Join the new world

Itt a következő beszámoló a katasztrófáról. A cikkben hangsúlyt kap a bankok és a profitorientált cégek kapitalista arcátlansága, ami részben a katasztrófához is vezetett, illetve az az arrogáns viselkedés, ahogyan a katasztrófa után állnak a helyzethez.

2. RÉSZ

Szerda reggel megérkeztem Ajkára vonattal. Elindultam a város központjába megkeresni azokat a kolontáriakat és devecserieket, akiket a városban szállásoltak el. Arra lettem figyelmes, hogy a város tele van vörös iszap foltokkal. Később kiderült számomra, hogy azért, mert Ajkán keresztül szállítják át a két katasztrófa sújtotta faluban összeszedett vörös iszapot, amit olyan konténerekben szállítanak, amiket egyébként szemétszállításra használnának és amik nem elég hogy rossz állapotban vannak, de fedetlenül megtömve viszik bennük az iszapot.

Elmentem a sportcsarnokba, ahol sikerült átjussak a rendőrökön a vörös iszapos cipőmnek köszönhetően, majd beszéltem az átmeneti szállás koordinátorával. Megkértem mutassa meg nekem a tömegszállást, 25-30 fő között laknak ott a katasztrófa óta. Kiderült a hölgyről, hogy ő maga is kolontári, az ő házát nem vitte el az iszap, de nem akar visszamenni. Önkéntesként vállalta a sportcsarnokban lakók ügyeinek koordinálását, hogy segíthessen sorstársain. Mindent maguknak kell megoldani. Elmondta, hogy a károsultak ügyeinek intézésére és a segélyszállítmányok koordinálására saját mobiltelefonját használja, nem kapott szolgálati telefont. Megtudtam tőle, hogy a csarnokban csak kolontáriak laknak, mivel a devecserieket Győrbe viszik információi szerint, de elmondta azt is, hogy hétvégén el kell hagyják a csarnokot, mert mindenkit visszaköltöztetnek Kolontárra, akinek nem vitte el az iszap a házát, pedig senki nem akar vissza menni. Elmondta, hogy letiltották rengeteg károsult mobilját a telefonszolgáltatók, mivel volt, akinek a számlája elérte a 100.000 forintot és úgy kapcsolta csak vissza a multicég, hogy befizetett 40.000 Ft-ot... Ahelyett, hogy felajánlanák ilyenkor a segítséget, hogy a károsultak ingyen telefonálhassanak, amíg nem rendeződik sorsuk, még egyet beléjük rúgnak...

A bent lakókkal nem beszélhettem, csak úgy ha a sportcsarnokon kívül rájuk találok.
Sikerült összehoznom egy találkozót kolontáriakkal. Két férfivel találkoztam, egyiküknek ott volt a kisfia is. Szörnyen félnek, arra várnak, hogy omoljon már le a tárolónak az északi fala, hogy végre tudják, hogy még milyen károk lesznek. Nem akarnak visszamenni. Megkérdeztem tudunk-e valamiben segíteni, tudunk-e valamit vinni nekik. A válasz ez volt: Egy dologra van szükségük, ÉLHETŐ KÖRNYEZETRE. Az pedig nem Kolontáron van, de nem is Devecseren. A kisfiú ekkor szólalt meg először. Ő zacskós levest szeretne, mert az jó a torkának. Neki is fáj, ég a torka, ahogy mindenkinek, aki belélegezte a vörös mérget. Már tudták, hogy hétvégén vissza kell menjenek. Nagyon féltek. Megdöbbenve kérdeztem meg tőlük, hogy ők nem kapnak arra lehetőséget, hogy ha akarnak más helyre költözhetnek? A válaszuk egy egyértelmű nem volt. Megtudtam, hogy ők csak „másodlagos” károsultak, mivel az ő házukat nem érte el az iszap. A por azonban ott van... A halálba küldik vissza őket. De nem tudnak mit tenni... A házat nem adhatják el, mert az értéke egyenlő a nullával. Azt sem értették – ahogy én sem! – hogy miért pont hétvégén viszik őket vissza... A hétvégén eső lesz, ha eső lesz akkor pedig leszakad az északi fal és újra kiönt a vörös iszap. Nem tudja senki, hogy mekkora területre ér el újra... Elmondták azt is, hogy a segélyszállítmányokkal is gond van, rengeteg érkezik, főleg ruhából, nem tudják már hova tenni, de amire szükség lenne az nem jön. Nem leltározza, nem koordinálja senki rendesen. Persze ki is koordinálná? Az a kolontári hölgy, aki már így is maradék vagyonát koordinátorként elköltötte, miközben még soha nem csinált ilyet? Miért neki kell ezt vállalni? Miért nem küld valakit oda a katasztrófavédelem vagy az illetékes hatóság, akinek ezt hivatalból meg kellene tenni? Kiderült az is, hogy a sima pormaszk már nem elég... Annál profibb maszkok kellenek, de pár napja még nem volt elég...

