[FF/A]Újra Itthon

Day 2,817, 05:05 • Published in Hungary Hungary • by Atheel


XX. Epizód; Újra Itthon
Lezárult az első nyereményjáték, és még mindig elég biztató, milyen érdeklődést mutattok, pedig választások is voltak legutóbb, meg minden. Talán a hosszúságnál is elszaladt velem kicsit a ló de mentségemre legyen mondva, nem sok időm volt az írásra.

Igen ez talán ellentmondásosnak tűnik, de akár hiszitek, akár nem, az írás nálam pillanatok alatt megy... meghúzni a szöveget, hogy ne legyen túl hosszú... na az a sok idő! Úgyhogy igyekszem ezen is javítani, addig pedig továbbra is számítok a türelmetekre, Kedves Rajongóim!

NYEREMÉNYJÁTÉK!


Előző nyereményjátékom nyertese sneci, aki 5 HUF-os endorse-ával pont az 24-edik lett, és őt dobta a random generátor, a nyereményét egy levél kíséretében megkapta, gratulálok neki!

A játék továbbra is él, tehát mindazok között, akik bármekkora összegű endorse-ot nyomnak a cikkre, kisorsolok 10db q7-es tankot, és ha már nyom endorse-ot, remélem nyom voteot is, szóval így szeretném buzdítani olvasóimat az olvasás mellett a szavazásra is!

Nyertest ugyanígy a következő szám megjelenésekor hirdetek, vagyis előre láthatóan hétfőn, addig is sok sikert!
Hirdetés!




Avatárok, újságbannerek, logók készítését vállalom! Egy arckép 4g, (kezdőknek, ha nem fake, 1g kedvezményesen!) MU-knak személyre szabható egyenavatár 10g, aztán személyre szabás onnantól 1g/fő, újságdesign 5g, a többi pedig egyéni elbírálás alapján!

Néhány az első pár avatárom közül, amik elkeltek, a teljesség igénye nélkül:

Érdeklődni kommentben, vagy PM-ben!



Hirdetés vége


Eleinte fel sem fogtam, hogy újra Magyarországon vagyok. Úgy értem, Otthon, a fővárosban. Eredeti, európai magyar földön. Fogalmam sincs, mennyi idő óta először, hiszen semmire sem emlékeztem régről, mégis, a hely ismerős volt.

Nem egészen így képzeltem el a dicső hazaérkezést. Elég kalandos úton jutottam el idáig, és bár végig ez volt a célom, svájctól igazából akaratom ellenére hoztak... A lényegen ez sem változtatott: theface helikoptere éppen Budapest fölött ereszkedett lassan, ahol már semmi baj nem érhetett.

Gondoltam akkor...

Sybillak is felkönyörögte magát a gépre. Az utóbbi időkben annyira hírhedtté vált a zsoldosok között, hogy még a Feketék sem akarták maguk közé, de ő nem adta fel. Út közben lefolytatott néhány fölöttébb aggasztó telefonhívást valamilyen görögökkel, és vidám emberként lépett ki a helikopter ajtaján, mihelyt földet értünk. Én inkább nem akartam tudni a dologról. A veszélyt nem is ő jelentette.

A Liszt Ferencen nem más fogadott, mint Anonymus22. Felkötött karral, és gézzel betekerve a törzsén, de egyébként fülig érő szájjal várt, míg odamentem hozzá.

-- Már kezdtem komolyan aggódni érted! -- Kiáltotta felém, majd fél kézzel, óvatosan megölelt. Ahogy kinézett, inkább érte kellett volna aggódni. Nem hallottam róla az utóbbi időben, és a fejemben már átvillant párszor, hogy talán Hercegno és az Ospray nem ért vele időben biztos helyre. -- Annyi mindenről kell beszélnünk!

Nekem is lettek volna kérdéseim. De ő lendületesen elindult a terminál felé, nekem pedig a többiektől sem volt időm elbúcsúzni, ha lépést akartam tartani vele. Közben megállás nélkül darálta:
--Az a csata nem volt semmi! Oké buktunk, de végre valami izgalom! Ja és képzeld, miniszter leszek! -- Hadarta örömtelien. Aggódó tekintetemet látva hozzátette: -- Mi? Ez a sérülés? Csak karcolások...

