[A][25]Ki Venezuelából!

Day 2,731, 05:04 • Published in Hungary Hungary • by Atheel


A 25 kommentes küldik még mindig tartanak, az előzőre is hiányzik még egy kevés, köszönöm az eddigieket, és máris belevágok a következőbe!


Anonymus22 rövid időn belül megkapta a magyarországi állampolgárságát, miután elvégezte feladatát venezuelában, beépülve a helyi lakosság közé. Könnyű dolga volt, névtelenül, arctalanul a politikai kémkedést neki találták ki. Megvártuk még Azurefalcon beiktatási ceremóniájának végét, aztán az ünneplő tömegek között gyalog indultunk a közeli repülőtérre.



A célunk az volt, hogy elérjük az első Budapestre tartó gépet, de a bámészkodók olyan sokan voltak, hogy szinte alig haladtunk valamit, félő volt, hogy a gép elmegy nélkülünk. Anonyímus22 egyébként is kerülni akarta a feltűnést, tehát csak reménytelenül furakodtunk előre a zajos, ünneplő tömegben, míg az első kereszteződéshez értünk. Ott volt talán a legsűrűbb a forgalom, heringes konzervnek éreztem magam, de ez egyik pillanatról a másikra megváltozott.

Kiálltások törtek át a hangzavaron, majd egy hatalmas robbanás rázta meg a helyet, és hirtelen mindenki a földre került. Engem nem a lökéshullám sodort el, hanem az emberáradat, akik vagy a földre fekve nyöszörögtek, vagy sikoltozva menekültek minden irányba, és egyből szellősebb lett a tér.

Nem volt sok idő felocsúdni, mert a háztetőkről máris géppuskatűzzel pásztázták az utcát, célzás nélkül, egyszerűen csak bele a tömegbe. Néhány békefenntartó viszonozta a tüzet, ám ami a leginkább megdöbbentett, hogy a legtöbben egymást kezdték lőni a terroristák helyett.

Anonymus hamarabb ocsúdott, mint én, saját fegyverével nevéhez illően farba sorozott néhány közeli katonát, és tétovázás nélkül engem is talpra rángatott. Keresztülbotladoztunk az utcán, és behúzódtunk egy kapualljba, miközben minden irányból lövések záporoztak körülöttünk.

-- Mi a franc folyik itt?! Polgárháború? -- Próbáltam túlüvölteni a csatazajt.

-- Nem, ezek a megszállás ellen harcolnak, de nem a diktátor ellen...

-- Akkor hát felkelő fanatikusok?

-- Dehogy is! -- Nevetett fel keserűen. -- Ezek csak románok. Az ő módszerük hátba támadni, és civileket mészárolni... De amilyen tüzesek most, biztos vagyok benne, hogy van közöttük néhány görög terrorista is. Szedj le, amennyit csak tudsz!

-- Na de kire lőjek? -- Kérdeztem tétován, miközben célkeresztbe vettem egy békefenntartót, aki bőszen lövöldözött a fegyvertelen civilekre.

-- Mindenkire! -- Ordította Anonymus22, és azzal a lendülettel, rövid sorozatokat eregetve kirohant a fedezékből, a reptér irányába. Öt lépéssel lemaradva követtem, és magam is meglepődtem rajta, milyen természetesen simul az ujjam a ravaszra, milyen pontosan megy a célzás, és milyen hidegvérrel voltam képes tüzelni az ellenségre.

Ez lennék én? Katona?

Feljebb az úton házilag barkácsolt páncélautók száguldottak lefelé, és géppuskákból tüzeltek folyamatosan, ezért mi megint egy kapualljba szorultunk, sőt, kezdtek minket bekeríteni. Néhány CK4D-s testőr is hozzánk csapódott, de mivel készületlenül ért minket a rajtaütés, fegyverzet és páncélzat terén messze elmaradtunk az ellenségtől. Mielőtt azonban igazán szorongatni kezdtek volna minket, a szomszédos utcából, házakon keresztülgázolva érkezett egy hatalmas, fekete tank, magyar, címeres pajzzsal a tornyán, és egyszerre két robosztus csövéből tüzelt a páncélkocsikra, amik úgy szakadtak szilánkokra, mint az Augusztus huszadikai tüzijátékok.



Játékszerek voltak csak hozzá képest, és pillanatok alatt megtisztította az utca ezen részét, hanem ő sem volt sebezhetetlen, a háztetőkről többen is bazookákkal tüzeltek rá, amitől végül lángok csaptak ki belőle, és a lánctalpa is leszakadt.

A gyűrű újra bezárult körülöttünk, így nem tudtunk a személyzet segítségére sietni, de ahányat csak tudtam, leszedtem a sunyi bazookások közül, és Anonymus22 is hatékonyan tette a dolgát. Megnyugodtam, amikor a tank tornyának fedele felcsapódott, és egy kövér, gömbölyű hasú, sebesült, de mégis vidám katona préselte át magát rajta. Éppen megrohanták a roncsokat, amikor a lába megcsúszhatott, de tűz alatt tartottam az ellenséget, ő pedig egy jókora pallossal utasította rendre őket, amit egy kezében forgatott.

