[FF/A] A Fekete Futó

Day 2,825, 05:07 • Published in Hungary Hungary • by Atheel


XXIII. Epizód; A Fekete Futó

Bocsánat a csúszásért, füvet kellett nyírnom, és más egyéb kellemes-kellemetlen IRL kötelezettségemnek tettem eleget, de máris pótolom a lemaradást, és itt a XXIII Epizód!

Hogy valami formát adjak a dolognak, úgy döntöttem "évadokra" fogom bontani a sorozatot, és egy évad 24 részből fog állni, mint rendesen. Hétfőn tehát várható a nagy évadzáró finálé, aztán hogy lesz e szünet, vagy nem, majd eldől. Nem sok időm lesz ezek után, talán még egy hónapom lesz valamivel lazább, de később sem akarom feladni az írást, úgyhogy a következő évad előreláthatóan heti két epizóddal fog jelentkezni, és remélem azt is ilyen lelkesedéssel fogjátok olvasni, mint az eddigi részeket!
NYEREMÉNYJÁTÉK!

A játék továbbra is él, mindazok között, akik bármekkora összegű endorse-ot nyomnak a cikkre, kisorsolok 10db q7-es tankot, és ha már nyom endorse-ot, remélem nyom voteot is, szóval így szeretném buzdítani olvasóimat az olvasás mellett a szavazásra is!

A szerdai nyertesünk Laterre, a tankokat egy levél kíséretében megkapta, gratulálok!

A következő nyertest hétfőn hirdetem ki, addig is sok sikert!
Hirdetés!


Avatárok, újságbannerek, logók készítését vállalom! Egy arckép 4g, (kezdőknek, ha nem fake, 1g kedvezményesen!) MU-knak személyre szabható egyenavatár 10g, aztán személyre szabás onnantól 1g/fő, újságdesign 5g, a többi pedig egyéni elbírálás alapján!

Néhány az első pár avatárom közül, amik elkeltek, a teljesség igénye nélkül:
Érdeklődni kommentben, vagy PM-ben!

u.i.: Mostanában eléggé el vagyok havazva, és megrendelésből is van bőven, szóval ha nem reagálnék egyből, az nem jelenti azt, hogy nem csinálom meg, csak lassú munkához idő kell!

Hirdetés vége

Kinyitottam a szemem, de csak a villódzó monitort láttam.

Nevek suhantak el, szinte követhetetlen gyorsaságban. Olyan nevek, akiknek köze volt a Fekete Futóhoz. Néha egyiken-másikon megakadt a szemem. Megdöbbentő lista volt.

Azurefalcon... Emlékszem még, hogy eszmélésem után miként mentett ki szorult helyzetemből, és sólyomszárnyakon repített el Magyar-Bolíviából Venezuelába, ahol aztán diktátorkodott is. A Fekete Futóval többször is kapcsolatba került, utoljára három éve. Nem tudtam elképzelni róla, hogy a vesztemre törjön, vagy ha mégis, hát miért mentett meg akkor?

Katun... Ő mindössze fél éve paktált le a Fekete Futóval, és mégis milyen bátran harcolt az oldalamon, sofőrködött, legyen szó G Merciről vagy zsákmányolt BTR-ről, és bár eleinte tartottam tőle, de egyáltalán nem tűnt olyannak, mint aki ártani akarna nekem. Milyen ügylete lehetett hát neki ellenségemmel, ha mégsem volt olyan rossz ember?

Tengernyi név ugrott még fel, ismerősök, és ismeretlenek is. Alig tudtam napirendre térni felettük, de többet gondolkodni nem volt időm, főleg, miután rájöttem, mi is történt velem.

Még mindig a földön feküdtem. Onnan néztem felfelé hunyorogva a villódzó monitorra, körülöttem pedig a sötét szoba. És még valaki.

Valaki, aki leterített, aki gyors, mint a villám, csendes, mint a halál, és láthatatlan, mint a szél. Legalábbis mindenféle természetfeletti képességekkel ruháztam fel, miután így ledöntött a lábamról, és köddé vált azután. Megpróbáltam az oldalamra fordulni, de az elmúlt hetek, hónapok... eléggé megviselték a testemet, és sajgott mindenem.

Azt sem tudtam, mennyi idő telt el azóta, hogy újra öntudatra ébredtem, és annyi minden történt velem közben, hogy fel sem tudtam mindet idézni...

Harcoltam itthon, Budapesten a puccsoló HUpákolás ellen, ki korábban megmentett az Atlanti-óceánon, és elvitt engem svájcba. Fel nem érhettem ésszel, hogy az Uralkodóból, DJOZIKE egyetlen igaz prófétájából, barátomból hogy lett egyszerre ellenség?