-- Ha te mondod, AnonyMúmia! De remélem az íróasztal mögött végre lesz egy kis nyugalmad, hogy kipihenhesd azokat a karcolásokat! -- Nyugtáztam nevetve. -- Kinek is leszel a minisztere?!

-- Akárkié. Aki nyer. Többen is felkértek rá. És ha nem most, akkor legközelebb. Kit érdekel, csak ne unjam magam halálra. Kommunikációs Miniszter! Tudod mit jelent ez? -- Fogalmam sem volt de a hangsúlyából egyre kevésbé tudtam eldönteni, hogy dicsekszik, vagy panaszkodik. -- Ezer éve nem volt Kommin... Miattam hozzák vissza... Istenem, hogy én mennyire utálom ezt! Egy nyomoréknak tarthatnak... Nem harcolhatok...

Sokáig panaszkodott volna még, és kezdtem is megsajnálni, amikor zümmögést hallottam, és sajnos túlságosan is jól ismertem már ezt a hangot, hogy csak úgy eleresszem a fülem mellett. Nálam volt az új, fatussal ellátott SG 550-esem, és a reflexeim sem tompultak, úgyhogy amint közel ért hozzám, nagy lendülettel az arcába vágtam a fegyver támasztékát, és egy jókora, konduló hang volt a jutalom.

Feltéve, hogy azt a lebegő bigyót arcnak lehet nevezni... Jó néhány métert repült hátra, és pörgött a levegőben, de kétség sem fért hozzá, az FSB-bot volt az, és mintha mi sem történt volna, felém tartott megint.

-- Nem könnyű tőled megszabadulni, igaz? -- Kérdeztem idegesen, és lövésre készen, de a kis droid a "fejét rázta". Miután láttam nem önszántából repülni, már nem rémített meg annyira, de nem is követtem volna el azt a hibát, hogy alábecsülöm a képességeit. -- Mi a francot akarsz tőlem?!
-- Semmit sem akarunk. Nem érdekel, mit teszel, mélységesen csalódtunk benned, Atheel állampolgár. Innentől nincs veled semmi dolgunk. -- Zümmögte dühösen, de a jelenléte nem erről árulkodott. -- Csak azért jöttünk, hogy ezt a tudomásodra hozzuk. A lehető legalantasabb élő organizmusnak tartunk.

Azért még egy centit sem tágított mellőlem. Inkább az AnonyMúmiához fordultam, hogy folytassuk a beszélgetést, bár nem tudtam, jutok e vele valamire a panaszáradaton túl. Arcán meglepetés látszott, és cseppet sem tűnt úgy, mint aki örül a droidnak.

-- Üdv, FSB! Hogy halad a kampányod? -- Kérdezte tőle, inkább csak udvariasan. -- Megvannak már az embereid?

-- Jobban nem is alakulhatnának a dolgaink. Kampánycikket adtunk ki, a nép máris a szívébe zárt minket. Már csak egy pártot kellene találnunk, ami elindítana minket, mert eddig egyik sem volt hajlandó... -- Válaszolt a robot, és Ani arcán máris láttam, hogy megbánta a kérdést. Ő azonban csak folytatta. -- Mi felvennénk kommunikációs miniszternek, ha nyernénk. Nektek, Brigádosoknak ugye van pártotok? Indíthatnátok minket...

-- Igen, nos ez szemi vagy Torony hatásköre... -- Motyogta tétován, és próbálta kizárni FSB-t a beszélgetésből. Ez azért nem volt olyan egyszerű, miután egyszer bevonta, de a lelkesedés hamar tovaragadta tőlünk a kis golyóbist.

-- Komolyan? Szerinted elindítana minket? -- Örömködött a droid, majd elzümmögött mellettünk. -- Ha a Csontbrigád indít minket, biztosan elnökök leszünk. Ki ne szavazna ránk?

