Join the new world

Ugyanakkor persze nélkületek sohasem sikerült volna, szóval köszönöm a rengeteg vote-ot, a még több subot, és a shoutokat, endorseokat, amikkel lehetővé tettétek, hogy mindez működjön! A most vasárnapi cikkemről utólag kiderült, hogy nem is lehetett volna aktuálisabb, és büszkén jelenthetem, hogy azóta 3 darab q4-es edzőteremmel lettem gazdagabb, aminél többet ugye matematikailag lehetetlen egy hónap alatt elérni.

A következő fejlesztési akcióra pedig megcélzom a negyediket, és az edzőterembérletet, szóval köszönöm a támogatást, a megrendeléseket mindenkinek, de első sorban természetesen saját századtársaimnak, és parancsnokomnak, szeminek, akinek szívesen írnám csupa nagybetűvel a nevét, mert megérdemli! Sok sikert az elnökválasztáson, szemi!

Szeretném kihangsúlyozni, hogy mindezt bárminemű állami támogatás, sőt, eddig hitelfelvétel nélkül értem el, nem is fékeltem, vagy kunyeráltam, szóval legyen ez követendő példa minden kezdőnek! És akkor a mai rész, ami ugyan kissé időhiányos állapotban íródott, de így is kicsit hosszabb lett, mint a megszokott, jó szórakozást hozzá!

---

Avatárok készítését vállalom, kezdőknek is (nem fakeknek!) elérhető 250cc / 1 gold vagy régebbi játékosoknak sem gondot okozó 1000cc / 4 gold áron. Újságbannerek, újságdesignok készítése mindenkinek egységesen 1250cc / 5 gold áron! Kedvcsinálónak néhány régebbi munkám, a teljesség igénye nélkül:

Sok lenne mindet belinkelni, de kérdezzétek azokat, akik az én avatárjaimat hordják, mennyire vannak vele megelégedve, és sokallták e az árat? Érdeklődni kommentben, vagy PM-ben!

---

Fény csillant a vizen.

Először elképzelni sem tudtam, mi az, de ahogy szédítő sebességgel közelebb értünk, hamar rájöttem, hogy hajók haladnak előttünk. Az is hamar kiderült, hogy hadihajók, és én már kezdtem is rosszra számítani. De ezúttal hiábavaló volt aggódnom, a mi flottánk volt az, a magyar Elit Flotta, pajzsos, árpádsávos zászlaja a Bismarck képével büszkén lengedezett a szélben, és valahogy olyan ismerős volt.

Pedig ha egy perccel előbb kérdeznek meg, azt sem tudtam volna megmondani, hogy létezik flottánk! A GPS alapján eléggé eltértünk az útirányunktól délre, úgyhogy arra következtettem, Bolívia közeléből csoportosították át őket, de fogalmam sem volt, merre tarthatnak. Hacsak nem ők is hegyet akartak mászni hajókkal, kizártnak tartottam, hogy egy az úticélunk.

HUpakolás továbbra is a hátán úszva, képtelen sebességgel húzta csónakunkat, időnként kiugrott a vízből, és összefröcskölt minket, de nem látszott meg rajta sem a fáradtság, sem éhség... csak az unalom.

-- Haón utanni rassis! -- Jelentette ki, bár alig értettük, kötéllel a szájában. -- A Bihodaomban beveetném a halagoast!

-- Új kampány-elem az ingyen sör és örök élet mellé? -- Kérdezte Sybillak, aki láthatóan jól ismerte fura halunkat, és nem is neheztelt rá, amiért lecsapta az égről, bár egyszer megjegyezte. -- Azt ugye tudod, hogy a gépet kifizeted!

-- Nem is a tiéd volt! -- Méltatlankodott Anonymus22. -- Lopott román gépek árát kéred számon, amit ráadásul ellenünk használtál?!

-- Az is pénz... -- Vonta meg a vállát Sybillak, és egy darabig nem is szólt többet. Hercegno rövid idő alatt látványosan lebarnult, sőt, még talán hosszú haja is világosabb lett, Anonymus pedig már kezdett hozzászokni a látványhoz, abból ítélve, hogy időnként még levegőt is vett, és nem lógott kocsányon mindkét szeme.