Ezután elmentem Ajka központjába, ahol találkoztam egy devecseri lakossal, aki megígérte, hogy becsempész Devecserbe. Elindultunk Devecserbe, sikerült átmenni a rendőri ellenőrzésen, csak tőle kérték el az igazolványokat. Bejutottam. Segítő társam a falu legszélén lakott, messze attól a résztől, ahol az iszap pusztított. De a kocsiból kiszállva itt is fojtogató volt a por, az emberek meg maszk nélkül sétáltak az utcán. Bementünk a lakásába, szép ház volt, nem rég újították fel... Most semmit nem ér. Csináltam vele egy interjút. Borzasztó dolgokat mondott el. Elmondta, hogy mindenkinek, akinek jelzálog volt a házán minden bank a katasztrófa másnapján kiküldött egy csekket, hogy fizessék ki egyben, azonnali hatállyal a jelzálogot. Az egyik kábel tv szolgáltató meg azzal fenyegetőzik, hogy bíróság elé viszi azt, aki nem fizeti tovább a hűségnyilatkozatos előfizetést... A kapitalizmus megint megmutatta mennyire emberséges tud lenni... Kiderült, hogy semmi segítséget nem kapnak, senki nem képviseli az érdekeiket a multikkal szemben...

Elmondta, hogy Devecseren sem dönthet arról senki, hogy el akar-e költözni vagy sem, kivéve ha az iszap elvitte a házát... Ők is el akarnak költözni... Féltik a gyerekeiket... A család minden tagjának kapar a torka... Nem tudnak olyanról, aki ott akar maradni, de nem tudnak mit tenni, mivel nem tudják el adni a házuk... Mindenki az esőt várja, hogy ledőljön a fal és végre túl legyenek rajta és legalább a por eltűnjön. Nem bíznak abban, hogy valaha is rendben lesz a falu. Senki nem hisz benne. Azt is elmondta, hogy már gyerekkorában is szivárgott a tároló, és mindenki tudta, csak nem tudták az emberek, hogy mi az.
Megtudtam tőle, hogy a MAL emberei Kolontáron megpróbálták 5 millió forinttal lefizetni ott lakókat, főleg időseket, hogy írjanak alá egy papírt, hogy ezt elfogadják kárpótlásként és nincs több követelésük. Szerencsére végül senki nem írta alá... De ki tudja mivel fog még próbálkozni a MAL!

Elmesélte azt is, hogy az ott lévő rendőrök nem csinálnak semmi, csak az embereget igazoltatják, nem segítenek. A legutóbbi eset az volt, hogy egy szirénázó mentőt kezdtek el igazoltatni... Több ott lakót is megvertek már a rendőrök, volt akit azért mert saját rokonait vitte be, hogy segítsen összepakolni neki, de volt olyan is, akit azért mert otthon hagyta a lakcím kártyáját és nem vitte magával. Mindkettőjüket elvitték a rendőrök.
Nem sokkal azután, hogy végeztünk az interjúval hazajött a felesége. Kérdezte, hogy nem ebédelek-e meg velük. Nem voltam éhes, nem akartam enni. Ekkor láttam a kisfiukon, hogy megijed, hogy én nem merek enni az ételükből, mert biztos mérgező... Így végül ettem, a kisfiú megnyugodott.

Segítőm ezután elvitt engem egy darabig a falun belül, az erősen szennyezett rész felé. Egy idő után megállt, hogy ő nem szeretne tovább menni, mert fél. Gyalog mentem tovább egyedül. Felvettem a pormaszkom, de nem sokat ért. 5 perc után el kezdett égni a torkom és nyomni a tüdőm. A lakosok, a munkások és a rendőrök egy része pedig maszk nélkül volt... Elindultam a Dankó telepre, ami a falu legszegényebb része és amit a legjobban sújtott a vörös iszap áradat. Elértem a telepig, ekkor utánam jöttek a rendőrök, igazoltattak. Mondták, hogy senki nem jöhet be ide, a sajtó sem, csak ha van külön engedélye (egy sajtóst sem láttam egyébként). Felszólítottak a terület azonnali elhagyására majd kikísértek a 8-as útra. Az úton állt a mérgező por, a kamionok és a katonai járművek verték fel a port. Elindultam gyalog stoppolva, alig kaptam levegőt. Három kocsi állt meg, de egyik sem vett fel, mert féltek a vörös iszaptól, ami a cipőmön és a nadrágomon volt. Végül egy negyedik elvitt a legközelebbi városig.
Azóta hívott a devecseri segítőtársam, hogy tegnap végül kivonták a katonaságot, minden katonát, akik az evakuálást hajtották volna végre... Pedig a hétvégén fog ledőlni a fal. Nem lesz ki evakuáljon. Sőt azokat is vissza küldik holnap reggel, akik idáig Ajkán laktak a csarnokban. A biztos halálba küldik őket...
Nekem még mindig ég a torkom, a tüdőm is érzem, pedig nem sokat voltam a mérgező porban és maszkom is volt most. Az emberek nem hordanak maszkot és lassan két hete szívják magukba a vörös iszapot... Elképzelni sem merem, hogy velük mi lesz...

- folyt. köv. -