-- Hát ez fura volt. -- Jegyezte meg Anonymus, miután elég messzire ért, majd másra terelte a szót. -- Tudod, most hogy miniszter leszek, hozzáfértem néhány dologhoz, amihez eddig nem, és találtam pár dokumentumot, amiket érdekesnek fogsz találni! A Fekete Futó!
A szívem hirtelen sokkal gyorsabban kezdett verni, és végre a célegyenesben éreztem magam, pedig barátom még egyetlen szót sem mondott, csak a nevet ejtette ki a száján. Közben beértünk a terminálba, és az ottani tömeg és ricsaj nem tette lehetővé a bizalmas beszélgetéseket, szóval amíg a kocsihoz nem értünk, ami mellesleg egy G-s Merci volt, csak feszülten figyeltem az arcának minden rezdülését, és próbáltam kitalálni, mit is tudhatott meg.

A sofőr kinyitotta nekünk az egyik hátsó ajtót, mi pedig bemásztunk egymás után. A Csontbrigád egyenruháját viselte, és zavarbaejtően fiatalnak tűnt.

-- Mehetünk a főhadiszállásra, Katun! -- Adta ki az utasítást a leendő miniszter, fiatal kísérőnk pedig lendületesen bepattant a dzsipbe, és a motor felbőgött. Egy darabig még ez után sem szólalt meg, és azt hittem, mindjárt a torkának ugrok, de akkor, bő két perc múlva végre mesélni kezdett. -- El sem hinnéd, hogy ez a Fekete Futó hány emberrel áll kapcsolatban. Magyarokkal.
Még a századunkon belül is. És a profil alapján ő csak egy kis hal. Egy másik fazon, hasonló tevékenységi körrel a nemzetközi dokumentumok szerint legalább százszor annyi emberrel áll összeköttetésben! A neve Dark Bishop.

Témánál voltunk. Úgy éreztem, végre megtudok valamit. Ezt a Dark Bishopot pedig már BooMBlaj is emlegette, akitől az SG 550-et zsákmányoltam. A Románescu, aki azóta diktátorescu lett svájcban, bizonyára nem üres szavakkal dobálózott. Talán most összeáll a kép!

-- És mit tudtál meg róla, hol van? Mit csinál? Ki az? Ki az a másik? -- Kérdeztem mohón, de tudhattam volna, hogy nem ilyen egyszerű a dolog.

-- Nos, erről nem találtam semmi információt... A tevékenységeiket... nyom nélkül űzik. -- Hajtotta le a fejét bűnbűnóan, de aztán közelebb hajolt, és suttogóra fogta. -- De többek között Katun is kapcsolatban állt vele, ha esetleg kikérdeznénk, az sokat segíthetne szerintem...

Fura érzés volt.

Először is nem tudtam, ennek most örüljek e, vagy ne. Hiszen karnyújtásnyira kerültem a megoldástól, ugyanakkor ha a Fekete Futó valóban ennyire vészes fazon, akkor a sofőrünk bármelyik pillanatban kinyírhatott volna minket. Kedvem lett volna megelőzni őt ebben, de ha én lépek előbb, menet közben, az ugyanúgy az életünkbe kerülhetett volna. A patthelyzet egyáltalán nem tetszett, és ahogy szélvészként száguldottunk végig a budapesti utcákon, ez később sem lett jobb.

Kezdett hatalmába keríteni a paranoia.

Lassan már attól kellett tartanom, hogy az idegeim felmondják a szolgálatot, a főhadiszállás pedig látszólag egyáltalán nem akart hozzánk közelebb kerülni. Külön bosszantott Anonymus22 nyugodtsága, akit láthatóan egyáltalán nem izgatott a tény, hogy talán valami sorozatgyilkossal ülünk egy kocsiban. Aki talán csak arra vár, hogy eltegyen minket láb alól, mert máris túl sokat tudtunk... Nem is bántam már, hogy nem mondott többet út közben.

Ő legalább tudta, milyen messze vagyunk még. Rezzenéstelen arca némi reménnyel is tölthetett volna el, hogy talán élve odaérünk, de nem így történt...
[Folyt. Köv.]