[FF/A]Zomb-i-par

Day 3,285, 05:00 • Published in Hungary Hungary • by Atheel

II./II. Epizód; Zomb-i-par

Első és legfontosabb: Üssük a románokat, ahol csak lehet! Nagyon sok szőrös talp vár még borotválásra, elvileg mindenki csak ezért a háborúért imádkozott, szóval ne tétlenkedjetek tovább, adjatok nekik! Ha pedig már borotváltatok eleget, pihenésképpen két ütés között lehet olvasgatni!

Szegény FSB1000-ret meg ne bántsátok, ő mindent leszervezett a saját szempontjai szerint, bár ezeket a szempontokat még továbbra sem ismeri senki. A lényeg, hogy minden a terv szerint halad!

Előző cikkem TOP4 lett, köszönöm a több, mint ötven szavazatot, és a rengeteg endorse-ot, igyekszem megszolgálni őket!

Reklám

A régi nagy sikerre való tekintettel újra vállalok avatárkészítést. (Vagy újság fejléceket, vagy bármi egyéb, akár nem játékkal kapcsolatos grafikus munkát is.)

Az árfolyam: kezdő nem fék játékosoknak 1g, vagy 400 pénz, nagyobbaknak 5g vagy 2000. Borravalót, és egyéb megvesztegetési formákat elfogadok, illetve nagy tételben készítendő avatárokra kedvezményt is adok! Korábbi munkáimat szerintem mind ismeritek, nem fényezem magam, megteszik, akik évek óta viselik őket.

És akkor a történet…



Láthatóan nem új céggel ajándékozott meg Plató.

Olyannyira, hogy ugyan dolgozóim nem voltak, a régi munkások szellemei még folytatták a termelést, és silány minőségű, előre gyártott elemekből hordtak össze néhány könnyű-szerkezetes házat. Fogalmam sem volt, mihez kezdjek velük.

Első utam egy irodai géphez vezetett, remélve hogy azon majd jobban kiismerem magam, mint ebben a horror-üzemben. Csekkoltam a közösségi médiát, azon belül az ismerőseimet, segítséget remélve, de mintha csak a temetőbe tévedtem volna! Végignézve az 1100 régi „baráton”, nagyjából a felének csak a halálhírével találkoztam. Ráadásul legtöbbjük nem is csatában esett el, hanem önkezével vetett véget az életének.

Először Azurefalcon gyászjelentésén akadt meg a szemem. Ő is a Fekete Futónak köszönhette újabb életét, melyet Plató ellen tűntetve dobott magától el. Erre a szép, angol nyelvű búcsúüzenetéből jöttem rá, bár nem olvastam végig. Így is egyértelmű volt, hogy a nagy öreg nem vesztegette az idejét, mióta engem is eltett láb alól.

A következő ismerős név a veszteséglistán Ipath lett, bár az ő halálának körülményeiről nem találtam bővebb információt. Úgy döntöttem, a sok gyászjelentést enyhítendő, inkább beleolvasok a lapokba, de hiába is kerestem kedvenc újságaimat. Azoknak az írói is többnyire az eTúlvilágon jártak már, mint a feltörekvő író és botcsinálta hős, Choleraaa közlegény, aki a jelek szerint felkötötte magát, vagy Smy Lee H, aki enyhén fasiszta pártjával próbált betörni a köztudatba, végül a kudarcot egy cián-kapszula elszopogatásával igyekezett feldolgozni. Haláli jó ötletnek tűnhetett ez akkor.
Végül találtam pár élő, ismerős arcot, akiket megrohanhattam a kérdéseimmel, elsősorban szemi-t és Szempy-t. Miután gyorsan megérdeklődtem tőlük, mihez is kezdjek a gyárammal, és úgy általában a frissen visszakapott életemmel, a következő választ kaptam:

-- Semmit. Rombold le, dobd el, égesd fel, nincs semmi haszna az egésznek! – Mondta Szempy. – Gyere inkább harcolni, amilyen gyorsan csak tudsz!

-- Idaho elég jó hely most a házépítéshez, az USA jelenleg szövetségesünk, az Elnök leszervezte, szóval csak jegyeztesd be a céget, s uccu neki! – Javasolta szemi. A fehér macska ötletét valamivel jobban értékeltem. Nem megfeledkezve a háborús helyzetről, gyorsan neki is láttam a bürokrácia kacskaringós ösvényének, hogy villámsebességgel létrehozzam az első holdingomat.

A szellemek által összerótt házakat ugyanazzal a lendülettel piacra is dobtam, és néhány új, létező munkás után néztem, de addigra Szempy érthető módon már türelmetlenül noszogatott.

-- Harcoltál már? Óriási a túlerő! – Román-magyar háború van. Illene a visszatérésemre felhívni az ellenség figyelmét is, gondoltam. Szempy-nek hála már azt is tudtam, hogy hol. – Szegedet folyamatosan bombázzák a jetik. Nem engedhetjük, hogy a szőrös talpukat Magyar földre tegyék!

Ezzel teljesen egyetértettem. Már csak a módját kellett megtalálnom, hogy részt vehessek a csatában. Hogy harcoljak, amivel csak tudok. Gyorsan átfésültem a raktáraimat. Néhány elég jó állapotban lévő M1A1 Abrams tankot láttam parkolni a gyáram udvarán, (Plató talán amcsinak nézett?) amiket bevethettem volna, ezzel mindössze néhány apró problémám akadt csak… 9137 kilométer. Nem volt hozzá legénység. És nem tudtam vezetni őket.



Szempy korábbihoz hasonló tanácsát ezúttal megfogadtam:

-- Hagyd a fenébe, úgysem érnél velük ide, és tudom, hogy WoT-ban meg WT-ben is mindig kilőnek, nem lennél hasznunkra… -- Olvastam az üzenetét, és be kellett látnom, hogy igaza van. – Hanem repülőt vezetni tudsz-e? A légierő igencsak szűkében van a pilótáknak.

-- Repülőt? Hát… szimulátorban vezettem már… légcsavarosakat… -- Feleltem tétován, de ő ezzel is beérte.

-- Az megteszi! Úgyis új fegyvernem még, majd menet közben megtanulod! – Mondta, és felcsillant a szemem annak hallatán, hogy hamarosan harcolhatok. Nem is akárhogy: a levegőben vehetem fel a versenyt a románokkal! Már csak egy gond volt…

-- És honnan szerezzek gépet? Se pénzem, se ötletem nincs, kitől kérhetnék…

-- Mit tudom én, kérj az elnöktől! – Javasolta Szempy és egy pillanatra meg is fordult a fejemben, hogy ezt fogom tenni. Ha már szemi is szóba hozta diplomáciai munkásságát… Míg ki nem ejtette a száján: — Ő adta be a román NE-t is, szóval FSB1000 elnök úr biztosan szívesen hozzájárul a hadiköltségeidhez!

—Uhh, egyéb lehetőség? – Kérdeztem reménykedve, ahogy felidéztem magamban a gömbölyű droidból kisugárzott öregember képét. Végigszaladt rajtam párszor a hideg, mire végre választ kaptam. Szemi állt elő az ötlettel:

-- Hmm, a Boneyard-ról hallottál már? Egy köpésnyire van tőled…



—Jó nagy csula kellene, csak vagy 1000 mérföldre van! – Ástam elő a google mapsos földrajztudásomból, majd körülnéztem, nincs-e a közelemben valami használható. Még szerencse, hogy végigkutattam a zsebeimet, mert találtam benne egy aranyszegélyes papír-fecnit. „Q5 teleport-bérlet”, hirdette a szöveg, alá pedig ezt gépelték: „40 instant utazásra, bárhonnan bárhová a világon. Személyes használatra, teherhordásra nem alkalmas.” – Azt hiszem, még csak köpnöm sem kell!

Nem kellett hozzá tíz perc, hogy Tusconban, Arizonában találjam magam, a híres Boneyard, a gigantikus repülőgép-temető bejáratánál. Most mondhatjátok, persze, hogy mit akarok én a sivatag kellős közepén egy valag kibelezett géppel, de amire szemi-vel együtt számítottunk, az az volt, hogy a gépek nem kibelezve érkeznek ide. A Boneyard legénységének feladata volt az amerikai adófizetők pénzének visszanyerése az elhasználódott, leselejtezett csatarepülőkből, ergo, ha pont elkapok egy szállítmányt, akkor csak be kell pattannom az egyik repülőbe, és hazafelé vennem az irányt…

Az amerikaiaké kiterjeszkedett birodalom, és sok pénzt öltek légierőbe, tehát sorra selejtezték le a korábbi típusokat, szinte egy az egyhez volt az esélye, hogy belefussak egybe. Akkor aztán (diplomáciai viszony ide vagy oda) elkötök egyet észrevétlenül, és máris száguldok vele a csatába.

Egyszerűnek hangzik, ugye?

Mert nem volt az…



Folyt. Köv.!