Master(s) of Puppets

Day 646, 02:49 Published in Hungary Hungary by Harcinyul

Csendesen pihentem a fiokban. A zsinorok mintaszeruen elrendezve. Epp nem volt feladatom, de ez igy van rendjen.
Egyszercsak ismeros zajok. Valakik kihuzzak a fiokot es a zsinorok megmozdulnak. Ismet szukseg van ram. Mar vartam az ismeros magabiztossagot a fentrol erkezo utasitasokban. De valami nem stimmelt. A zsinorok nem egyfele parancsot adtak, az egyik erre huzott, a masik arra. Az egyik csak huz, neha visszaenged, a masik rangat, a harmadik ernyedten log... Mi ez?
Korulneztem. Masokkal is ez a helyzet. Nehanyan tehetetlenul csapodnak erre-arra, van, aki megveti a labat, es nem mozdul, akad, aki elvagja, eltepi a vekony, am szivos damilokat, es megindul szabadon, esetleg amokfutasba kezd, nehanyan pedig megragadnak egy-egy magasba vezeto szalat, es maszni kezdenek folfele. Persze sokuk visszahullik kozben. Aki magasabbrol, az nagyobbat esik.
Felnezunk, es latjuk, hogy akik folertek, nem a kaosz okat keresik, nem probalnak rendet teremteni. Inkabb megragadjak azokat a zsinorokat, amik menten folmasztak oda, es rangatni, huzni, vagy tetovan tartani kezdik. Ok feljutottak, es beilleszkedtek. Tokeletesen.
Egyszer valaki, aki szabadnak tunik, aki nem iranyit, es akit nem iranyitanak, megszolal, es a masik szobaba mutat. Odaat valakik epp elozonlik a szobat, akik nem oda tartoznak, es magukat, egymast segitik a zsinorpadlasra, fontre. A szoba lakoi is probalkoznak, de ugyetlenek. Ket-ket tarsukat probaljak feljuttatni egyszerre. Segitsegre szorulnak.
Lerazom a sok zavaro madzagot, atmegyek segiteni. Alig jott valaki. Alig volt, aki kuldott volna masokat. Segitettem, de ennyi keves volt. Visszaterek.
Megint csendes minden. Fentrol, mint szakadt pokhalok, lognak a megmaradt, vagy elszakadt kotelekek. Akik fent vannak, elegedetten markoljak a szalakat, akik lent maradtak, visszaternek a fiokokba. Akik lezuhantak, szomoru tekintettel fekszenek, esetleg felallnak, vagy mozdulatlanul, osszetorten hevernek.
Odafont, ha szoba is kerul neha a masik szoba, csak legyintenek. Maguknak akartak a bajt, megerdemlik...
Felnezek ismet. Vajon leneznek neha? Engem, vagy ram? Meghalljak vajon, ha szolok? Azok sem, akik most jutottak fel oda? Emlekeznek meg, honnan jottek?

Harcinyul.