[ICS] Véleményem a jelenlegi helyzetről

Day 2,325, 08:34 • Published in Hungary Slovakia • by Istencsaszar

Üdvözlöm a kedves olvasókat!

Először nézzük meg a kiindulópontot! Amikor március elején a HeartlessPirate-kormány átadta a stafétabotot, 9 bónuszunk volt. Szövetségi helyzetünk is stabilnak mutatkozott, még ha nem is volt 100%-osnak mondható. A lényeg, hogy az Asteria támogatott minket, amiben kellett, akkor, amikor kellett, és mi is így tettünk, vagyis próbáltunk tenni velük.

Jelenleg egy szövetségnek sem vagyunk tagjai, miután a mostani kormányzat kilépett az Asteriából, ennek ellenére egyértelműen Asteria-párti ország vagyunk, hiszen velük vannak MPP-ink, velük egyeztetjük a hadmozdulatainkat, ők támogatnak minket, szóval minden szempontból pro-Asteria ország vagyunk. De erről később!

Hogyan jutottunk el idáig?

Hónap elején ugye belefutottunk egy szép kis pofonba. Három fronton ütöttek minket a chileiek, a lengyelek és a bolgárok. Azt kell, hogy mondjam, hogy magunknak kerestük a problémát, mert erőteljesen túlvállaltuk magunkat ezzel a hadjárattal. De lényegében bármilyen hadmozdulat túlvállalás lett volna, ami komolyabb erőfeszítést érdemel, ugyanis a 9 bónusz, amelyet 3 ország területeiből birtokoltunk, közvetlenül az ellenséges szövetség legerősebb tagjának (lengyeleknek) tőszomszédságában, részben az ő bábállamukat is megszállva (Szlovákia) már önmagában megközelítette, ha meg nem haladta az erőnket és a realitást. Önmagában is bekövetkezhetett volna az összeomlás, minden akció nélkül, hiszen elég lett volna egy lengyel NE és egy összehangolt RW-hullám és már kártyavárként omlottunk volna össze alapból is. Ezt a részét tehát ne varrjuk a kormány nyakába!

Az viszont részben vezetési hiba volt, hogy mindenáron erőltettük a hadjáratot. Ezzel ugyanis kvázi kihívtuk magunk ellen a sorsot és biztossá vált az összeomlás. Kétségtelen, és pozitívumként a kormány javára írható, hogy nem az eredeti tervként megjelölt lengyel NE-t választották, hanem inkább Chilét próbáltuk meg kirakni Európából, ők ugyanis valóban veszélyt jelentettek/jelentenek a mai napig. És most már elképesztően nehéz lesz innen kiverni őket, mert befészkelték magukat Franciaországba is, ráadásul éles csatát gyakorlatilag lehetetlen nyerni ellenük a nagyszámú mastercardjuk miatt.

Szóval megtörtént a hadjárat, elvertek minket, elvesztettük az összes nem eredeti területünket, sőt, Miskolcot is egy napra. CH-t hatalmas bravúrral és odaadással, jelentős szövetségi segítséggel megvédtük és lezárult a lengyel háborúnk is. Aztán megint megpróbálkoztunk Chilével - egyébként helyesen. Legalább Ausztriából sikerült őket kiverni, de jött újból a lengyel NE, akiktől megint zárhattuk el magunkat. Jelenleg a szerbek megsegítésére adott horvát NE-nk jól alakult és szert tettünk 3 kajabónuszra, amivel "kimaxoltuk" ezt az iparágat.

Itt inkább gondolok arra, hogy a horvátok feladták a csatákat és későbbre tervezik a felszabadulást, minthogy mi ilyen ellenállhatatlanok lettünk volna.

Mindeközben ugye ott volt a kilépés. Térjünk is át erre a témára!