-- Majd egyszer, ha gondolod, megmutatnám a tankomat! -- Próbálkozott Hercegnonél, de ő rá se hederített, így úgy tett, mintha nekem mondaná. -- Vagyis a gyűjteményemet... van orosz, német, amcsi...

-- Én csak a német tankokban hiszek! -- Jelentettem ki, bár magam sem értettem, honnan ez a bizonyosság, főleg, hogy egy ezer éves amerikai M3-mast űzök én is. Amint eszembe jutott hátrahagyott harckocsim, elszomorodtam. Sybillak ekkor ragadta meg az alkalmat, hogy újra bekapcsolódjon a beszélgetésbe:

-- Van egy jó Leopard kettesem eladó! Ha érdekel valakit! Jó áron adnám, kiváló román utángyártott változat, még az oldalára is ráfestették, hogy deșeuri. Remek kis járgány...

-- A deeuri aft jeenti hoh seejt! -- Szűrte HUpakolás, és mivel már egészen közel értünk a flottához, végre kiköpte a kötelet, így mi is jobban kezdtük érteni, amit mon😛 -- Román selejtet akarsz rásózni a barátaidra?!

-- Nekem sok barátom van, de mostanában mind zöld, és számok vannak ratjuk... na jó, esetleg vannak szép sárgák is... És különben ki beszél itt a románokról? Akinek még az állampolgársága is az? -- Vágott visssza Sybillak, mire HUpakolás körbeúszott minket.

-- Csak volt! És valakinek meg kellett tennie ezt is a hazáért! Átmentem, hogy széttrollkodescu romanescu sajtó! -- Nehezemre esett elképzelni, amint egy hal újságot ír, de hogy a papír ne legyen vizes, kimászik addig a partra, de hogy azért mégis legyen valahogy, magára vesz egy szatyrot... Hal a Szatyorban, micsoda képtelen ötlet! A hajókon észrevettek közben minket, és néhányan szalutáltak is nekünk.

-- Szevasz HUpi, kiket hoztál? -- Kiáltott le nekünk egy szállas termetű tiszt. Kezét a szeméhez emelve alaposan végigmért minket, és elég meglepettnek látszott. -- Húzzátok fel őket, egy kettő!

A legénysége engedelmeskedett is, és minket pillanatok alatt felhúztak a fedélzetre. Hercegno félig visszabújt a pilóta overálljába, és a vasmacska helyett egy igazi kismacskát talált, amit azonnal dédelgetni kezdett. Anonymus22 szorosan a nyomában, HUpakolás pedig lassú köröket úszott a roppant csatahajó körül. Sybillak maradt csak mellettem, és a kapitány, aki zavartan mosolygott.

-- Üdv újra a fedélzeten, Atheel! Azt hittük, már sosem látunk viszont! -- Mondta örömteli hangon, és újra szalutált. Most rajtam volt a zavarodottság sora, de viszonoztam a gesztust, aztán fogadtam a kézfogását. -- Látod, a zászlóink még mindig ugyanazok, amiket te adtál nekünk! Ejj, a régi szép idők!

Nosztalgikus kifejezés ült ki az arcára, és én is szívesen nosztalgiáztam volna vele, de sajnos az emlékek újra cserben hagytak, és mikor a kapitány elfordult, bizony Sybillakhoz kellett fordulnom, hogy megkérdezzem, kicsoda ő?



-- Ez Cimbalar. Flottaparancsnok. Azon gondolkodom, hogy adjam el neki a gumicsónakunkat jutányos áron... -- Miközben ezen morfondírozott, faképnél hagytam, és követtem a kapitányt valami étkező szerűség felé. Újra megnéztem a büszkén lobogó zászlókat, és ha valóban én adtam nekik, már értettem, miért voltak olyan ismerősek...

-- Mostanában kerültél megint elő? Hogy van a Gárda? -- Kérdezgetett könnyed stílusban Cimbalar, én pedig igyekeztem tudásom legjavát bevetve válaszolni.

-- Igencsak mostanában. A Gárda, amint én láttam, remekül van, legutóbb egy kis csetepatéjuk volt kanadában, de én már Csontbrigádos vagyok. -- Mondtam, mire felém fordult, és kicsit eltöprengett.