Talán valami olyat tudott, amit én nem. Talán én is, miután a Fekete Futó befolyása alá kerültem, gonosszá váltam, és még csak nem is tudok róla! Talán az egész rendszer rossz, talán valami olyan összeesküvés jött létre körülöttem, amit fel sem foghatok, de neki sikerült, és így megpróbálta megdönteni a romlott hatalmat.

Mi van, ha én is az összeesküvés részévé váltam, és még csak nem is sejtem, hogy valójában végig a sötét erők győzelméért küzdöttem?!

Ha alávetem magam FSB1000 agymosásának, lehet, hogy nem jutok ide, és nem is járulok hozzá a sötét tervhez... Ha létezik egyáltalán! Ha eddig hozzájárultam valamiben is... Svájcban például a román puccsisták ellen harcolva kétlem, hogy valami gonosz terv részese lettem volna. Azt még most sem tudtam elképzelni, hogy a románok lennének a jó fiúk, és mi a rosszak, bár azt el tudtam fogadni, hogy mindez nézőpont kérdése.

A svájci csatát elveszítettük, de hogy ezzel most a jó, vagy a rossz kerekedett felül, már nem tudtam volna megmondani. A Nor Galben, a románok rettegett Sárga Felhője kegyetlen vereséget mért ránk akkor. De még az a felhő is sárga volt, nem fekete. Fogalmam sem volt immár, hogy ki is az igazi, a nagyobb ellenség. Azzal járok e jobban, ha csak a románok ellen harcolok, akik számosak, erősek, és alattomosak voltak, de mégis sokkal inkább megfoghatóak, mint a rejtélyes Fekete Futó, akiről még most is csak annyit tudtam, hogy létezik, és hogy a legkülönbözőbb emberekkel állt megmagyarázhatatlan kapcsolatban.
De ahogy jobban belegondoltam, a románok sem voltak sokkal könnyebben megfoghatóak. Mármint, ha eszembe jutott, milyen hajtóvadászatot vezettek ellenem, azt sem tudtam mire vélni. A Nor Galben fedélzetén történt kihallgatásomat még most is nehezen felejtettem, de értelmet továbbra sem találtam benne. Miért épültek be a kanadai légvédelembe, miért küzdöttek annyira, hogy foglyul ejtsenek? Sokszor csak theface Banhammere állt közém, és a fogság közé, bár őt inkább csak belekevertem a dolgaimba, mint hogy egymás oldalán harcoltunk volna.

Persze jó harcostárs volt, Bolíviában ismerkedtem meg vele... újra. És mennyi utat tettem meg azóta, és addig is? Anonymus22 szinte végig mellettem volt, és őt tekinthettem leghűségesebb harcostársamnak, mégis, róla is alig tudtam még valamit. Szerzetesként élt, visszavonultam hosszú-hosszú ideig, mielőtt visszatért volna, és múltját homály fedte, de legalább ő maga tisztában volt vele, míg én alig tudtam magamról valamit.

Mintha újjászülettem volna, és egyetlen teremtmény volt ott, amikor ez történt. Egyedül ő adhatott volna magyarázatot mindarról, hogy ki is vagyok, és min mentem keresztül, ő pedig azt mondta, mindennek a Fekete Futó az oka. És most, hogy gondolataim végére értem, gondolatban pedig utazásom elejére, eszembe jutott ez a teremtmény, az a harcias, hófehér macska, akit elsőként láttam meg, miután kinyitottam a szemem, és akit szeminek hívtak.

És most újra magam előtt láttam őt, és reménykedtem, hogy végre magyarázatot ad mindenre, és valóban szólásra nyitotta a száját, és a kép sem foszlott semmivé, mint ahogy vártam: a sötétből egy húsvér, igazi macska lépett elém, és hirtelen minden világossá vált.

Szemi ugrott rám a sötétben, ő volt az a fehér villanás, ő döntött le a lábamról, és ő várt végig a sötétben, amíg lassan összeáll bennem a kép, amíg végiggondolom, mi is történt eddig, és aki talán egyenesen a gondolataimból olvasta ki kérdéseimet, melyeket most végre, ahogy remélni mertem, meg is válaszolhatott nekem.

-- Rég nem láttalak, Atheel. -- Mondta halkan. Farkát magasan fenntartva egészen közel jött, és hozzám dörgölőzött. -- Már attól féltem, nem is látlak újra.

