[Azure] A szomszédban

Day 2,669, 12:08 • Published in Hungary North Macedonia • by Azure Falcon

Kedves olvasók!

Előző havi elnökségem után ismét saját újságomban ragadok tollat. Készülőben van egy az eRep matematikai nyalánkságait bemutató cikksorozat (első cikk: a meglepetésdolgozat-paradoxon és a gerillaharc kapcsolata), most azonban ezt félretettem, és írtam egy történetet.
Íme.

Helyszín: Bukarest, elnöki palota
Idő: valamikor 2014. január második fele
Kopogtatnak az elnöki iroda ajtaján.

"Gyere be!" - szól az elnök. Nagyméretű mahagóni íróasztala mögött ülve, kezében elmaradhatatlan szivarjával pontosan úgy fest, ahogy azt magáról elképzelte a megválasztása előtti napok során. Valójában alig jutott ideje az ehhez hasonló pillanatokat kiélvezni a ciklus alatt, és ez a látogatónak köszönhetően most sem lesz másként.

"Jó napot, főnök!" - köszön, s belép a külügyminiszter. Halántékán izzadságcseppek gyülekeznek, kezében az aznapi újság egy viharvert példányát tartja, melyet mintha a kelleténél két fokkal erősebben szorítana. Igyekszik elfojtani a lihegését, de lerí róla, hogy kettesével szedte a lépcsőfokokat az irodához vezető úton.

"Neked is, drága külügyérem. Mi híreid vannak számomra?" - az elnök arckifejezése érdeklődést színlel, pedig valójában már előre tudja, mit fog hallani. Hogyisne, hiszen az újság híreit már rég olvasta ő is.

"Ma reggel hivatalosan is bejelentették a TWO felbomlását. Az e-történelem valaha létezett legdominánsabb szövetségi rendszere nincs többé" - kezdi beszámolóját a külügyes és leteszi az újságot az íróasztalra. A címlapot teljes egészében e hír tölti ki.

"Hagyjuk a krokodilkönnyeket, mindenki tudja, hogy mostanában már rég halálán volt az egész. Nekünk se származott belőle semmi jó." - válaszol az elnök. Sose szerette a PR-dumákat, őt a hatalomgyakorlás nyilvánosság elől elzárt aspektusai érdekelték. A cselszövés, az ármánykodás, persze mindez a haza szolgálatában és lehetőleg a nyugati szomszédok ellen.

"Ez igaz, de van itt még más is" - mutat rá a külügyes a cikk utolsó bekezdésére. "Itt azt írja, kormányzati forrásból értesültek, hogy a leendő új szövetség alapító tagjai között Magyarország és Románia is szerepelni fog. Ez szégyen, aki ilyen hazugságot terjeszt a kormányunkban, azt azonnal ki kell rúgni."

"Attól tartok ez nem fog menni."

"Mégis miért nem?"

Az elnök színpadiasan elnyomja szivarját, mélyen a miniszter szemébe néz, majd így szól: "Mert a szivárogtató én voltam. Ráadásul még csak nem is hazudtam."

A külügyminiszter elsápad, álla leesik. Egy pillanatra az egyensúlyát is elveszti, majd ezt egy suta félrelépéssel korrigálja. Arcába visszatér a vér, a falfehér helyett a vérvörös árnyalatot veszi fel. Az elnök arcán egy félmosoly jelenik meg: ez a megbeszélés eddig pont úgy alakul, ahogy elképzelte. A miniszter jó munkát végzett eddig a ciklus során, belőle épp kibukni kívánó egészséges magyarellenessége a román társadalomban átlagosnak mondható. Az egyetlen gond, hogy ezt az elnöknél oly sokkal nehezebben tudja palástolni, és inkább hosszú távon kibontakoztatni. De hát ezért is ő a beosztott kettejük közül, és nem fordítva. A kitörni készülő vádakat (magyarcsicska, serhunnyaló, mongolcsokizó, stb.) megelőzendő, az elnök megragadja a kezdeményezést:

"Mondd csak, ha egy dolgot vehetnél el a magyaroktól, mi lenne az? Mi az, amiben jobbak nálunk? Nálunk jobban nem értenek a játékhoz, az biztos. Nincs is mögöttük a hazai pálya előnye, bár persze ezt a magunk részéről mi is tagadjuk" - itt már egy pajkos kacsintás is belefér, ahogy a külügyér megnyugodni látszik.

