Join the new world

Minap történt, tisztán emlékszem, hogy az ablakon bambulva kifelé, megláttam a jó öreg Micu bát. Halvány mosollyal integettem neki, hátha észrevesz. Gyerekkorom óta nagy cimborák voltunk. Ő tanított horgászni, és segítettem neki sokat a földjén. Jól pörög a kezébe a kasza, az hétszentség. Most is a hátán vitte, valószínűleg most jön haza a kaszálóról. Sose felejtem el, amikor eqyszer ezt mondta, "egy fontos van fiam, nézd meg mi van a BoRoNa alap." Gondolom azt akarta mondani, hogy alatt, de kicsit részeg volt, és nem is értettem, de mindegy, neki fontos volt ezt elmondani.

Egyszer csak látom, ahogy így bambulok, hogy megjelenik egy furcsa szerzet, nem értem, hogy mit makog, meg egy kockás táska van nála. Nosza, kiszaladok. Mikor kiérek, látom, hogy valami van a kezébe: egy borotva? Jah, értem már, ez egy árus. Micu bá nem szereti az ilyet, oda is szól rögvest:
- Menj már innen, te jeti, senkinek nem kell ez a dákó-román cucc. -kiáltotta, de hát az nem nagyon fogta fel a dolgot. Egyre jobban feldühödött az öreg, és felé dobott egy 5ft-ost. - Nesze, itt van, húzz el innen,- mondta, majd jól kihangsúlyozta - ADOMÁNY, csak menj el. Lassan felfogta a jeti, hogy itt nincs keresnivalója, úgyhogy odébbállt. Gyorsan meg is kérdeztem Micu bácsit, hogy mi a nagy ellenszenv oka. A válasz rövid volt, de velős:
- Bármilyen önkéntes munkát, osztást, ellátmány kiadást vállalnék, két éven át csak kutyaeledelt ennék, ha egy tankkal eltörölhetném ezeket az eFöld színéről.

Ha Micubá nem így felelt volna, akkor a sok szó és az én mesém is tovább tartott volna! 🙂