[FF/A] Századegyesítés

Day 2,822, 06:48 • Published in Hungary Hungary • by Atheel


XXII. Epizód; Századegyesítő

Szóval, főleg a századtársaim sűrűn panaszkodtak, hogy miért nem írom bele többüket is, illetve akik szerepelnek, miért szerepelnek olyan ritkán. Mindig azt válaszoltam, hogy a történet kibontakozása miatt néhány eseményt nem lehet sürgetni, és néhány szereplővel nem szaladgálhatok folyton együtt, hiszen túl hamar eljutnék a végkifejlethez... Nos, most jött el az ideje egy jó kis századegyesítésnek!
NYEREMÉNYJÁTÉK!

A játék továbbra is él, és mivel az előző cikkem már hajnaltól végig stabilan TOP 1 volt, most dupla nyereményt osztok, tehát mindazok között, akik bármekkora összegű endorse-ot nyomnak a cikkre, kisorsolok 20db q7-es tankot, és ha már nyom endorse-ot, remélem nyom voteot is, szóval így szeretném buzdítani olvasóimat az olvasás mellett a szavazásra is!

A pénteki nyertesünk Anonymus22, a tankokat egy levél kíséretében megkapta, gratulálok!

A következő nyertest szerdán hirdetem ki, addig is sok sikert!

Hirdetés!


Avatárok, újságbannerek, logók készítését vállalom! Egy arckép 4g, (kezdőknek, ha nem fake, 1g kedvezményesen!) MU-knak személyre szabható egyenavatár 10g, aztán személyre szabás onnantól 1g/fő, újságdesign 5g, a többi pedig egyéni elbírálás alapján!

Néhány az első pár avatárom közül, amik elkeltek, a teljesség igénye nélkül:
Érdeklődni kommentben, vagy PM-ben!

Hirdetés vége



A BTR döcögve hajtott át a testeken.

Ezek a román hullák rosszabbak voltak, mint a kátyúk, még szerencse, hogy ilyen terepjáró képességekkel rendelkeztünk. Többen is voltak, mint az úthibák, pedig abból sem volt kevés. De a BTR gépágyúja elég tekintélyes mennyiségben irtotta őket, és percről percre egyre gyűltek az utunkban.

Meg kell hagyni, rendes volt tőlük, hogy a rendelkezésünkre bocsájtották ezt a kis készséget, nem tudtam, Katun hol szerezte, de kényelmes volt, hogy a románok magukkal hozták otthonról a töltényt, és a járművet is, amivel harcolhattunk ellenük.

-- A főhadiszállás már nincs messze! -- Kiáltotta hátra sofőröm, miközben újabb célpontokat kerestem, de akkor egy másik harckocsi került a látóterembe. -- Ezt viszont még kikerülöm!

Élesen fordultunk, és sajnos sikerült ráakadtunk a közelben az egyetlen zsákutcára, mire pedig megfordultunk volna, a páncélos elzárta előlünk a kiutat. Ezen most görög felségjelzést láttunk, bár ebben a kavarodásban már alig lehetett tudni, ki kihez is tartozik, viszont a lövegét ránk fordította, és kétség sem fért hozzá, hogy ki akar lőni minket. A 125 millis ágyú hatalmasat szólt, és forgáccsá robbantotta a BTR hátsó felét, egyedül a biztonsági repeszfogó elemeknek köszönhető, hogy mi az elejében nagyjából épségben maradtunk. A járművünk a lökéstől bukfencezett egyet, és a házfalnak csapódott, belseje pedig úgy kongott, mint egy harang, szédülten próbáltunk kimászni roncsából.

A tank közben láthatóan újratöltött, és kétség sem fért hozzá, hogy gyorsabb lesz, mint mi, ám amikor végre sikerült kidugni a fejünket a kupolán, mégsem tüzelt ránk, hanem megdermedni látszott. Eltelt néhány másodperc, amíg farkasszemet néztünk a löveggel, de végül a páncélos kupolája is felcsapódott, és kölyökképű parancsnoka felkönyökölt rajta.

Én ugyan nem ismertem, de magyar egyenruhája szembetűnt, sőt, vállán felismertem a Csondbrigád jelzését, amikor pedig Katun is kimászott a roncsból, hangos szitkozódása elárulta, hogy ő ismeri a fickót.

-- Kagan TH, cseszd meg, miért lőttél ki minket?! -- Üvöltötte, miközben a román harckocsizó sisakot a földhöz csapta.

-- Román felségjelzésetek volt, és menekülni kezdtetek előlünk, hát jó hogy rátok lőttem! -- Válaszolt Kagan sértődötten, és kimászott a torony tetejére. -- Honnan tudtuk volna, hogy ti vagytok?!

-- És honnan tudtuk volna, hogy ne meneküljünk előled, mikor rajtad meg görög felségjezés van?! -- Érkezett a riposzt, és hosszasan elvitatkoztak volna még, ha a kupolán nem mászik ki két újabb alak, akik már valamivel ismerősebbek voltak nekem is, bár nem tudtam volna hová tenni az arcukat. -- Thorze, Angieandi, ti tudtátok, hogy ezek Katunék?

-- Honnan a fenéből már? -- Kérdezett vissza Thorze, miközben kisegítette Angie-t, majd ellágyuló arckifejezéssel ránézett, és így szólt: -- Láw!

Lassan a fél Csontbrigád kimászott a tankból, negyediknek egy harcedzett veterán dugta ki a fejét, majd legnagyobb meglepetésemre egy mosolygós, állig felfegyverzett ovodás jelent meg. Kagan most a veteránhoz fordult, és tőle kérdezgette:

-- MenoeMano, te azért elég régóta vagy a csapatban, szerinted honnan kellett volna tudnom, hogy barát, és nem ellenség van a BTR-ben?! -- Közben már az aszfalton sétált felém, és a károkat mérte fel, bár szemmel láthatóan harcképtelenné tette a járgányunkat, és kis híján minket is. -- Mert ha kiraktak volna valami zászlót, vagy jelvényt...

-- Ne legyetek már gyerekesek! -- Kiáltott fel az ovodás, és hogy gyenge hangját megtámogassa, s mindenki rá figyeljen, a levegőbe lőtt párat. -- Semmi értelme egymás között vitázni, inkább piknikezzünk, ha már ilyen szépen összegyűltünk!

-- Nem rossz ötlet, Rainbowlili, de mit szólnál, ha inkább lövöldöznénk még egy kicsit az ellenségre? -- Próbálkozott MenoeMano, és láthatóan ők már el is feledkeztek rólunk, mire Kagan rosszalló pillantást vetett feléjük, és a veterán újra témát váltott. -- Úgy értem, valóban nincs okunk egymással cívódni, van hely a tankunkban elég, kicsit összébb húzzuk magunkat, aztán majd a bázison megbeszéljük egy kávé mellett! Gyertek!

A harckocsi felé intett, amitől időközben már mind eltávolodtunk, de amint odafordult, hatalmas robbanás rázta meg az utcát, és a páncélos a levegőbe repült. A lökéshullám közülünk is elhasaltatott néhány embert, de a döbbenet volt igazából az, ami a földhöz szegezett bennünket. Sokan azonnal a fegyverük után kaptak, és keresték az ellenséget, amikor egy hatalmas robot jelent meg a kereszteződésben, és a sűrű füstfelleget átlépve, fölénk tornyosult.

-- Torony, a fenébe, ez most mire volt jó?! -- Kiáltották neki többen is egyszerre, mire az óriás arcára nem kis döbbenet ült ki.

-- De hát messziről pont úgy látszott, mintha az a görög tank sarokba szorított volna benneteket! -- Ebből talán véget nem érő vita kezdődött volna, ha nem fordul be a sarkon két újabb Csontbrigádos, és rohan felénk lélekszakadva, de mivel így történt, elterelődött a figyelmünk.

-- Torony, de jó, hogy itt vagy! Az ellenség teljesen körbe vette a főhadiszállásunkat! Kéne egy kis extra tűzerő! -- Kiáltotta az egyik, mire a parancsnokhelyettesünk még jobban elszontyolodott.

-- Hát ez nagyszerű, épp most lőttem el az utolsó rakétáimat erre a hülye tankra! -- Erre persze mi is felhördültünk. Két legyet egy csapásra... Csak épp a sajátjainkat! -- Zerind, BlooHawk, mink maradt még?

