Join the new world

Tisztelt Honfitársaim!

Az alábbi cikk Mikrobi, a külügyminisztérium Atlantis-államokkal foglalkozó főosztályvezetőjének felkérésére született, és célja, hogy az emagyar diplomáciai testület jelenlegi és leendő tagjai számára általános irányelveket fogalmazzon meg, illetve alapul szolgáljon a chat #kulugy szobájában zajló jövőbeni előadásoknak. Három fő területet kívánok áttekinteni, amelyekkel kapcsolatban kérdéseket és kéréseket várok a kommentekben és a chaten is.

1. Hatáskörök

Az eRepublik játékrendszeréből adódóan a nemzetközi kapcsolatok irányításának fő letéteményese a mindenkori elnök, aki habitusától függően ezt a feladatot többé-kevésbé delegálhatja a külügyminisztériumnak, mely utóbbi intézmény egyúttal összefogja és irányítja a külügyi apparátust és rendszerezi a beérkező információkat. Ez a két szervezeti szint, a kongresszussal kiegészülve képviseli a döntéshozói szintet. A nagykövet szerepe ennek megfelelően a döntéselőkészítésben és az információáramlás biztosításában mutatkozik meg, amit három fő területen tölthet be: a fogadó országgal kapcsolatos információk rendszeres továbbítása a külügyminisztérium felé, a fogadó ország döntéshozóival és egyéb hatalmi tényezőivel való kapcsolatok kialakítása, illetve a fogadó ország médiájában történő publikálás révén. A továbbiakban erről a három tevékenységi körről írok bővebben.

2. Információszerzés és jelentéstétel

Ez a nagyköveti feladatok legfontosabbika, mivel ennek révén jutnak döntéshozóink olyan tudásbázishoz, amely lehetővé teszi a megalapozott döntéshozatalt.
Információszerzés terén a klasszikus kémügyi felosztás szerint beszélhetünk SIGINT, vagyis forgalmazási hírszerzésről, amely a játék esetében a fogadó ország sajtójában, fórumában, illetve chatszobáiban elhullajtott hírmorzsák gondos felszedegetéséből áll. Ami fontos, hogy mindig ellenőrizzük a hír forrását, mert nem csak az számít, hogy mit mondtak, hanem az is, hogy ki. Tehát ha például valaki a litván sajtó hasábjain Magyarország elleni TO-ra buzdít, akkor érdemes megnézni, hogy az ország elnöke-e, vagy egy 7 napos véróvodás, aki 2 aranyért újságot alapított, mielőtt riadóztatjuk a külügyet. Ettől függetlenül a magyar vonatkozású információkat mindenképpen bele kell foglalni a rendszeres jelentésbe. A másik módszer a HUMINT, vagyis az emberektől való közvetlen hírszerzés. Ez már roppant kényes terület, hiszen egy idegen ország nagyköveteként számíthatunk arra, hogy érdeklődésünkre semmilyen, vagy ami még rosszabb, szándékosan téves információt kapunk; ennek kivédésére érdemes sokrétű kapcsolati hálót kialakítani, hogy a kapott hírt valamilyen módon ellenőrizzük (lásd 3-as pont); ugyanez természetesen fordítva is érvényes (lásd 4-es pont). A megszerzett információk továbbítása során törekedjünk a tömör, világos megfogalmazásra és mindig jelöljük meg a forrásokat. Személyesen egyébként eddig a legjobb, és mintának ajánlott követi jelentést Falbantól olvastam Thaiföldről.

