkét ország úgy gondolja, hogy nincs értelme, nem szükséges beszélniük sem. Az egyetlen ok kapcsolatépítésre az lenne, ha egy szövetségbe lennének meghívva.

2. kategória – közös határok

Ezt a kategóriát tovább osztom három alfejezetre a legjobb viszonytól a legrosszabbig.

a) jó viszony

Ez egy kicsit olyan, mint Anglia és Svédország volt a ONE előtt. Semmi probléma a kapcsolatokban, néha közös határ. De a ONE óta együtt kell dolgoznunk, és ez jól jött ki. Amikor nekünk voltak problémáik, a svédek segítettek a cégeinken, amikor kell mi segítünk nekik… kialakult egy jó viszony, és ezt a szövetség okozta.

b) Korrekt ügy

Egy kicsit bonyolultabb. Ilyen a jól ismert viszony Anglia és az írek között. Vannak okok (történelmiek is), hogy a két országnak a viszonya ne legyen felhőtlen, és van közös határ, ami állandó. Nem tud egyikünk sem elvándorolni, mint pl. a horvátok tették Dél-Amerikába. Ráadásul az adminok sem segítettek ezen a viszonyon, mivel egymás országába tettek olyan nyersanyagot, amire a másiknak szüksége van (hal az íreknek, gyümölcs nekünk).
Mindketten el akartuk törölni a másikat, vagy legalább is visszavenni azt, ami szerintünk jogosan a miénk kellene, hogy legyen. Háborút indítani buli volt, de sajnos hamar unalmassá vált.
Nem is kell mondanom, ugye, hogy a lakosság nem kevés ellenségességet muatott a másik oldalra, még ha voltak is olyanok, akik megpróbáltak valamit elérni. A kormányok közötti párbeszédnek így titokban kellett lezajlani… amíg be nem jelentették a BÉKÉT. Békeszerződés, régióswap… és mára már azt merem mondani, hogy a viszony jó (különösen azt figyelembe véve, hogy ellenséges szövetségek tagjai vagyunk).
Ez tisztán és világosan egy kölcsönösen előnyös (win-win) szituáció. Nincs benne semmi megalázó egyik félnek sem, nem veszített egyikünk sem nyersanyagot.
Ez a fajta a legbonyolultabb megegyezés, mivel egy jó adag bizalmat igényel a másik félben, ami igen nehéz – és egyszerre kell a két elnök bölcsessége.

Összegzés: ha mindkét fél beveszi a szerénység bogyót, akkor működhet.

c) totális gyűlölet
Ez a legrosszabb helyzet, és sok ilyen van; hogy csak a legismertebbeket említsem a magyar-román vagy a szerb-horvát viszony. Az utóbbi időben Anglia és a ’Tudjátokki’ ország.

Néha van közös történelem is a kalapban (mint a mi esetünkben). A gombnyomás, ami elindítja lehet egy történelmi eset vagy egy szövetség-váltás, amit árulás követ a másik féltől.

-o-o-o-

Az első két esetben ha nehezen is, de lehetséges tisztázni a kényes pontokat, és legjobb esetben egy NAP is elérhető (ha nem is mindig tartósan), és el kell felejteni, hogy barátokká váltak.

Az utolsó eset érdekes. Barátsággal kezdődik, és teljes gyűlöletbe csap át. Egy szövetségváltás, ami mindenféle jó viszonyt elpusztított.
Egy békeszerződéssel kezdődött, amit az egyik fél nem tartott tiszteletben. A másik fél kapcsolatba lép velük, és kéri, hogy tegyék meg a legtöbbet. Amire a válasz: ’nem tehetek sokat, de valahogy megoldjuk’. Egy idő után: nincs változás, és az ország, akit megkértek, úgy dönt, hogy inkább megszegi a békeszerződést és elindítja a háborút (természetesen a másik félt vádolva a bűnösséggel).

A kapcsolatok leromlanak, a nagykövetségek bezárnak, a sajtóban sértések hangzanak el (faji alapon is ofc.). Az egyik ország úgy dönt, hogy még a másik elnököt is sértegeti (rasszista módon is). Embargót hirdetnek mindketten. Még a külügyminiszter is bulinak tartja, hogy IRC troll-támadásokat intézzen a másik fél zavarására.

Idővel az emberek azt hinnék, hogy lenyugszik a dolog, és a feszültségek oldódnak. Még egy újabb egyezségre is gondolnak… de aztán mégsem történik semmi.

Pont ellenkezőképpen történik, mint az Anglia-Írország esetben: itt az egyik ország nem akarja a feszültségeket oldani (ford. megj. Kravenn ezzel természetesen a franciákra utal, de mivel az eredetiben sehol sem említ ország nevet, így könnyen félreérthető a szövege. Ezt a kommentekben alaposan ki is használták). Az ír esetben két felnőttként viselkedő ország tudott megegyezni valamiben, ami kölcsönösen előnyös volt mindkettőjüknek.
Itt, ebben az esetben olyan a szituáció, mintha egy felnőtt egy retardált tizenévessel próbálna beszélni, akit nem érdekel, hogy mi történhet még.

Sajnos ez országok között is előfordul.

Mi mindig készek voltunk felnőttként tárgyalni, de ez lehetetlen, ha a másik fél éretlenül viselkedik. Egy tárgyalás megkezdéséhez bizonyos fokú tiszteletet kell a másik felé mutatni, nem is beszélve némi őszinteségről. Sajnos ez nincs mindig így. Lehetetlen egy NAP-ot aláírni, ha a másik fél csak az erőből ért.

Ki a hibás? Az az ország, amelyik éretlenül viselkedik. A másik ilyenkor beveheti a maga szerénység-bogyóját, de jobb a helyzet ettől nem lesz.
Remélem, hogy ez az ország idővel, remélhetőleg minél hamarabb átlép a tinédzserkori válságán és felnő, mert most az éretlenségük riasztó