[eMagyar Kozlony] Romanbeke - Reszletes beszamolo

Day 1,256, 11:36 • Published in Hungary Hungary • by eMagyar Kormany

... avagy öntsünk tiszta vizet a pohárba

[Aki unja olvasni a hosszú cikket:
Nem, nem adtuk el sem az országot sem egyebet. Sem a HMSZes elnök, sem az MHP-s hadügy.]

Először bocsánatot kell kérnem. Ssajnálom ha valaki megbántva érzi magát bármiért is. Ez soha nem volt célom. Még akkor sem amikor néha egy cikk alá beszóltam hogy “butákvagytokmindMAXXX”. Sosem volt személyes, maximum annak aki magára vette. Akkor sem volt célom amikor egy enyhén mérges cikket kiadtam, amit később átjavítottam.
És nem, nem azért javítottam, mert el akartam rejteni, hanem mert a szavazatok száma miatt abba akartam beleírni az aktuális tartalmát. Szokásom. A különbség annyi volt, hogy a cikk lényegi tartalmát amúgy is szándékoztam kiadni a későbbiekben (alább olvasható az is, meg annál sokkal több is), így nem tartottam meg [eredeti cikk] megjelöléssel, hanem egyszerűen lecseréltem.

A kezdetek
Hosszú a történet, félig-meddig beszámoló lesz az elmúlt 3 hét fontosabb eseményeiről. Továbbra sem fogok személyeskedni, annak ellenére sem, olyan emberek által kiadott rágalmazó cikkeket olvastam, akikben én a magam részéről megbíztam. Megfordult a fejemben a fél kormány nyilvános kirúgása inaktivitásért, államtitkok kifecsegéséért, de még rágalmazásért is. Nem tettem, kihagyom a személyeskedést. Elvárnám ugyanezt.

Románia letörlése után azonnal visszaesett az aktivitás. Nem csak a lakosság, hanem a kormány részéről is. Ezt sosem tagadtuk, bár sokan ránkfogták a tagadást. És nincs ezen semmi csodálni való, a korábbi kétkettosok újra kétkattosok lettek, És azok is lesznek/maradnak addig, amíg nem kerül eléjük cél.
Ekkor tevődött fel a bolgár NE kérése. Az ONE összefogott, hogy Bulgáriát kiseperje Európából. Igent mondtam, de a kongresszus irányában szavazattartás volt a kérés. Érdekes módon, mire megszületett a végleges döntés. A Kongresszus 20 tagja, tehát több mint a fele igennel szavazott(1). A választott kongresszus, több mint 50%a inaktívvá vált, úgy szavazott hogy nem méltóztatott belépni csetre, és ellenőrizni mit kell szavazni. Persze, lehet vádaskodni hogy miért nem küldtünk PM-et, hajrá. Attól még az a 20 ember ellenőrzés és gondolkodás nélkül szavazott.
Végül is nagy baj nem történt, a végső döntésünk amúgy is igen volt, szövetségeseinkkel közösen elfoglaltuk a megfelelő területeket, a háború lezárult. Időközben örökös ellenfelünk, Románia visszakerült a térképre, de ez sem volt probléma, számítottunk rá, hogy meglesz, újra támadtuk és eltöröltük őket. Nem volt nehéz, nem fejtettek ki ellenállást, azt hitték továbbra is olyan erősek vagyunk mint korábban. Nagyot nyertünk egy blöffel.

Ekkor következett az első nagyobbb kommunikációs probléma a kormány részéről. Tudniillik nem akartam NE javaslatot beadni. Románia kongresszus nélkül tartása egy újabb pszichikai vereséget jelentett volna számukra. Illetve a továbbiakban akár az elnökválasztás megakadályozása is. Ha az NE javaslatot beadjuk, azt 7 napig nem lehet megváltoztatni. Egy RW-t éjjel szét tudnak tankolni, ha nagyon akarnak, és ha az NE foglalt máshol, akkor semmi esélyünk védeni.
Ezért kellett az NE-t szabadon tartani.
Ezért kellett hagyni felszabadulni egy tetszőleges régiót.
Ezért kellett azonnal beadni az NE javaslatot.
És ezért kellett a nappali támadással megvárni a megfelelő pillanatot, hogy ne kerüljünk abba a helyzetbe, hogy újra lezárjuk a háborút idő előtt.
Olvastam vicceket arról, hogy ez rosszul volt kiszámolva. Hát nem, nem volt rosszul kiszámolva. Csak nem akartunk nagyon leírni senkinek, hiszen nem csak mi magunk olvasunk magyar sajtót

Lehetséges, hogy a fenti terv leírásának a hiányában még többen átmentek kétkattba. Ha hozzátesszük, hogy közben megjött a tavasz, és az emberek szívesebben kimennek valahová mint hogy itt üljenek, nyilvánvalóvá válik a motivációnk hiánya.