3. Kapcsolattartás a fogadó országban

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy nagykövet elsősorban az adott ország kormányával tart fenn kapcsolatot. Azonban abba bele kell törődni, hogy a kétoldalú kapcsolatok gyakran nem a nagyköveteken keresztül zajlanak, hiszen a játékon belüli és azon kívüli kommunikációs csatornák lehetővé teszik a döntéshozók közvetlen kapcsolatát. Ez persze nem általános szabály és ha megvan a kellő kapcsolati hálónk, akkor fel kell arra készülni, hogy előbb-utóbb itt is közvetlenül minket címeznek meg az illetékesek ügyes-bajos dolgaikkal, különösen, ha a nagykövet ért a fogadó ország (nem angol) anyanyelvén. Ezen a téren tehát elsősorban a formális jópofizásra kell törekedni, és arra, hogy tudjanak az emberről, mint nagykövetről, ha esetleg az elnök/külügyminisztérium épp nem elérhető. Ami sokkal zaftosabb lehetőségeket tartogat, az a kormányon kívüli elitcsoportokkal való kapcsolattartás, hiszen ezen játékosok körében találhatunk olyanokat, akik elégedetlenek a fennálló vezetéssel és ezt kellő körültekintéssel egy ügyes nagykövet könnyen kiaknázhatja. Tehát érdemes a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjével, a népszerű laptulajdonosokkal, tankokkal etc. összehaverkodni. Hogy ezt a kapcsolatot mennyire célszerű elmélyíteni, az elsősorban a fogadó ország elkötelezettségétől függ. Egy PEACE-tagországban például az esetek többségében mindenképpen el kell kerülni még a látszatát is annak, hogy az ilyen fraternizálások mögött több is rejlik, semleges és atlantisos országokban már lényegesen szélesebb tere nyílik a különféle machiavellisztikus cselszövéseknek, de azt mindig tartsuk észben, hogy az idegen hatalmakkal való összejátszástól a legtöbben idegenkednek, ezért az ilyen akciók sikere legalábbis kétséges. Ugyanúgy célszerű minden komolyabb lépés előtt kikérni a külügyminiszter véleményét és annak megfelelően eljárni.
Az efféle kapcsolatoknak persze nemcsak közvetlen haszna van, hanem, kellő empátia és fortély bevetésével a Magyarország iránti rokonszenv növelése. Minél többen gondolnak jó szívvel hazánkra külföldön, annál jobb nekünk

4. Kommunikáció

A zárófejezetben a nagykövet és a külügy, illetve a nagykövet és a fogadó ország polgárai közti információáramlás néhány alapszabályát vázolom.
Mint azt már korábban említettem, a külüggyel való rendszeres konzultáció nagyon fontos, és a nagykövetnek igyekeznie kell a követutasítások szerint eljárnia és tartózkodnia a saját szakállra elkövetett magánakcióktól. Kívánatos az is, hogy ez a kapcsolattartás kétirányú legyen, tehát a külügy értesítse a nagykövetet az adott országgal kapcsolatos tervekről és lépésekről, mert ennek elmaradása esetén kínos félreértések adódhatnak. Természetesen ez az alá-fölé rendeltségi viszony nem zárja ki, hogy a nagykövet javaslatokat tegyen a külügynek a kívánatos eljárásról, sőt, erősen javallott.
Ami a fogadó ország lakóival való kommunikációt illeti, az lehet személyközi és közösségi. A személyközi kommunikáció terén a legfontosabb, hogy bizalmas információkat semmiképp ne szivárogtassunk ki, az esetleges ajánlatokra reagáljunk tartózkodóan, de ne elutasítóan, végül pedig igyekezzünk a lehetőség szerint a legtöbb információt megszerezni az ilyen társalgásokból. Ezeket a szabályokat PM útján könnyű betartani, de pl. chaten könnyebben eljár az ember billentyűzete, ezért nem árt az elővigyázatosság (különösen, hogy logolhatják/screenshotolhatják a beszélgetést).
A fogadó ország sajtójában való publikálás előtt mindig célszerű konzultálni a külüggyel, esetleg a megjelentetendő cikket átküldeni előzetes felülvizsgálat céljából. A cikk lehetőleg íródjon a fogadó ország anyanyelvén, ha ez nem megy, akkor angolul. Ami fontos, hogy az ilyen cikkek legyenek helyesírásilag és stilisztikailag kifogástalanok, mert Magyarországról állít ki szegénységi bizonyítványt egy trehány publikáció. Hasznos lehet, ha a cikkben a fogadó ország kultúrájára vonatkozó utalások vannak, afféle captatio benevolentiae céljából. Példaként itt található egy hasonló cikk: http://www.erepublik.com/en/article/introduction-breaking-news-724546/1/20
Mindkét típusú kommunikációnál fontos, hogy semmilyen provokációra ne feleljünk hasonló módon, és általában is kerüljük az agresszív hangvételt.


Éljen Magyarország!

Locassen sk.
Kongresszusi képviselő
Ex-külügyminiszter