[Novella]Hogyan haltam meg?

Day 2,665, 12:35 • Published in Hungary Hungary • by Scytha 2.0
Hát eddig úgy néz ki, nem nagyon van igény az írásaimra, alig jött vote, vagy támogatás, pedig jól jönne, mert le vagyok égve a cseh puccskísérlet után, de akkor megírom annak a történetét, hogy hogyan hagyta abba Darth Atheel a játékot, mi történt 3 évig a karakterrel, és mi várható ezek után?

Update: Úgy látszik mégis csak van igény, ugyanis tegnap óta rengeteg támogatást, segítséget, és új olvasót szereztem, akiknek ezúton is szeretném megköszönni a bíztatásukat! A folytatást már elkezdtem írni, (már rég kész!) bár inkább nevezném előzménynek, de majd meglátjátok hamarosan!
Kommenteket már nem gyűjtök, és mindenkinek köszönöm, aki segített, de a voteoknak, shoutoknak és a támogatásnak nagyon örülnék, és akkor biztos, hogy lesz majd folytatás is!
Én azért kicsit másképpen emlékszem a dolgokra. Nem, nem olyan értelemben! Had fejtsem ki bővebben: más úgy kezdi felidézni, hogy "emlékszel-e még arra, amikor...?", na ez nálam valahogy úgy néz ki, hogy:

...access older memory files... ERROR! ... File cannot be loaded... access log... WARNING! Log file data may have been corrupted...

Miért hagyatkozom egy öreg, és megbízhatatlan merevlemezre a saját agyam helyett? Mert az emlékek, úgy tartják, távoznak a lélekkel együtt az agyból, és csak a test őrzi meg azokat a halál után, amit aztán szövevényes úton-módon rá lehet másolni egy központi adatbázisra, már ha a kliens igényli ezt a halála után. Vagy valaki a kliens helyett...

És hogy hogyan haltam meg?
Na ez az, amire nehéz visszaemlékezni. Vagy esetleg élek? Egy részem azt mondja igen, de a gépek, amik fenntartják a létfunkcióimat, egészen másról tanúskodnak.
Akkor van-e egyáltalán lelkem?

Fontos ez? Valakinek nyilván igen... én még csak most kezdek újra ismerkedni a saját tudatommal, szóval nem mennék bele mélyebb filozófiai kérdésekbe. Még azt sem tudom, ki vagyok? Darth Atheel? Vagy ő már meghalt?
Mi történt akkor velem végül is?

...loading external data from the body... log file detected... trying to acces file: 2011.12.08... fragments of the log may have been lost!

Néhány kép, amire emlékszem, (vagyis szerepel az adatbázisban) azt mutatja, hogy egy Nemzeti Gárda nevezetű egység jelentős tagja voltam, adminisztratív és harci feladatokat egyaránt elláttam, de harcostársaim többségéhez képest gyenge voltam, mindössze "kis hal" a csatatéren, és bár ott voltam mindig a sűrűjében, aligha érhettem el olyan sikereket, mint ők. Ütközetek százaiból villan be egy-egy pillanatkép, és a harci láz mellett egy érzés, az elégedetlenségé.
Hogyan lehetnék még jobb? Hogyan lehetnék egy öldöklő harci gépezet, háborúk elismert hőse? Mindenki azt mondta, hosszú idő alatt, sok sok türelemmel, de nekem nem volt türelmem, én mindent akartam, méghozzá azonnal. És volt, aki erre is tudni vélte a megoldást...

Az egységen belül voltak kísérletező kedvűek, titkos hadi fejlesztések, harci öltözetek, bionikus implantátumok, amik rettenetes erővel voltak képesek felruházni a használójukat, de akkor még csak nem is sejtettük, hogy milyen áron. De kit érdekelt akkor az ár? Egy forró fejű harcos kedvű fiatalt biztosan nem...
És hogy jó döntés volt-e belemenni a kísérletekbe?

Nehéz kérdés. Bár anélkül már biztos nem élnék. Vagy élek egyáltalán?
Kezdetnek beépítettek egy bionikus chipet az agyamba, és néhány mesterséges drogmirigyet, hogy fokozzák a teljesítményemet, és rögzítsék az adatokat a hatásról, egyedül ezek miatt vagyok még mindig képes emlékezni, de így sem mindenre, csak az rémlik, hogy a félelmet az őrült harci láz váltotta fel, az izgalmat a halálos nyugalom, a régi testem rohamosan erősödött, és tisztábban átláttam az adott taktikai helyzeteket, mint előtte bármikor.
Kis hal voltam még így is, de igazi ragadozó hal. Halált megvető bátorsággal vetettem rá magam a nálam sokkal nagyobbakra is, és túléltem olyan összecsapásokat, amiket korábban elképzelni sem tudtam. Az ösztöneim helyett a chip kiszámított parancsai irányítottak, csakhogy egy idő után éreztem, hogy lassan nem csak a harcban, hanem általában is kezdi átvenni fölöttem a hatalmat...

