[A][25]Új Kezdet

Day 2,730, 07:02 • Published in Hungary Hungary • by Atheel


Első küldetés rohamtempóban abszolválva, hát itt a következő 25 kommentes cikk, de kicsit több is annál.

Mielőtt kiadnék arról is egy külön cikket, azért halkan megjegyzem még így az elején, hogy avatárok készítését és újságok design-ját továbbra is vállalom, volt, akinek ez magától értetődő, és már megkeresett a megrendelésével, a többiek pedig most már tudják. Új árakat még egyelőre nem szabtam, de hajlok rá, hogy engedjek a vásárlóim nyomásának, és emeljek a régieken, (ki hallott már olyat, hogy egy vevő arra kéri az eladót, hogy emelje az árait?!) ugyanis szerencsére olyan sok felkérést kaptam már, hogy néha kicsit nehéz utolérni magam. Sajnos most a melót is nyomom ezerrel, ezért a nap egyes szakaszaiban elérhetetlen vagyok, de minimum egy napi kétkatt mindig telni fog tőlem, úgyhogy nem kell aggódni.

Venezuela különböző megszállási területekre volt osztva, külföldi békefenntartók vigyáztak a rendre, és hogy az ország diktátora zavartalanul gyakorolhassa a hatalmát. Mint Azurefalcontól megtudtam repülés közben, Cornel Klein volt az első, és most éppen ő készül átvenni a hatalmat, bár kissé zavartan magyarázott, mert közben váltig állította, hogy én is ott voltam a puccsnál, és velük harcoltam.

Az ő szavait igazolta néhány halvány és töredékes emlékkép, de sehogyan sem tudtam felidézni az egészet, mindössze részletek kúsztak elő az elmémből, azok is homályosan, más eseményekkel összemosva.



A fővárosban szálltunk le, egyenesen az elnöki palota előtt, ahol már várt minket Cornel Klein, a visszavonult diktátor, és személyes testőrsége, akik szemrevaló egyenruhájukat viselve sorfalat álltak mellette. Pompás tiszteletadással fogadták a nagy kék sólymot, de engem is ismerősként kezeltek, ami csak még jobban összezavart. Hamarosan a palota falain belül találtam magam, és szemtanúja lehettem, amint a hatalmat, és a diktátorságot átruházták a madárra, mely pár órája még egy csata hevéből ragadott el, és most szemrevaló szűzek szemérmetlen tánca köszöntötte beiktatásán.



Egy kis időre el is felejtkeztek rólam, amit megpróbáltam kihasználni arra, hogy rendezzem kusza gondolataimat, de hiába vonultam félre, csendesebb helyre, nem jártam sikerrel. Néhány folyosóval arrébb aztán egy nagy csarnokba botlottam, mely kihaltnak tűnt, hát beslisszantam az ajtaján, hátha a csend és a magány végre segít rajtam, de egészen másra találtam ott, mint csendre, és magányra.

Először szobornak hittem, de mikor megmozdult, csuklyája alól megvillantak szemei, és egyenesen rám nézett.



-- Hát eljöttél... -- Mondta mély hangján, és a terem falai közt visszhangot vertek szavai. Sötét alakja fenyegetően tornyosult fölém, ahogy felegyenesedett trónjáról, de miután hátravetette csukjáját, elnevette magát. -- Nem gondoltam volna, hogy veled küldik a magyar állampolgársági papírjaimat!

-- Azt hiszem, ez valami tévedés lesz... -- Válaszoltam megszeppenve, mire a fickó kissé csalódottnak tűnt, de azért kezet nyújtott felém. -- Ki vagy te?

-- Nem baj, akármelyik pillanatban megérkezhet. Ha nem gond, szeretnék névtelen maradni, szóval mondjuk csak úgy, hogy Anonymus 22. Te pedig Atheel vagy, azt hallottam, egész jól harckocsizol!

-- Hát én még nem hallottam. -- Vallottam be, bár erre töménytelen mennyiségben törtek fel az emlékek, amik egy zárt, sötét, szűk és fémes belső térben, tehát érzésem szerint tankok belsejében történtek velem, (vagy valaki mással?) de ezen is csak nevetett.

-- Szerény vagy, ez jó! És ha nem az állampolgárságom papírjait hoztad, mi szél hozott erre?

-- Nem vagyok szerény, vagyis fogalmam sincs, de nem emlékszem semmire... Ahogy kivettem, valami Fekete Futó csinálta ezt velem, egy macska pedig azt mondta, hogy mindenképpen végeznem kell vele!

-- Sosem hallottam róla... -- Vakarta meg a homlokát. -- De ha Szemi az a fehér macska, az ő szavára érdemes hallgatni. Ha ő azt mondja, végezned kell vele, akkor ez legyen az elsődleges számodra!

-- De hol kezdjem? -- Kérdeztem tétován, mire megveregette a vállamat.

-- Én épp Magyarországra tartok, mármint a fővárosba, ha gondolod tarts velem, és út közben kitalálunk valamit. Addig pedig nesze, itt egy farba-sorozó, ha esetleg rázós lenne az út! -- Mondta, és átnyújtott egy gépkarabélyt.

-- Farba-sorozó? -- Forgattam a fegyvert meglepve a neve hallatán, mire újabb nevetés után érkezett is a válasz.

--A gyártó cégről van elnevezve. FSB Corp, de senki nem tudja, mit jelent a három betű, meg a fickót sem látta soha senki, pedig hatalmas fegyvervállalata van. Csak egy droidon keresztül szokott tárgyalni az emberekkel, aminek FSB1000 a neve, de biztosan létezik, mert van egy fia is, valami törpenövésű szakállas ipse.

-- De miért pont farba-sorozó? Annyi minden lehetne még, és ebben nincs is benne a B betű...

-- Ez illik legjobban a cég vezéréhez... és a fegyverhez. Ugyanolyan sunyi, nagy a hangja, és ha meghúzod a ravaszt, abba sem hagyja, míg a tár ki nem ürül! Nem valami jól bevált fegyver, de a legjobbnak hírdeti magát, és elég olcsó... A B betűt pedig jobb, ha nem tudod, mit jelent... Benne van a névben az is, de általában inkább lehagyjuk a végéről... Nos, akkor remélem velem tartasz!



Örömmel fogadtam el az ajánlatot, és a fegyvert, bár akkor még nem is tudtam, hogy milyen hosszú és kalandos úton fogok csak hazajutni a fővárosba, és hányszor kell majd használnom közben a farba-sorozót...


[Folyt. Köv.]