-- Csontbrigádos, mi? Akkor üdvözlöm Toronyékat! Hány élete van még szeminek? És mi volt ez a kanadai dolog, nem hallottam róla... -- Ha nem a vízből halásztak volna ki, én is hajlamos lettem volna azt hinni, hogy csak képzeltem az egészet, de a Nor Galben sajnos igenis valóság volt, és most bizonyára svájc felé tartott.

-- Szemit utoljára bolíviában láttam, akkor még igen elevennek látszott, szóval ha tippelnem kéne, a kilencből mind a tíz élete megvan, de azóta nem futottam össze vele, pedig jó lenne pár dologról kifaggatni... -- Válaszoltam végül a legkönnyebben megfelelhető kérdésre, ő pedig tovább indult.

-- Ha bármiben tudok segíteni, én is szívesen állok a rendelkezésedre. Most Új-Zéland felé tartunk, út közben egy kisebb egységet lecsatlakoztatunk svájcnál, mert ott kezdődött most valami csetepaté, de addig válaszolhatok a kérdéseidre, ha tudok. -- Élni kívántam a lehetőséggel, de nem itt, ahol a tengerzúgás, és a legénység figyelő szemei zavarhattak minket. Amint beértünk a kantinba, melyet fura mód üresen találtunk, nekiszegeztem a kérdésemet.

-- Tudsz valamit a Fekete Futóról? Vagy legalább rólam...

-- Hogy Fekete Futó? -- Ezen lepődött csak meg igazán. -- Hallottam róla, de csodálkozom, hogy neked közöd van hozzá... bár néhány dolgot megmagyarázna... És ha saját magadról kérdezel, úgy gondolom, nem is igazán jött be neked ez a Fekete Futó...

Már reménykedni kezdtem, hogy végre megtudok valamit, amikor szörnyű robajra lettem figyelmes, és a hajó csikorogva megrázkódott. Amilyen az én formám, előbb süllyed el a dicső Magyar Flotta, mint hogy én akár egy szemernyivel is közelebb kerülnék a célomhoz!

-- Találat a hídon! -- Recsegett a fedélköziből, Cimbalar pedig egy asztalban megkapaszkodva kiáltott vissza:

-- Még jó, hogy nem ott voltam! De mégis mi a franc ez?!

-- Attól tartok, a Nor Galben. -- Mondtam, és ahogy az ablakhoz léptem, már láttam is az ismerős vadászgépeket, amik onnan érkezhettek. -- Esélyetek sincs ellene!



-- Ne viccelj már, ez az Elit Flotta! Ha a Nor Galben valóban létezik, akkor most végre összemérhetjük vele a tűzerőnket! -- Odalépett egy fali rádióhoz, és feltárcsázta a legénységet: -- Az égben keressétek, minden üteg, koncentrált tűz! A légvédelem nulla-harmincon pásztázzon, ne engedjétek a közelembe azokat a gépeket!

-- Mit tudsz elmondani a Fekete Futóról? -- Kérdeztem reménykedve, bár alig bírtam túlkiabálni az egyre hangosabb csatazajt. Cimbalar viszont a fejét rázta, láthatóan, és érthetően sokkal jobban izgatta a Flottája, mint az én kérdésem.

-- Most nem alkalmas. De egy különítmény már előre ment svájcba, és az egyik emberemtől többet is megtudhatsz. Vigyetek egy Osprayt, és tűnjetek el, mielőtt a helyzet eldurvulna! -- Kinyitott egy szekrényt, és két gépkarabélyt vett elő belőle. Az egyiket idedobta nekem, de én már előre rosszat sejtettem. -- Végre meglátjuk, hogy teljesítenek ezek a Farbasorozók közelharcban!

-- Ne fűzz hozzá túlzott reményeket! -- Figyelmeztettem, de azért magamhoz vettem, amit felém nyújtott, és reméltem, hogy most nem esik szét az első tár kiürítése után. Cimbalar csak kezével mutatta az utat a tat, és a leszállópad felé, ő maga az ellenkező irányba indult fel, és embereket gyűjtött maga köré. Hamarosan megérkeztek a nehézpáncélzatú ejtőernyősök is, úgyhogy akadt dolga bőven, én pedig futva indultam a mutatott irányba.