...accessing next log... access denied! Log file: 2012.02.22 loading...

A következő, amire "emlékszem", hogy hiába jártam vérszomjas, és magabiztos ragadozóként a csatatereket, eluralkodott rajtam a paranoia, és már nem bíztam az enyémekben sem. Egyre nőtt a távolság köztem, és az egységbeliek között, inkább más alakulatokkal kerestem a kapcsolatot, hogy vész esetén védve legyen a hátam mindenfelől.
Megegyeztem a Kurucokkal, hogy ha bármi történne velem, mondjuk a chip végleg átvenné az irányítást, akkor ők közbelépnek, és nem engedik, hogy félig öntudatlan állapotomat mások, akár a Gárdisták is pusztán harci célokra használják ki, és egyszerű gépként kezeljenek. Pedig ők aztán a legkevésbé sem akartak visszaélni az állapotommal, ezt utólag már belátom, sőt, meg is próbáltak rábeszélni, hogy vetessem ki az agyamból, de éppen emiatt gyanakodtam rájuk... Most már tudom, hogy az implant próbálta így védeni magát, hogy hamis gondolatokat ültetett el a fejemben, és hiba volt hallgatni rá...

Véres harc dúlt a ...data is missing... csatában, ahol az első vonalban írtottam az ellent, és csak azt vettem észre, hogy saját társaim vesznek körül, és én valami megmagyarázhatatlan dühöt, és hosszú idő óta először, újra félelmet érzek: mielőtt megtudhattam volna, miért gyülekeztek, tüzet nyitottam rájuk, és menekültem, menekültem az ellenség felé!
Ők ekkor sem lőttek vissza, de a fedezék nélkül könnyű célpont voltam a valódi ellenségnek, és chippel, vagy anélkül, már nem tudtam uralni a helyzetet, sem a tetteimet, tehát egyenesen a vesztembe rohantam.

2012.02.23-án haltam meg.

Két végtagomat meg sem találták, egy pedig teljesen szétroncsolódott, mint ahogy a vitális szerveim nagy része is, de az agyam még működött, azt életben tartotta a chip, mint ahogy az is "tökéletesen" üzemelt tovább, és az adatok többségét akkor még rögzítette, ezek később sérülhettek meg, tűntek el.
Következő log fileom, ami megmaradt, hogy a Kuruc Sereg gyengélkedőjén ébredek, ahol gyakorlatilag újjáépítettek: láb és karprotéziseket kaptam, műszerveket, és egy életfenntartó öltözetet, hogy a még megmaradt, viszonylag ép részeimet megvédjék. A műveletet Scytha Archer felügyelte, ő tanított meg újra járni, írni, olvasni... és harcolni.

Nem tudom, mennyi idő telhetett el így, és mi minden történt közben, csak nagyon kevés adat maradt rám, és azok is egyre halványabbak, a chip ugyanis még mindig dolgozott, és leginkább azon, hogy teljesen átvegye a testem roncsai felett az irányítást. Minden erőmmel kűzdöttem vele, és kértem Scythát, hogy operálják ki, de azt mondta, abba valóban, és végérvényesen belehalnék, sőt, ő inkább azt javasolta, hogy pont az agyamat kellene lehibernálni, és hagyni az implantot, hogy dolgozzon, míg én, a test körülötte mesterséges kómában szép lassan regenerálódik...

Tudom, hogy tiltakoztam. Nem a naplófájlokból, erre Emlékszem. De úgy tűnik, megtették mégis, mert onnantól szinte egész évek kiesnek teljesen... Mi történt közben, és azóta?

...missing file... retry?

...access log files...ERROR!... Log files cannot be loaded... Data may have been lost...retry?

...retry?...

...retry?...

...
..
.
A folytatásból kiderül: mi történt, hogy ébredtem fel újra, hogyan kerültem a Székely Légióhoz, és a Cseh puccs részletes leírásáig tart a történet, HA van rá igény!

Vote, Sub, Shout, Endorse! Köszönöm a figyelmet 🙂
DA

Update:

Mindezt ~7900-as erővel... csak azért raktam ide a végére, mert most épp majd szétvet a büszkeség 😛
(A végső helyezések a fenti sorrendben 12-2-80-9 lettek!)

Köszönöm a sok bátorítást, shoutot, támogatást és voteot!
Régen 1-2 cikket adtam ki naponta, annak függvényében, hogy mennyi idő alatt gyűlt össze 40 vote, most ezt a rendszert "újrakallibrálom", de ezek alapján (eddig két óra alatt 27 35 vote, és rengeteg endorser, ami anno nem volt, de most ennek köszönhetem, hogy tudtam venni kaját az ütéshez) hamar adok még ki cikket!

Update2: Most már egyéb támogatást is kaptam, megtelni látszik az én 12000-res raktárkapacitásom kajával, ezért külön köszönet Katrina55-nek és Hoparduc-nak, meg az indokolatlanul hatalmas összegért Szankcio-nak!