Gyengék voltunk, bucovinát nem sikerült visszafoglalni. Az ellenfél sokkal motiváltabb volt, jobban akarta, és nem sajnálta a pénzt rá. Ők elnyomásban és szegénységben értek, természetes hogy mindent elkövettek a győzelemért, miközben számunkra egy akármilyen csata volt a sok közül, egy megnyert hadjárat után, az eRepublik legnagyobb katonai sikere után.

Hétfőn elindult a sebzéselvonó RW, amiben boldog boldogtalan leharcolta magát, miközben estére vártuk a következő támadást. Este, mikor hazaértem (én magam alig voltam online napközben, bár olyan helyen tartózkodtam, hogy tudjak belépni), azt a tájékoztatást kaptam, hogy a nép ~80%a leütötte magát az ütéstartás parancs ellenére, és nem lesz aki este kivédjen legalább 1-2 kört a direkt csatából, hogy a kezdeményezést visszaszerezhessük. De azért megpróbáltuk. Kaptunk hozzá külföldi támogatást is, nem is keveset. Végig az az érzés volt bennünk, hogy csak egy kis plusz kellene, és átfordítanánk, megnyernénk. De hát mégiscsak éjszaka, ami nem az erős oldalunk.
Eléggé szomorú helyzet volt, de még szomorú lett, amikor rájöttünk, hogy napközben sincs sokkal több ember a cseten mint amennyi éjjel 1-2 körül próbálta védni az országot. (A teljes képhez hozzá kell tennem hogy külföldi vendégharcosok is csatlakoztak hozzánk, így értünk el éjszaka viszonylag magas létszámot)
Másnap délelőtt tanakodtunk, hogy mi lehetne a megoldás, mert ez így nem mehet tovább. És akkor csak úgy félve, csendben “megölsz ha kimondom” előzménnyel felvezetve kaptam egy tippet: románbéke. Nem öltem meg, miért tettem volna? Ember nélkül harcolni nem lehet. Sosemlátott mértékű fegyverkészleteinkkel nem kezdhetünk semmit, ha nincs aki elharcolja. Tárgyalni viszont lehet. Nem kell hozzá sem ember, sem pénz, csupán egy kis idő. Mondtam erre most éppen nincs időm, meg amúgy is át kell gondolni. Egyelőre annyit üzenjük meg , hogy tárgyalnánk, mert unjuk a ping-pongot.

Kedden este volt az első találkozó, ami gyanúsan jól ment. Folyamatosan, szinte minden szavukat próbáltuk elemezni, és kifigyelni hogy mi az ami átverés, mi az amiből mi rosszul jöhetünk ki, de semmi ilyent nem találtunk. A felvázolt és elképzelt előzetes béketerv alapján lezárhatjuk a háborút ideiglenesen, úgy, hogy közben Románia teljesen felszabadul. A hadügyi mérleg helyzetének ismeretében ez egy számunkra előnyös és JÓ megállapodás. És nem tartalmazott semmiféle kötelező békét az utánunk következő kormányaink számára. Az EGYETLEN dolog amit akkor az első megbeszélésen bevállaltunk, az, hogy ők már összehívták a sereget és a szövetségüket, így muszáj támadniuk, nem védjük, hanem feladjuk. Amúgy sem tudtuk volna megvédni, hát miért ne adnánk oda, azzal a feltétellel, ha nem Kőrösvidéket ütik. Mert mi ragaszkodtunk Kőrösvidékhez nagyon. Azt is mondták másnap csak kamu rw lesz, nem ütik. Annyit kértek, ne adjuk ki sajtóban, amíg nem lesz végleges egyeszség, ami számunkra természetes is. Megbeszéltük a következő találkozót, szintén estére, és elmeséltük “itthon” a kormányban. Másnap pedig a sajtóban elolvastuk a logot. Én igazán sajnálom a titkolózásokat, de annak a logrészletnek a leközlése azt bizonyítja: a titoktartás melletti döntés helyes döntés volt, ugyanakkor felesleges. Magyarországon a legnagyobb titok sem titok. És minket neveznek árulónak azok, akik hadititkokat fecsegnek ki a sajtóban? Ejnye-bejnye.
Szerdán üttettünk mindenfele a szövetségnek. Az utasításokat nem követő lakosság úgyis padlóba döngölte az aznapi RW-t legalább a többi ne menjen kárba, úgy, ahogyan jelen pillanatban is kárba megy az aktuális rw-ben.
Szerdán este a második találkozón elkészült egy vázlatos terv. Természetesen mindneki lejátszodta a köreit, mi meg akartuk tartani kőrösvidéket és máramarost, ők “tévedésből” beírták hogy átadjuk nekik SGP-t miközben Kőrösvidéket megtartjuk, békét kötünk, és majd közösen RWzzük. Ezt ki is javították gyorsan, és ebből megszületett egy olyan megállapodás, amiben furcsamódon Kőrösvidék visszaadása 2x szerepelt. Bár aláírás nem történt egyik fél részéről sem, utólag Kozák Misi kiadta a tervezetet, hogy bizonygassa micsoda ügyes politikai manőver volt részükről. Hát igen … csodás. Tényleg békét akartunk, tényleg be akartunk tartani egy olyan megállapodást, aminek a végét el sem olvastuk, logikai bukfenc van benne. Szolgalelkűek vagyunk, örömmel odaadunk mindent. Ugye érzed az iróniát kedves olvasóm? Ezen sorok írása közben kaptam egy linket a román elnök cikkéről is. Majd elolvasom. Holnap
A megállapodás első leírt pontja az volt, hogy az akkori éjszakai tankolás helyett másnap megtámadnak minket, és mi hagyni fogjuk. DC-re beszéltük meg a megállapodás együttes kiadását, utána 2:30 perccel pedig a támadást.