Újabb harckocsik jöttek, ezúttal viszont ellenségesek, és ellenük már tényleg semmit sem tehettünk, de még mielőtt egyáltalán tüzet nyithattak volna, egy hatalmas kolosszus is a helyszínre érkezett, nem tudtam eldönteni, hogy óriási ember, vastag páncélzatban, vagy egy géptitán, de a lövések lepattantak róla, és brutális fegyverzetével rendet vágott az ellenség páncélosai között. A kövér fickó is elhagyta végre a saját roncsait, és odaszaladt hozzánk.

-- Ez a héten már a második, hogy a franc enné meg! -- Lihegte, a homlokát törölgetve, de még mindig fenyegetően tartva kezében a pallost. -- Tudom, jobb példát is mutathatnék a mentoráltjaimnak, de úgy láttam, bajban vagytok.

-- Sosem jöhettél volna jobbkor, Ungolim! -- Üdvözölte Anonymus22, le sem véve szemét a gépkarabély célzótüskéjéről. -- Aztán remélem egy tank ára még nem vág a földhöz, úgy tudom a Fekete Seregben egyébként is tobzódtok benne!

-- Nem, persze, csak a gazdaságosságról szóló leckét nem ma fogom megtanítani a pártfogoltjaimnak... És hülyén fog hangzani, mikor azt mondom, hogy egy Csontbrigádos húzott ki a csávából! -- Válaszolta mosolyogva, és levágott egy románt, aki túl közel merészkedett, az egyik sarok mögül.

-- Csontbrigádos? De hát én nem... -- Kezdtem volna bele, de akkor a kolosszus, miután kellően megtisztította körülöttünk a terepet, közeledni kezdett. -- Te jó ég, ki ez a hatalmas torony?

-- Na látod, csak emlékszel te dolgokra! -- Mondta Anonymus22, és végre leengedte a fegyvert. -- Ő a csapatkapitányotok, a Csontbrigád parancsnoka, és tudtad a nevét is, Torony!

-- Ungolim, Anonymus, Atheel, szevasztok! -- Hajolt fölénk, és egyszerűen eltakarta a napot. -- Nem láttátok Szemit?

-- Szia Torony! -- Felelték a többiek kórusban, én pedig hozzátettem. -- Utoljára bolíviában láttam, tűzharcba keveredett egy csapat felkelővel...

-- Tudod ő, meg Szemi... együtt vannak. -- Súgta a fülembe Anonymus22, ha esetleg ez is kimaradt volna, és ugyan nehezemre esett elképzelni egy ekkora monstrumot, amint egy kis fehér macskát dédelget, de úgy éreztem, sajnálatomat kell kifejeznem, amiért valószínűleg veszélybe sodortam a feleségét. Ő azonban csak legyintett hatalmas kezével.

-- Inkább a bolíviaiakért aggódom. Szemi nem reggelizett, és ilyenkor egy kicsit még a szokásosnál is halálosabb... -- Mondta, mély nevetéssel megfűszerezbe, majd csípőből tüzelve leterített egy lesből támadó görögöt. -- Hová tartottatok?

-- A reptérre. -- Felelte Anonymus22, és Ungolim is helyeselt. -- El kéne érnünk a Budapestre tartó gépet, de ilyen dugóban ez nem lesz könnyű...

-- Elkísérlek! -- Nyugtatott meg Torony, de ez nála láthatóan inkább azt jelentette, hogy törte előttünk az utat, mert habozás nélkül elindult a reptér irányába, és szét lőtt mindent, ami csak egy kicsit is gyanús volt út közben. Ilyen felvezetéssel már egy-két perc alatt elértük a repteret, de ott is csata pusztíthatott, és a repülőnk is már éppen a felszálláshoz készülődött, hogy mielőbb elhagyhassa ezt a poklot, de volt még esélyünk, hogy elérjük.

Ez az esély persze nem tartott sokáig. Már csak pár méterre lehettünk a géptől, amikor a "lázadók légiereje", természetesen román felségjelzéssel rajtaütött a civil reptéren, és vadászgépeikről szétlőtték szinte az összes utasszállítót, köztük a miénket is. A robbanás hatalmas volt, és a kiömlő kerozin is kis híján beterített minket, lángba borítva a kifutópályát körülöttünk, és lángra kapott Torony is, bár őt ez annyira nem hatotta meg.



A ránk csapó gépek közül kettőt is kilőtt, mielőtt újra eltűntek a felhők között, és csak utána vette a fáradtságot, hogy eloltsa magát, Ungolim pedig szerzett közben egy járművet, igaz, repülni nem lehetett vele.

-- Gyertek, teszünk egy kis kerülőt! -- Kiáltotta, és mi bepattantunk mellé, majd gázt adott. Torony hátramaradt, hogy fedezzen minket, hiszen nagyobb volt a dzsipünknél, de bíztatott, hogy menjünk csak.

-- Én úgyis előbb megkeresem Szemit! Minden jót! -- Kiáltotta utánunk, majd eltűnt a szemünk elől a reptér lángjai között...



[Folyt. Köv.]