Soha ne mondd, hogy soha

Day 5,171, 13:39 • Published in Hungary Hungary • by Vik Alvers Jr

Kedves játékostársaim!

POLITIKAI RÉSZ


Ezúton szeretném tájékoztatni a választókat és a közvéleményt arról, hogy a mai nappal lemondtam képviselői mandátumomról, és a következő ciklusban sem jelöltetem magam.

A döntésemet egyedül, mindenféle befolyástól mentesen hoztam meg, indokaim a következők:

Nem kívánok tovább asszisztálni az fsb-cirkuszhoz, amivé eMagyarország átalakult.

A játék új dimenzióját ismerhettem meg, amikor megtiszteltetek a bizalmatokkal, indulhattam képviselőnek, és ezt a posztot 10 hónapon át betölthettem.

Ezúton is köszönöm mindenkinek a lehetőséget.

Hiszem, hogy a feladatomat legjobb tudásom, és az ország legjobb érdeke szerint láttam el.

Ideje megpihenni.
Ideje elvonatkoztatni.
Ideje kiszállni.

Bízom abban, hogy a közbeszéd eldurvulása mérséklődik, valamint abban, hogy az ország a következő választáson olyan, a feladatra emberileg méltó vezetőt kap, aki inkább egyesíti, semmint megosztja a magyar játékostársadalmat.


SZEMÉLYES RÉSZ

Rengeteg jó embert, remek közösségeket ismertem meg itt.

Viszont sajnos minden éremnek két oldala van...

Az emberi rosszindulatnak olyan fokát is megtapasztalhattam itt, amire a mai napig sem találok józan magyarázatot.

Nem értem, miért kell az internet anonimitásába rejtőzve olyan stílust és rágalmakat megengedni pusztán a másik fél eltérő véleménye miatt, mint amit itt sokan megengednek maguknak.

Mire jó ez?

Én soha nem vetemednék arra, hogy másokat a magyarságában bántsak vagy megsértsek.

Soha nem vetemednék arra, hogy másokat csalózzak bizonyítékok nélkül csak azért, mert az én értékrendemtől eltérő politikai pártba tartozik.

Soha nem használnék olyan jelzőket, ami a másikat emberségében, személyében sérti, még akkor sem, ha tudom, hogy igazi fotelharcosként is viselkedhetek, akinek úgysem kell vállalnia a felelősséget a nemtelen kijelentéseiért.

Kommentwar egy dolog. Annak is megvan a helye, az ideje, a célja.

Teljesen természetes, emberi dolog, hogy nem értünk egyet mindenben, sőt, néha nagyon jókat is vitatkozhatunk együtt.

De ami jelenleg zajlik a közéletben, az már minden, csak fun nem.

Emberek vagyunk.

Meg kellene próbálni ehhez mérten viselkedni.

Nyilván nekem is voltak indulatosabb kommentjeim.

Az én hibám.

Az ember nem viseli jól, ha a választott közösségét, vagy a társait becsmérelik, esetleg őt magát.

De azt gondolom, soha nem süllyedtem egy bizonyos szint alá, oda, amit saját magam számára nem tartok elfogadhatónak.

VÉGEZETÜL...

Nem hagyom abba a játékot.
Nem hagyom el a pártomat.
Nem fogok állampolgárságot se váltani.

Nekem itt a helyem. Ez a közösségem.
Ide tartozom.
Továbbra is részt fogok venni az életében, erőmhöz és időmhöz mérten számíthat a részvételemre, a segítségemre.

Hiszem, hogy egy embert nem lehet a pártpreferenciái alapján megítélni, és szeretném hinni azt is, hogy nem lehet következmények nélkül az emberi méltóságában megalázni, megszégyeníteni, lehordani, rágalmazni és vádolni bizonyítékok nélkül.

De játszani járok ide, fejlődni, ismerkedni, kapcsolatokat építeni, és nem azért, hogy nárcisztikus ember egyszemélyes műsorához asszisztáljak, ami másfél hete szünet nélkül folyik az országfalon, a sajtó modulban és a kongresszusban.

Nem azért járok ide fel, hogy egyes emberek szitkozódását és mocskolódásait olvassam.

Részemről itt - és most - ebből kiszálltam.

Figyelmeteket és időtöket megköszönve maradok tisztelettel,

Vik