Join the new world

Egyszer azért van panasz, hogy nem elég hosszú, aztán azért, hogy túlságosan az, szóval akkor most megkérdezem, mi számít nektek ideális hosszúságú cikknek? Az előző dupla rész volt, openoffice-ban négy tele oldal 12-es betűmérettel, a többi általában kettő szokott lenni, így megvan a viszonyítási alap, a képeket már ezen felül, utólag szoktam beszúrni, tehát azt nem számítom bele. Ez most a bevezető szöveggel együtt pontosan 3 oldal lett, szóval várom a "szavazást", hogy kinek mi a megfelelő, de aztán utána ne legyen megint rinyálás, csak voteolás!

---

Álmombül kelve valóban úsztam. Nem a jeges Ob folyóban, de a hidek verejtékben. A képek olyan valóságosak voltak, és úgy beleégtek az elmémbe, hogy még most is kísértettek. Azok alapján pedig, amiket az adatbázisban láttam, biztosra vettem, hogy nem egyszerű álom, hanem egy régi emlék volt, amit újra átéltem.

Nem tudtam, jobb-e így, hogy újra emlékszem, és közelebb vitt-e ez a megoldáshoz, az viszont nyugtalanított, hogy fogalmam sem volt, hogyan jutottam ki a folyóból, vagy egyáltalán hogyan kerültem egy katonai egység élére. Újabb kérdések merültek fel bennem, melyekre azt sem tudtam, hol keressek választ, az emlékezés pedig úgy kimerített, hogy fáradtabban ébredtem, mint ahogy lefeküdtem.

Már kivilágosodott, Anonymus22 pedig valami étvágygerjesztő reggelit pusztított a kantinban, mire gyűrötten odaértem.

-- Meg kell hagyni, ezek a feketék tudják, mi az élet! Ez kóstold meg! -- Nyújtott felém valamit, én pedig el akartam utasítani, de csak amíg meg nem éreztem az illatát, és rá nem jöttem, hogy farkaséhes vagyok. -- Nariii azt mondta, Bolíviában készül valami csetepaté megint, egyébként a tegnapit könnyen leverték itt is, meg ott is... Európába viszont nem megy mostanában egyetlen gép sem, szóval vagy peruba megyünk, vagy kanadába.



-- Mi van peruban? -- Kérdeztem csámcsogva, és rekordgyorsasággal fogyasztottam el egy meglepően nagy adag ételt. -- Arra csak még messzebb kerülnénk a célunktól, nem?

-- Újdonsült szövetségesünk. De nem azt mondom, hogy oda kellene mennünk, csak ez lenne az egyik választási lehetőség. Én kanadát javasolnám, ahogy tudom, van ott valaki, aki talán segíthetne nekünk. -- Magyarázta, és közben jóllakottan hátradőlt a székén. Én már a következő adag után néztem, mire folytatta: -- Nem tudtam, hogy századalapító voltál!

-- Én sem, egészen tegnapig... de éjszaka azt hiszem, emlékeztem valamire... -- Mondtam tele szájjal, majd kérdezősködni kezdtem. -- Ki van kanadában? Hogy jutunk oda? És mikor?

-- Egy gárdista, az éjjeli őrség tagja. Nem, nem a trónok harcából, de ha tényleg a Gárda alapítója vagy, ő a kezdetektől ott van, és ismernie kellene. Indul oda egy transzport gép, Theface fogja vezetni. A feketék eperlekvárjába hozzák onnan a juharfa fűrészporát, mivel ők csak minőségi műkaját esznek. Nem vacakolnak q1-es kiflikkel, csak a q7-es teljes luxusmenű jöhet szóba! Én is el tudnám viselni...

A lehetőség, hogy találkozhatok valakivel abból a századból, amit elvileg én alapítottam, felvillanyozott. Azt viszont, hogy az eperlekvárban nem az eper magja recseg a fogam alatt, hanem kanadai fűrészpor, kicsit nehezen hittem el. Pedig néha még a dobozra is ráírják! Elfogyasztottam, ami még belém fért, és mivel felszerelésem nem volt sok, máris készen álltam az indulásra.