-- Hát most itt vagyok. -- Feleltem egyszerűen, és megpróbáltam feltápászkodni. -- Idáig jöttem, hogy választ kapjak a kérdéseimre, ha már a küldetéssel, amit rám bíztál, nem tudtam végezni.

-- Küldetés? -- Kérdezte meglepetten, és ő is leült előttem. -- Semmiféle küldetéssel nem bíztalak meg. Mindössze biztos akartam lenni benne, hogy a soraink között tudhatlak végre, miután visszatértél.

-- Közétek tartozom. De azt sem tudom, kik vagytok. Sőt, azt sem, én ki vagyok?! Mindössze az visszhangzott egész végig a fejemben, hogy a Fekete Futó tehet minderről, és megpróbáltam felkutatni, hogy megöljem... És nem jártam sikerrel. -- Lehajtottam a fejem, így csak hallottam, ahogy a macska újra feláll, és közelebb jön hozzám. -- Kudarcot vallottam, és még csak nem is jutottam közelebb a megoldáshoz. Azt sem tudom, kit keresek.

-- Nem vallottál kudarcot, csupán félreértettél! -- Magyarázta szemi. -- A Fekete Futó nem egy személy!

Meglepetésem nem is lehetett volna nagyobb. Mélyen az apró macskaszemekbe néztem, de még most sem értettem. Szemi felugrott a számítógép terminálra, és mancsával új kulcsszavakat pötyögött be a billentyűzeten. A rengeteg név eltűnt, és helyette egy sakkfigura jelent meg. Egyetlen bábu, egy fekete futó...

-- A Fekete Futó nem egy személy, soha nem is volt az. Az angol neve Dark Bishop, vagy mondhatnám, hogy a Sötét Hírvivő. -- Kezdett bele macskahangján, felém fordulva. -- Az egy program, mely lehetővé teszi a holtaknak a visszatérést.

-- Holtaknak?! -- Kérdeztem megrökönyödve, és eszembe jutott első találkozom theface-szel. Taleummal beszélgetett arról, hogy lepuffantson e minket, vagy sem, mire Taleum azt felelte: "Minek pazarolnánk a lőszerünket egy halottra?" Ő pedig később többször is félreérthetően nyilatkozott róla, és rólam.

Az ott talált aktámon is feketén-fehéren ott állt az adat, hogy három és fél éve eltűntem egy csatában. Volt egy régi újságom, és most sokért nem adtam volna, ha elolvashatom, de már rég a feledés homályába veszett. Mi történt velem, miután a folyó magával sodort? Valóban meghaltam volna? És ez a Fekete Futó nevű fickó... vagyis hogy program támasztott volna fel?

-- Halottaknak, haldoklóknak, nyomorékoknak, bárkinek, aki tovább akar élni, mint a teste, és szeretné megtartani az emlékeit is. -- Mondta szemi, és újabb kulcsszavakat ütött be. Változott a kép, és az én arcom jelent meg a monitoron. Az enyém volt, és mégis valahogy idegen. -- Egykor Darth Atheel voltál, még a hőskorban kerültél közénk. Egy viccnek szánt toborzóplakát hozott ide, a napiszarról, és lelkesen vetetted bele magad a harcba, a munkába, még a komoly sérüléseik is csak kis időre tántorítottak el téged a folytatástól. Századot alapítottál, szerelembe estél, sikeres voltál a gazdaságban, aztán szörnyű dolog történt...

-- Meghaltam? -- Kérdeztem tétován, de szemi a fejét rázta.

-- Rosszabb. Eltűntél, és közben eljárt feletted az idő!

Vártam volna a folytatást, de hiába vártam. Helyette kiáltozás ütötte meg a fülemet, és szemi összerezzent.

-- A Nor Galben! -- Üvöltötte valaki, és mintha Katun hangját véltem volna felfedezni. Robbanás rázta meg a termet, és fény árasztott el mindent.

Tudtommal már éjszaka volt, ám ahogy a plafon beomlott, nem a sötét eget, és a csillagokat láttam magam felett, hanem vakító, éles fényt. A macska villámgyorsan ugrált el a törmelékek elől, de engem kis híján maga alá temetett a tető. Valószínűleg azzal jártam volna jobban. Így viszont végignéztem, ahogy kötelek ereszkednek le a semmiből, és talpig páncélba öltözött román katonák ragadtak meg, hogy elragadjanak magukkal.

Tiltakoztam volna, de az egyikük könyökével az arcomba vágott, és jött újra a már jól ismert sötétség...


[Folyt. Köv.]