Csütörtökön reggel napváltáskor éppen írtam egy cikket, amikor összefutottunk és a román elnök jelezte, hogy nem sikerült meggyőznie elég kongresszusi tagot, és nem tudja garantálni a szerződés megszavazását, ezért egy rw+támadás kombóval átjátsszák az automatikusan induló támadást, és este majd még beszélünk.
Én akkor nagyon határozottan kijelentettem hogy ez nem lesz jó, a magyar sereget nem fogom tudni visszatartani, átverésnek veszik, felállnak harcolni, átvesszük a kezdeményezést, és megint eltöröljük őket, amit én nagyon sajnálnék, nem szeretném.
És ekkor jött az izgalom. A hadüggyel már megbeszéltük, hogy az “átverési kísérlet”re hivatkozva kivédjük a csatát, a seregnek a riadó és a készenléti állapot le volt adva, és izgatottan vártuk: lesz-e olyan szerencsénk, hogy ők tartják magukat a megállapodáshoz, és beütnek erep time 2:30kor?
Megtették. Védekeztünk ütötték is erősen, talán valahol sejtették, hogy nem dőlünk be. Egész nap harcoltunk, ment a folyamatos osztás, de hiába. Amíg a korábbi romántörlésnél a csatákban csak úgy záporoztak a magyar avatarok mindenféle csetes ütérparancs nélkül, addig most csak elvétve láttunk magyar avatart ütni. Amikor belecsapott a sereg, akkor toltunk egyet rajta, de közben csak szövetségi lakossági ütések röpködtek, sajátunk alig. Szinte azonnal visszatolták. Egy idő után feladtuk. Nem azért adtuk fel, mert nem volt ki üssön, hanem mert egész nap a 49% környékén mozgó kötelet lesve belefáradtunk. És a hadügy nem látott semmi esélyt arra, hogy ha hozunk is néhány kört, éjszaka lesz esélyünk befejezni. És olyan csatában harcolni ami már eldőlt felesleges.
Volt Szempynek és néhány késői órában érkezőnek egy magánakciójuk. Ők nem tudták mi volt egész nap, ők ugyanazt látták mint mi: hajszálon múlik, üsük, mert áttoljuk, na mégegyszer, na mégegyszer. Talán jó lett volna koordinálni, jó lett volna odafigyelni, adott volna egy közös élményt, de ekkor éppen valami más történt:

Este 4 órás beszélgetésünk volt a kongresszus szobában, ennek a románbéke témájának kapcsán. Én úgy érzem sikerült nagyjából kielégítő válaszokat adnom, bár volt olyan is aki szerint semmilyen kérdésre nem válaszoltam. Ez már csak ilyen...

Ma péntek van. A parancs ütéstartás. Várjuk az újabb támadást.
Én megpróbálom a dolgok jó oldalát nézni. Csütörtök este több ember volt a kongresszus szobájában, és többen voltak kiváncsiak mindenélének lehordott elnök megkövezésére, mint ahányan hétfőn este az előre várt csatát védni próbáltuk.
És amíg a médiában nemrég 80as szavazatszámmal lézengtek az újságok, mert szinte senki nem írt és senki nem is olvasott, ma már sokkal jobb a helyzet. Sokkal több cikk van, és nagyobb a szavazatszám is. Kezd visszatérni az élet belénk. Remélem ez a trend folytatódik, és napokon belül újra a régiek leszünk. Mielőtt késő lenne.

Csak így tovább. Szóljatok barátaitoknak, ismerőseiteknek, hogy az eRepublik nem ért véget!
Jók voltak a poéncikkek amik arról szóltak hogy “Game Over” , de ne kövessétek már ezt. Nem ezért játszodtuk éveken át, hogy abbahagyjuk, és újra letöröljenek a térképről!
Gyertek vissza!
Járjatok fel csetre!
Harci irányítás a Rizon szerveren, továbbra is mibbit kliens alől elérhető ITT