-- Csak kézifegyverek, négy gránát, és... ez minden. Nem hiszem, hogy elég lesz! A zsoldosok egy egész zászlóalja lődözött ránk! -- Mondta BlooHawk, aztán megtoldotta: -- Egy bombázó kellene, hogy utat csináljon nekünk!

-- Ami azt illeti, van is itt egy... -- Szólalt meg Angieandy halkan, a csatazajtól alig hallottuk. Thorzéra nézett, mint aki előre is bocsánatot kér, de a férfi csak grimaszolva vállat vont, és kacsintott egyet. Angie hálásnak tűnt az engedélyért, és visszakacsintott. -- Láw!

Mi, a tíz Csontbrigádos pedig felkerekedtünk azzal a szilárd elhatározással, hogy felmentjük a főhadiszállásunkat, és kiűzzük onnan a puccsistákat. MenoeMano ment elől két jókora hatlövetűjével, őt Zerind követte, majd BlooHawk, magára öltve fehér golyóálló gumiruháját, Katun és Thorze pedig fedezte őket. Torony, és az állig felfegyverzett Rainbowlili velem együtt balról igyekeztük megkerülni a bázist, míg a másik csapat jobbról közelített, Angieandy pedig egymaga "támadott" szemből.

És az a támadás lehengerlő volt.

Mármár megsajnáltam az ellenséget, vagy egy kis időre talán irigyeltem is őket, a jelenetet ugyanis csak hátulról láttam, de Angieandy ellátta a bombázó szerepét, és bevetve a nehézfegyverzetét, sokkolta a főhadiszállásunkat ostromló zsoldosokat. A kétlövetű után elsült a két hatlövetű is, és MenoeMano, Zerind, Katun és Thorze golyózáport zúdított a puccsistákra. Amint azok felocsúdtak, és jókora veszteségek árán fedezékbe húzódtak, majd viszonozták a tüzet, BlooHawk állta lövedékeik útját, önfeláldozó, de igazából jól begyakorolt módon, és sérülés nélkül állta a sarat a nemzetközi csürhe ellen.

Mármár megakadt volna a támadásunk, de akkor jött Torony! Rakétái ugyan nem voltak már, de ólommal ő is meg tudta szórni a meglepett ellenfelet, akik pedig futásnak eredtek, azokat Rainbowlili és én tartóztattuk fel, sokukat örökre a földre szegezve.

Egy pillanat alatt zajlott le az egész, és a pusztítás óriási volt. Mire Angieandy újra szalonképes állapotba hozta az egyenruháját, az ostromgyűrűt már felmorzsoltuk, és csak néhány holttest, meg eldobott fegyver utalt arra, hogy itt korábban komoly túlerővel álltak szemben a bázis védői. Ezek után már játszi könnyedséggel tisztítottuk meg a környéket, és a csata is kezdett csendesedni a mi szektorunkban, úgyhogy végre valahára valóban karnyújtásnyira éreztem magam az igazi küldetésemhez, hogy bejussak az adatbázisba, és minél többet megtudjak a Fekete Futóról.



Anonymus22 jelszava még most is a zsebemben lapult, a maroknyi csapatunk pedig egyébként is kifogyott a lőszerből, szóval nem volt más hátra, mint feltölteni a készleteinket, és megpihenni kicsit a frissen felszabadított főhadiszálláson. Én igazából nem sokat vacakoltam, és nem törődve sem illemmel, sem készletekkel, azonnal a szerverterembe rohantam, leültem az első kiszolgáló gép elé, megnyitottam egy keresőmotort, bepötyögtem szépen a jelszót, és máris elkezdett elsuhanni szemem előtt a tengernyi adat, amit mohón igyekeztem magamba inni.

Innentől, úgy éreztem, semmi nem állhat már az utamba, hogy megtudjam az igazat a Fekete Futóról, és nem hagytam volna magam kizökkenteni, ha újabb ostromgyűrűt vonnak körénk, sem, de ami ez után következett, arra végképp nem számítottam.

Mert hogy az ember tervezhet bármit, a sors bármikor közbeszólhat. És ez jelenleg egy olyan találkozás képében jött el, mely utoljára előző életem során történt velem...

Csak egy villanást láttam, ami olyan közel volt a szememhez, hogy gyorsan lehunytam, csak azt éreztem, hogy valami rámvetette magát, én pedig vakon elterültem a földön...
[Folyt. Köv.]