Hercegno és Anonymus22 már ott vártak, Hercegno fél kézzel még mindig a talált kismacskát dédelgette, Anonymuson pedig azt láttam, hogy ő Hercegnot dédelgetné szívesen. A körülöttük dúló harc különösebben meg sem hatotta őket, én viszont odakiáltottam, hogy szálljanak fel a legközelebbi gépre.

Egy kékeszöld kamuflázzsal festett, a rotorok alatt árpádsávval ellátott Osprey lett a választásunk, az orrán büszkén díszelgett a Flotta ismerős címere, és fél percre rá, hogy Hercegno a kezelésébe vette, már szélsebesen távolodtunk a csatától, de csak hogy egy újabb harc felé vegyük az irányt Svájcban. Visszanézve úgy látszott, a Flotta tényleg elég jól boldogul a Nor Galben ellen, bár súlyos veszteségeket szenvedtek, és emiatt biztosan csúszott valamennyit az Új-Zélandi hadjárat, de legalább a románokat is feltartóztatták, és lehetett esélyünk megfordítani a csatát Svájcban.



Gibraltár fölött értük el Európát, és az út további része eseménytelenül telt, csak Hercegno kismacskája dorombolt csendesen, és az, hogy hallottuk is, bizonyítja, milyen jó volt a gépünk hangszigetelése. A Farbasorozómat átnyújtottam Anonymusnak, aki fintorogva elvette, én pedig további felszerelés után néztem a raktérben, hogy végre valami hasznosabbra, és jobbra cserélhessem elnyűtt egyenruhámat. Nem kellett csalódnom, a kékeszöld kamuflázs, amit a Flotta használt, az egyenruhákon is jól nézett ki, a mentőmellénnyel összekombinált golyóálló mellény pedig szintén jó szolgálatot tehetett a következő ütközetben.

Könyök, térd, alkar és lábszárvédőkkel is el voltam látva, néhány cuccot pedig odadobtam a többieknek is, ne csak én parádézhassak Flottás felszerelésekben. Egy zárt rekeszben végre valami normális fegyvert is találtam, és örömmel felszereltem mindhármónkat P90-esekkel. Adtam volna Hercegno macskájának is, de nem tűnt olyan harciasnak, mint szemi, csak dorombolt tovább, mi pedig lassan az alpok fölé értünk.

Odalenn már láthatóan kemény harcok dúltak, a leszálló sötétségben csak úgy cikkáztak a nyomjelző lövedékek, de mi is hamarosan kipróbáltuk a háromcsövű .50-es gatlingunkat, ami az orrból meredt előre, és levegő-föld rakétákkal is megszórtuk a román állásokat. Elég kusza volt a csatatér, többnyire nem saját egyenruhában harcolt egyik fél sem, és egy hatalmas ellenséges tankot, Tricot például a saját oldalunkon láttuk kűzdeni, a román szövetségesei ellen.

Hamar kiszúrtuk a feketék állásait, azok tűntek a legbiztosabb pontnak, így Hercegno föléjük navigált, mi pedig ejtőernyővel ugrottunk. Anonymus be akart vágódni nála, ezért hátraszaltóval vetette ki magát, és a rádión visszakiáltott, hogy "ezt figyeld!" Én kissé lemaradva követtem, de láttam, amint a levegőben sorra elkerüli a nyomjelzős lövedékeket, viszont összetalálkozik egy jókora bogárral, és az jó mélyen belefúródott az orrába, amitől ő hisztérikusan fulladozni, én hisztérikusan röhögni kezdtem... Úgy gondoltam, Hercegnot ezzel sem csábította el...

Ő tett egy kört az Ospray-jel, és megtisztította a terepet körülöttünk, majd úgy dönthetett, ő azzal veszi ki részét a harcban, mert nem is jött utánuk. Mi meg szépen leszálltunk a feketék közé, és amíg Anonymus kétségbeesetten próbálta kipiszkálni a bogarat az orrából, én ismerősökbe botlottam.

-- Uff! Hát ti már mindenhová követtek?...

---

[Folyt. Köv.]