Egy AC-130-as várt minket a bázis mellett, neki nem kellett hosszú, betonozott kifutópálya, a szomszédos mezőről is kényelmesen fel tudott szállni, és rengeteg fűrészpor elférhetett benne, vagy épp egy századnyi ejtőernyős, ha erővel kellett volna elvenni a kanadaiaktól. Mi is kényelmesen felszállhattunk rá, mivel Thefacen és az öt fős személyzeten kívül nem utazott velünk senki, csak néhány konténer.



Szerencsére a feketék ebben sem ismertek alkut, a személyzet szebbnél szebb stewardessekből állt, akik lesték minden kívánságomat, és kötelességtudóan, szúrós szemeket meresztettek Anonymusra, nehogy egy KD-s is túl jól érezze magát a konkurenciánál. A gép hamarosan levegőbe emelkedett velünk, én pedig az egyik ablakra tapadva figyeltem az alattunk elsuhanó tájat. Hosszú volt az út kanadáig, de továbbra is biztosították számunkra az archívumhoz a korlátozott hozzáférést.

-- Száz goldért feloldom neked a jelszót! -- Ajánlkozott Theface, miközben robotpilótára kapcsolt, de mivel egy vasam sem volt, csak utánanéztem pár általános dolognak, ami az álmom kapcsán érdekelt.

Megtudtam, hogy a Nemzeti Gárda nemrégiben született újra hamvaiból, bár akikkel együtt alapítottam annak idején, már majdnem mind elhúnyt, vagy eltűntként volt számon tartva. TTomax harckocsija egy múzeumban volt kiállítva valahol, az akkori alapító parancsnok, Burembukkkk sírja pedig egy hatalmas Caesar-szobor talapzatába volt építve a fővárosban. A novoszibirszki csatát megnyertük, és a harckocsimról is találtam feljegyzéseket, de arról semmit, hogy mi történhetett velem utána.

A Fekete Futóval kapcsolatos összes információ is maradt lekódolva, de azért így is sokmindent megtudtam. Az információk nagy részével persze nem tudtam még mit kezdeni, de mindenesetre jól elraktároztam őket magamban, és mire jelenlegi századomnak, a Csontbrigádnak is utánanéztem, már leszálláshoz készülődtünk.

Az eddigi kalandok után azonban szinte csalódtam volna, ha ilyen sima utunk lesz, és nem is véletlenül vártam, hogy történjen valami: Qebec közelében a légvédelem tűz alá vett minket, és ugyan nem értek el találatot, a jelzés egyértelmű volt, hogy nem vagyunk szívesen látott vendégek.



-- Bravo-Alfa Tango-Foxtrott a légvédelmi tűz azonnali beszűntetését kéri Quebec légi irányítástól! -- Ordított a rádióval Theface, majd miután visszanyerte az irányítást a robotpilótától, és tett néhány kitérő manővert, minket is szóval tartott: -- Rohadt román vendégmunkások. Mindenhol ott vannak! Kanadával nem állunk hadban, de ezek ott szabotálnak, ahol csak lehet. Vagy az Asteriában, vagy bármelyik baráti, vagy semleges országban, mint ez... Kinek kellenek ellenségek, ha ilyen szövetségeseink vannak?

-- Miért nem szállunk szembe velük? -- Kérdeztem, erősen kapaszkodva az ülésemben, és azon gondolkodtam, hogy egyben hányjam e ki a kiadós reggelimet, vagy szépen apránként, beterítve Theface-et és a műszerfalat is egyaránt.

-- Nem mennek nyíltan a dolgok. Már nincs valódi szövetségi rendszer, vagy igazi háború, csak politika, és a csaták mindössze a politikai döntések végrehajtásának tekinthetők. -- Éles fordulatot vett, és újabb lövedékeket került el. -- Sokszor előre tudható a kimenetel is, mielőtt az első lövés eldördülne. Akiket pedig mi a barátainknak tartottunk, már nagyon régóta román befolyásoltság alatt állnak, s ha mi nyiltan támadnánk, agresszornak tekintenének minket, és a románok oldalára állnának, ami egyet jelent a vereséggel.