A magyar vezetés előző hónapban szorgalmazta a román-bolgár NAP-ot, mert meggyőződésünk volt, hogyha ez a háború lezárul, akkor az aurora sebzésének jóval kisebb része fog az Asteria ellen irányulni. Ez egyébként logikus okfejtésen alapult, hiszen a bolgárok sokkal keményebben küzdenek mondjuk a saját hazájuk felszabadításáért, neadjisten kongresszusáért, mint mondjuk az olaszokért, vagy az ukránokért. A februári tervezetben még benne voltunk mi magyarok is a NAP-ban. Aztán számomra ismeretlen körülmények között a magyar külügy megvétózta a javaslatot, a lengyel-bolgár MPP-re hivatkozva.

Aztán a felek megkötötték az új NAP-ot, amiben mi már nem voltunk benne. A szerbek és a görögök viszont igen, és az ő elnökeik is aláírták ezt a szerződést.

Mi volt ez a szituáció? A hadi helyzetünkön a bolgár háború nem változtatott jottányit sem. Ha nem ők veszik el az ukrán régióinkat, akkor az ukránok teszik meg ezt RW-ben és a másik két fronton úgy nem tudtunk hozni egy csatát sem CH kivételével, hogy a bolgár frontot ignoráltuk teljesen. Diplomáciailag persze problémás volt. De ez puszta félreértés volt, véleményem szerint. Kétlem, hogy a felek szándékosan ki akartak volna cseszni Magyarországgal. Sokan a románokról még el is hinnék ezt, nem is vitatom ennek a véleménynek a jogosságát, de ott vannak a szerbek és a görögök is. E két országnak, de főleg a szerbeknek egyáltalán nem állt érdekükben, hogy minket ilyen módon megkárosítsanak. A külügyeseik el is ismerték egyébként a hibát és fel is ajánlották, hogy ők adnak NE-t a bolgárokra.

Csakhogy közben született egy elkapkodott ultimátum a magyar kormány részéről. Ezzel egy kényszerpályára pozicionáltuk magunkat és az egész ügyet és előre jeleztük, hogy nem érdekünk a helyzet kölcsönös megoldása. Hadügyileg egyébként ésszerűtlen is volt az a kérés, amit az ultimátum tartalmazott. Sokkal ésszerűbb lett volna az a javaslat, miszerint a románok segítenek a lengyelek ellen, a szerbek adnak bolgár NE-t, a szlovének meg belépnek majd Chile ellen. De a magyar vezetés ezt is elutasította és ragaszkodott az eredeti követeléshez.

Szerintem ez a félreértés, amit a NAP jelentett, szövetségen belül kellett volna rendezni. Most ugye kiléptünk. De mi változott? Semmi. Eleinte én is felháborodtam a dolgon, de aztán olvasva az egyeztető meeting logját, én azt vettem ki a szavakból, hogy a többi tagország látja a hiba súlyát és próbálnak azon javítani és kompromisszumos megoldást találni.

Ugyanúgy proAsteria ország vagyunk, aminek jelentését fentebb részleteztem. A különbség csak az, hogy jogilag nincs szavunk a szövetségben. Az egy másik kérdés, hogy a gyakorlatban úgy kezelnek minket, mintha továbbra is alapítói státusszal bírnánk, tehát segítenek, kikérik a véleményünket, stb. De ez pusztán a tagországok szimpátiáján alapul. A helyzetünk tehát egyértelműen rosszabb lett ezzel a lépéssel.

Ha átálltunk volna a másik oldalra, amivel szintén rosszabb lett volna a helyzetünk, ráadásul sokkal és az eltörlés is elérhető közelségbe került volna, akkor legalább láthatnánk valami értelmét a kilépésnek. Így csak egy elkapkodott hiszti végterméke. Én magam ezért pártoltam a visszalépést az első kongresszusi ülésen.

Egyébként csalódott azért voltam a kilépés folyamata során és azért is lettem eltávolítva a kormányból, mert véleményemnek hangot is adtam, mert még ez a kérdés is arra volt kihegyezve, hogy a románok így, a románok úgy. Holott ennek az ügynek nem az kellene, hogy legyen a fő fonala, hogy a románok mit csináltak, vagy mit nem csináltak, hanem, hogy mi a jó Magyarországnak. De ebbe ugye nem gondolt bele senki, mert mindenki csak azt látta, hogy a románok így vertek át, a románok úgy vertek át és mindenki jeticsicska amúgy is, aki szóbaáll az Asteriával.