"Továbbá jóval impulzívabbak is, ebben a hónapban képesek voltak elnökké választani egy részeg halat. Aki közülük komoly célokat akarna végrehajtani, egy hónapnál hosszabb távra, azt körberöhögik. Ezek alapján önmagában gond nélkül el tudnánk törölni őket. Mi az egyetlen dolog, ami mégis megakadályoz minket ebben?" - teszi fel a kétforintos kérdést az elnök, maga elé merengve.

"A szövetségeseik. Leginkább Szerbia és Szlovénia, akik hajlandók akár saját régióikat is bukni értük." - vágja rá a miniszter, aki kezdi kapiskálni az elnök logikáját, de még korántsem biztos benne.

"Így igaz, és én pont ezt fogom most elvenni tőlük. Hónapokba fog telni, de nekünk elég a kezdőlökést kell megadni, a többit elvégzik majd ők maguktól is" - e ponton az elnök ismét felnéz a miniszterre. Hiába vár azonban reakciót, beosztottja elkerekedett szemekkel néz vissza rá. Így hát folytatja:

"Szerb barátkozásunk meghozta gyümölcsét, mi is benne leszünk az új szövetségben, akárcsak a magyarok. Innentől kezdve két feladatunk lesz. Egyrészt át kell vennünk a hatalmat az egész szövetség felett, ezt diplomatáink meg fogják oldani. Másrészt pedig addig kell finoman szurkálni a magyarokat, amíg be nem sokallnak és kérdőre nem vonnak minket a szövetség előtt. A mi bábjainknak eszünk ágában se lesz ezzel foglalkozni, így előbb utóbb majd úgy érzik, nincs helyük a szövetségben." És milyen jogosan hiszik, gondolta az elnök. Minél hamarabb mennek, annál jobb. Révedezéséből a külügyminiszter kérdése zökkentette ki:

"De ettől még ha megtámadnánk őket, régi szövetségeseik valószínűleg ugyanúgy a magyarok segítségére sietnének, még ha nem is lennének hivatalosan a szövetség tagjai."

"Cseppet se félj" - szól az elnök. - "Mint mondtam, ezt már elintézik ők maguk. A kilépés után újabb pár hónappal szépen meg is fognak támadni minket. Egy lélek nem lesz, aki ezek után együtt érezne velük, hazánk jövőbeli elnöke gond nélkül gyalulhatja majd le a balga bozgorokat." - Miután a mondat végére ér, elővesz egy újabb szivart az asztal szélén fekvő készletből és már épp neki is kezdene, de a külügyér megrökönyödött arckifejezését látva megáll.

"Na de főnök" - szól a miniszter. Kérdő és könyörgő hangnem egyszerre érződik beszédén. - "Te most komolyan arra alapozol, hogy a magyarok képesek lennének olyan kormányt hatalomra juttatni, amelyik teljesen esélytelenül, nulla támogatással képes lenne megtámadni minket, miközben tudja, hogy ezzel nem csak egész Magyarországot törölteti el, hanem az összes igazi szövetségesét is egy életre maguk ellen fordítja? Ekkora balf@** nép nincs az egész világon."

A román elnök szép lassan széles mosolyra húzza a száját, majd ennyit mon😛
"Drága barátom, úgy látszik, te nem ismered még eléggé a magyarokat."


Köszönöm, hogy elolvastad, remélem tetszett (:


Azurefalcon