[A]Ki vagyok (egészen!)

Day 2,733, 08:26 • Published in Hungary Hungary • by Atheel


Kommentes küldetések letudva, köszönöm mindenkinek a hozzájárulást, innentől nem kell gyűjtögetnem, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem látok a cikkem alatt szívesen kommenteket, a voteoknak és suboknak is örülök, ha pedig neadjisten shoutoljátok a cikkem, vagy uram bocsá' még meg is endorsoljátok, az maga lesz a mámor!

Nem is szaporítom a szót, folytatom a történetet.

Már sűrű, sötét, csillagtalan éjszaka volt, mire megérkeztünk a Fekete Sereg bázisára. Helikopteren sem volt rövid az út, ráadásul egészen más irányba is repültünk, mint amerre a dzsipet hajtottuk, de mindannyian egyben voltunk, és viszonylag épek is, immár a megfelelő helyen, és ez volt a lényeg.



A rotorok még le sem álltak, amikor valaki a gépünkhöz szaladt, és üdvözölt minket, vagy legalább is a századtársait.

-- Na végre már! Mit hoztatok? Volt valami érdekes?

-- Semmi különös, Nariii. -- Válaszolta neki Theface könnyedén, és rám mutatott a válla felett. -- Találtunk egy eltűntet, ki lehet húzni a halottak listájáról. De ha valami olyat csinálni itt, amit nem kellene, nyugodtan visszaírhatod közéjük, ezúttal végleg!

Kiszálltunk a helikopterből, és a feketék azonnal mentek is a dolgukra, Pontius elköszönt tőlünk, Nariii viszont mellettünk maradt, és szemmel tartotta Anonymus22-t. Theface ígérete, hogy belenézhetek az archívumba, még mindig izgalommal töltött el, de nem láttam semmi jelét annak, hogy bárki meg akarna nekem mutatni bármit. Amint a gépünk földet ért, mintha nem is léteztünk volna, mindenki ugyanolyan közönnyel, katonásan, de talán inkább gépiesen végezte a feladatát, rendezték a készleteket, ellenőrizték a fegyvereket, és a sötétség ellenére egyre újabb meg újabb őrjáratok indultak el, a négy égtáj felé.



Helyettük sokszor szétlőtt, de még röpképes egységek érkeztek vissza, feltöltötték a fegyverzetet és a tankokat, aztán már indultak is megint, esetleg néha megálltak még annyi időre, hogy a kiszálló személyzetek néhány tagjának kiosszanak egy-egy kitűntetést, és némi pénzjutalmat, de láthatóan a feketék futószalagon szállították a háborút.

Reménykedve néztem Nariii-ra, aki közben egy tabletet vett elő, és valamilyen weblapot böngészve néha fel-felhorkant a nevetéstől, majd felkapta a tekintetét, szúrósan nézett Anonymusra, és folytatta, amit az imént csinált. Anonymus is hasonlóan elveszettnek tűnt ebben a forgatagban, pedig ahogy elmondta, az ő egysége, a Kárpát Dandár létszámát tekintve az egyik legnagyobb (ha nem A legnagyobb) volt az országban, de ott egészen másként mehettek a dolgok.

-- Miért neveztek halottnak? -- Kérdeztem végül tőle, csak hogy a csendet megtörjem.

-- Aki hosszabb időre eltűnik, azt halottként kezelik... Ha esetleg előkerül, akkor feltámadt. Én is így vagyok ezzel, olyan három évig voltam "halott", amíg remeteként éltem egy tibeti kolostorban, és a legkiválóbb pusztakezes harcművészeti formákat sajátítottam el... Csak hogy kiderüljön, pár nappal ezelőtt, mikor végre elérkezettnek láttam az időt a "feltámadásra", hogy manapság már senki nem harcolt puszta kézzel... -- Magyarázott nevetve, mire Nariii-tól egy még szúrósabb tekintet volt a válasz. -- Ahogy rólad hallottam, nagyjából ugyanannyi ideig voltunk halottak, bár én emlékszem az azelőtti életemre, és a közben eltelt időre is...

-- És mit tudsz még rólam? -- Szegeztem neki a kérdést, mert végre úgy éreztem, hogy nyomon lehetek.

-- Nem sokat, akkoriban nem ismertelek, csak hírből, meg az újságokból, de valószínűleg sosem találkoztunk. De ha valahol érdemes kutakodni, az egy életrajzi archívum! -- Mondta, és a valahol szót úgy megnyomta, hogy őrünk figyelmét is felkeltse vele. Ha a figyelmét fel is keltette, választ nem váltott ki, ezért tovább folytatta: -- Mert hogy a feketéknek van is egy jó archivumuk, és aki felelős érte, az betekintést is ígért beléjük, csak túl sok az elfoglaltsága... persze ha lenne itt VALAKI, aki megmutathatná...

-- Jól van, vettem! -- Vágott közbe Nariii, elunva a dolgot, és saját tabletjét nyújtotta felém. -- Nem vagyok süket, én is pont az archivumban keresgéltem nektek, csak kicsit belemélyedtem.

Mielőtt elvehettem volna a készüléket, egy hatalmas dildót láttam meg a kijelzőjén, és amikor Nariii-val összetalálkozott a tekintetünk, gyorsan visszavette, és bezárta azt az ablakot. Úgy nyújtotta át végül.

-- Ajándék lesz valakinek. -- Magyarázta sután, aztán el is nevette a dolgot. Én jobbnak láttam inkább nem belefolyni, úgyhogy beütöttem az első dolgot a keresőbe, ami fogalkoztatott.
"Fekete Futó"
[Az adat megtekintéséhez rendszergazdai jogosultság szükséges; jelenlegi jogosultság: vendég.]

-- Ezzel így nem fogunk sokra menni! -- Méltatlankodtam, mire vendéglátónk is ránézett a monitorra. Megvonta a vállát, és azt mondta:

-- Ehhez a filehoz csak Morden és Theface, meg a többi fejes tud hozzáférni, még én sem, próbálkozz valami mással. Mert hogy ők nem fogják feloldani neked, az is hétszentség!

Rezignáltan gépeltem be a következő szót: "Atheel"
[Adatok feldolgozása, kérem várjon...]

Kulcsszó: Atheel

Találat: Darth Atheel
Információk:
Születési dátum: Ismeretlen.
Besorozás a seregbe: 2010.01.15
Státusz: ***MIA*** 2012.02.23 *Eltűnt: a novoszibirszki csatában.
Kapcsolatba hozhatóak:
Csata Hőse: 13x, Hadjárat Hőse: 1x, Kitartó Munkáért Érdemérem: 22x, Volt Kongresszusi tag, zsoldos és honvédő katona, századalapító (NG), újságíró (Fából Vaskarika; munkássága: ***TL😉R**😉

Amit láttam, meglepett. Ez lennék én? Néhány sor, pár mondat, és számok? És mégis mit takarnak ezek? És ha én lennék ez, akkor miért nem emlékszem? És rám kik emlékeznek? És mit kerestem Novoszibirszk-ben?!...


[Folyt. Köv.]