-- De ha a románok ezt teszik velünk, hogyhogy az ő oldalukra állnak? Hiszen most is azt mondod, ők támadtak ránk, ahogy venezuelában is! -- Hitetlenkedtem, de Theface csak legyintett, és ügyesen szlalomozott a légvédelmi tűzben.

-- A románok okosan csinálják, nem nyiltan, és csak semleges országokban, emellett vezető pozíciókat töltenek be olyan bizottságokban, melyek ezeket az eseteket hivatottak kivizsgálni, szóval olyan eredményt állapítanak meg, ami nekik kedvező. Bravo-Alfa Tango-Foxtrott azonnali tűzbeszüntetést követel, vagy kénytelenek leszünk viszonozni a tüzet! -- Kiáltotta újra a rádiónak, majd választ sem remélve tovább magyarázott nekem. -- Mi is Asteria alapítók voltunk, de amikor a románok beléptek, mi sértődötten kiléptünk, és ezzel meg is pecsételtük a sorsunkat... Ellenük semmit nem érnénk, vissza nem léphetünk, arról a románok gondoskodnak, értük pedig hiába teszünk bármit, viszonzást aligha remélhetünk. Az elnök is feteke, tudtad? Mielőtt önkéntes száműzetésbe vonult, az Örök Fűnyírás Mezejére, Golika is az újra csatlakozást szorgalmazta, hogy aztán belülről újra megerősítsük a pozíciónkat, a románokét pedig meggyengítsük, de a románok keresztbe tettek nekünk ebben is.

-- Az elnök száműzetésbe vonult? Akkot most ki irányítja az országot?! -- Kérdeztem meghökkenve, mire Theface felnevetett.

-- Őszintén szólva senki. És tudod, hogy miért nem váltják le? Mert az elnökhelyettes nem kisebb személy, mint a gyáriparos FSB, akinek a gépkarabélyodat is köszönheted! Akkor már inkább egy fejetlen ország, mint hogy ő legyen az elnök... -- Kérdeztem volna még az elnökről és FSB-ről, meg a románokról, de ekkor eltaláltak minket, és az egyik motor leállt. -- Na jól van, betellt a pohár. Bravo-Alfa Tango-Foxtrott szétrúgja a seggeteket!

Meghúzott egy kart, és a hatalmas transzportgép egy pillanat alatt légi csapásmérővé változott! A lezárt konténerekben nem élelmiszer, vagy felszerelés, hanem két 20mm-es, egy 35mm-es gépágyú, és egy 150 mm-es tarack figyelt kifelé a gép oldalán, csak arra várva, hogy aktiválják őket. A szexi stewardessek elfoglalták a helyüket a fegyverzet mögött, és miközben a repülő elterelő rakéták százait szórta szét az égen, ők rövid úton hatástalanították az ellenséges légvédelmi ütegeket.

--Rohadék magyarescu fasiszti! Húzeszku hazaeszku! -- Recsegett a rádión keresztül, mire Theface már komolyan begurult.

-- Na jól van, erre már komolyabb fegyvert vetünk be. Csajok, készítsétek a Banhammeremet, leütöm ezt a pofátlan kis szemetet! -- Üvöltötte, majd egy másik frekvencián kezdett rádiózni. -- Bravo-Alfa Hotel Bázis, itt Döfi! Kó😛 Exterminatus, a célpont Quebectől délre, légitámogatást kérek!



-- Itt Bravo-Alfa Hotel Bázis, két vadászszázad gondolom elég lesz, és kérlek, csak finoman! -- Hangzott a válasz, majd hozzáfűztek némi magyarázatot is: -- Ne bombázzátok szét olyan csúnyán Quebecet megint, mert akkor egy hétig nem lesz eperlekvár! Bravo-Alfa Hotel Bázis vége.

-- Látod, a Fekete Sereg így intézi a dolgokat. Két perc múlva, mire az ő vadászaik felszállnának, a mieink már a földön megsemmisítik őket. Aztán persze majd hallgathatjuk az állami ejnyebejnyét, amiért megtámadtunk egy semleges országot, de csak az ismeri a valódi tényeket, aki itt van. Aztán ha leszálltunk, személyesen fogok lesújtani a Banhammerrel!...

---

[Folyt. Köv.]