A romános témához még annyit, hogy itt volt ez az áprilisi tréfának álcázott MPP javaslat. Egy dologban biztosak lehettek: ez minden volt, csak áprilisi tréfa nem. Ez egy jól megtervezett diplomáciai akció, amiből igenis fognak profitálni már a közeljövőben is. Mostantól ez mindig fel lesz hozva minden egyes érdekütköztetéses tárgyaláson, legyen az a jövőben ukrán régiókról szóló tárgyalás, vagy bármi. Mindig meg lesz említve, hogy látjátok, a románok hajlandóak voltak az egyezségre, a békülésre, a magyarok meg elvetették ezt. Nem véletlen az se, hogy csont nélkül megszavazták a javaslatot.

Sokan kérdeztétek kommentekben, hogy miért nem távolítottuk el a románokat a szövetségből, vagy miért nem dolgoztunk ezen? Most arra nem térnék ki, hogy ez megint a tipikus, magyaros félmegoldás-keresési tünet. A lényeg, hogy ilyen dolgokat akkor tudunk (tudnánk) véghezvinni, ha tudnánk ésszel játszani, politizálni. Azt meg nem tudunk. Így tehát ne várjunk csodát. Egy-két ember próbálkozhat ilyen célok eléréséért tenni a külügyben, ha oda kerül a sor, hogy a közösség szintjén kéne lépni dolgokat, akkor mindig megbukik minden elképzelés.

A tegnapi napon is, amikor megérkezett az MPP javaslat, a románellenesek, akik elméletileg a románok ellen akarnak tenni, őket akarják rosszabb helyzetbe hozni, azonnal, gondolkodás nélkül rányomtak a "NEM"-re, csak mert meglátták, hogy benne van a mondatban a román szó. Ezután a kormány is kiadott egy közleményt hivatalos újságban, hogy elutasítja. Így lett 15-23 a javaslat. Ez az eljárás nélkülözött mindenféle diplomáciát, politikát. Nagyon szépen alá is dolgoztatok a román érdekeknek egyébként.

Annyi más jó megoldás lett volna, hogy el sem lehet mondani. Az első, hogy a kormánynak semmiféle hivatalos állásfoglalást nem kellett volna kiadni, hogy később tudjon a külpolitikában a kongresszusra hivatkozni. Időközben meg a kongában egy körPM-el meg lehetett volna szervezni egy olyat, hogy minél kevesebben szavazzanak és mondjuk 5-6 lett volna a végeredmény. Ugyanúgy leszavaztuk volna, csak mennyivel jobb országimázst tudtunk volna belőle csinálni. Arról meg nem is beszélve, hogyha visszasütjük az áprilisi tréfájukat és megszavazzuk, akkor aztán főhetett volna a fejük, még az is lehet, hogy belső válságba sodródtak volna, ugyanis nem véletlen az sem, hogy náluk ilyen tükörsima volt az elfogadás. De ezt már nem fejtem ki terjedelmi okokból. Mindenkinek a politikai érzékére bízom, hogy miért lehetett ez. 🙂

A korrektség kedvéért jegyezzük meg, hogy az igenre szavazók is igazán tarthatták volna a szavazatukat egy egységes fellépés megbeszéléséig.

Egy a lényeg. Magyarország sebzésileg még mindig egy erős ország, aki a bajban össze tud fogni. Jelentős tényező vagyunk még mindig a nemzetközi hadszíntereken, de ahhoz, hogy középhatalmi státuszunkhoz méltó szereplőkké tudjunk felnőni, meg kell tanulni, mind a kormánynak, mind a kongresszusi tagoknak gondolkozni a tettek előtt. És most nem csak a románokról van szó. Ahhoz, hogy bárkivel is felvegyük ilyen téren a versenyt, tudni kell alkalmazni azokat a módszereket, amiket ők használnak, különben ott maradunk, ahol most vagyunk: ahol a part szakad.

Maradok tisztelettel:
ICS

ui.: kicsit hosszúra sikeredett, de most úgyse írok cikket újabb egy-két hétig 🙂