Join the new world

Jeti szökken, magyar véd,
Húst sütnek a Gézengúzék,
Készül már az eledel,
Magyar Honvéd esdekel.

A Honvédok éhesek,
Önkéntesek részegek,
A jeti állva vár,
Amíg készül ellátmány.

Szőrös talp didereg,
Gézengúz szédeleg.
Az osztás szünetel,
A csata meg üzemel.

Ekkor jön Radaros,
Kinél minden fapados,
Elkurjantja hamar magát:
Borona alap! Tegye dolgát!

Beül a tankba, megy amarra,
A román meg erdőbe s gazba.
Megy míg él,
Hisz mögötte a magyar nép.

Borona alap korona alatt,
Szőröstalp az ostrom alatt.
Fél biz' a, didereg,
Hisz beretva a feje felett.

Eltörlésből üldözés,
Osztásból gyűjtés,
Készül a Borona alap,
Jön a kövi román-kaland.

Radaros részeg,
Gézengúz lézeng,
Felkéri az ünnepi táncba,
De nem tart soká a kettejük románca.

Jött a kövi román-kaland,
Radaros csak ül a fák alatt,
Búsan, szomorúan ő,
Nincs már román, ki számottevő.

Gézengúz elintézte,
Nincs román, ki haragosan nézne.
Honvédek kémlelnek,
S találnak pár fehérnépet.

Védelmezőjük két fickó,
Akik közül egyik disznó,
Állnak és várnak,
Míg a honvédek kiáltnak:

Hahó, Plááátóóó,
Mért vagy oly borúlátó?
Hisz te voltál a főnök,
Még meg nem láttak az őrök.

Két jeti van tömlöcben:
Egyik Plátó,
S a másik pedig
(Igencsak) Borúlátó.

Odamegy Radaros,
Ki most igen kapatos,
Odamegy egy fegyenc,
Ki szeretne lenni kegyenc.



Plátó volt, az öreg,
S most jön egy szöveg:

Plátó, a vén trotty öreg, már legalább 1500 napot megélt. Ősz haján megcsillant a lenyugvó nap fénye, mikor kilépett a cella ajtaján. Beszélőre vitték, Radaroshoz, kit a hadjárat alatt előléptettek alezredessé. Az alezredes magas férfiú volt, ereje teljében. Egy székben ült, lábát hanyagul az asztalra téve, igencsak groteszkül festett. Kezében egy könyv volt, melyen ez állt:
,, Szolgálati szabályzat, tisztek részére ’’ Látszólag elmélyedve olvasott. Ám egy figyelmes tekintet rögtön kiszúrhatta volna, hogy a közeledő öregre összpontosít. Plátó megérkezett, egyenesen az alezredes úr asztala elé.
- Kérem uram, irgalmazzon nekem! – könyörgött Plátó.
- Már miért tenném? Mi okom lenne rá? – válaszolt az alezredes, szemét továbbra is a szabályzaton tartva.
Plátó arcán elbizonytalanodás, azután kétségbeesés látszott.
- Hát mert őőő… Én adtam önnek a bazookákat, tudja, és…
Nem fejezhette be a mondatot, mert Radaros közbevágott:
- Igen, te adtad öreg. Heti egy szkópot kaptam. – mondta Radaros.
- Az tévedés volt! – Plátó hangja elvékonyodott, mikor ezeket a szavakat kimondta.
- Igen?
Utána a következő, román fülnek borzasztó mondatot ordította el az alezredes:
- Agyonlőni! Öreg, ez is tévedés lesz, olyan, mint amit az előbb a bazookákkal kapcsolatban említettél.
Az alezredes nem volt kegyetlen. Rafinált ember volt, és tudta, hogy ezzel háborús bűnt követne el. Az imént olvasta a Szolgálati szabályzatban. Titkon megparancsolta a két leghűségesebb emberének, Tarsolytestvérnek, és praetorianus74-nek, hogy a lőszereket cseréljék ki vaktöltényekre.
Az öreg Plátót kivitték egy mezőre, P0lgar bekötötte a szemét. Folyamatosan könyörgött. Az alezredes odament, és megkérdezte, hogy mi az utolsó kívánsága. Ezt válaszolta:
- Legyen Koszovó független ország!
- Sajnos ez lehetetlen!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De! Folytatni!
Zsigeronto eközben ott játszadozott a réten, és hallotta ezeket a mondatokat. Magában megfogadta:
- Ha felnövök, akkor végrehajtom Plátó utolsó kívánságát, és bosszút állok Radaros Alezredesen! Alávaló féreg!
Hirtelen a szép madárdalt egy dördülés rázta meg. Azaz hogy kettő, de hangjuk egybeforrt. A két katona értetlenül tette le a füstölgő csövű puskákat. Plátó összeesett.
- Uramisten! Mondta magában Radaros. Elejtette kedvenc könyvét, melyen még mindig ez a szöveg volt: ,, Szolgálati szabályzat, tisztek részére ’’…
Odament Plátóhoz, közben végigfutatta magában az összes lehetséges verziót, hogy mi történhetett. Bizonyára nem cserélték ki a töltényeket… Egy perc múlva olyat látott, a többi szemtanúval egyetemben, melyet még senki sem… Eközben megérkezett Gézengúz, egy GAZ-69-es dzsippel, melyen ez állt: BoRoNa alap, TANK és KAJA osztás. Egy irattal a kezében rohant oda a kis csoporthoz, ezt kiabálva: Alezredes úr! Alezredes úr!
Azután meglátta azt, amire a kis csoport figyel, a papír kiesett a kezéből, lábai remegni kezdtek a látványon...
(FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK)