[1956] Egy forradalom margójára

Day 1,068, 05:54 • Published in Hungary Hungary • by foton101001
„A háromszín-lobogók mellé
tegyetek három esküvést:
sírásból, egynek, tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét,

s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
mert úgy született a szabadság,
hogy hullt a könny és hullt a vér.”( Tamási Lajos)


1956. október 23. Ezen a napon kezdődött a budapesti diákok békés tüntetésével, az az eseménysorozat, amire ma 1956-os forradalomként emlékezünk. A magyarok büszkén emelték fel fejüket és hangjukat, a sztálinista diktatúra és a szovjet katonai megszállás ellen.

A kommunista vezetés még aznap este sortüzet adatott le a békés tüntetőkre, így az események hamar véres fordulatot vettek. Fegyveres ellenállás kezdődött, mely reménytelen harchoz vezetett a Magyarországon állomásozó 150.000 szovjet katona, és 6000 tank ellen. Kétségbeesett segélykiáltásunkat nem hallotta, vagy nem hallhatta meg a világ. Egyedül maradtunk a túlerő ellen, a harcok az ellenállás teljes szétverésével november 11-én fejeződtek be.





Nehéz manapság felfogni mit éreztek, mit tettek az emberek akkor. Olyan harcba kezdtek, amit nem nyerhettek meg. Egy olyan dologért, ami nekünk ma természetesnek tűnik. A szabadságért. Sokunk családjában vannak az eseményekben akarva-akaratlanul résztvevők, az én családomban is. Szinte hihetetlennek tűnik mai ésszel, hogy egy bihari kis faluban azért verjenek össze valakit a pufajkások, mert egy hordó tetejére állva a Nemzeti dalt szavalta az embereknek. Talán csak azért nem került börtönbe, mert olyan súlyos sérülései voltak, hogy azonnal kórházba kellett vinni. És ő még a szerencsésebbek közé tartozott, életben maradt..





Emlékezzünk tisztelettel, 1956. dicsőséges hőseire!