Join the new world

Kémleljük innen, a pusztáról a távoli délibábot. Figyeljük, mi zajlik a messzi láthatáron túl, közeledőben van-é ellenségünk, úton errefelé jő-e egy-egy távoli karaván. Aztán benézünk a város piacterére, hallgatjuk a híreket, olvassuk a hírmondót, és ha hív a Hon, nyergelünk, fordulunk, fogjuk a fokosokat és háborúba szállunk messzi földeken. Mint a régi ősök vitték az égiek haragját a távoli nyugatra, mink is portyázunk az óceánokon túl. Örömmel nézzük ilyenkor, hogy nemzetünk bár sokat kophatott az évek zivatarában, de a szikla magja még mindig jobban áll, hegyesebben csúcsosodik az ég felé, mint külhoni párjai. Igazi katona nemzet lett a magyar, bár nem a legszámosabb, de erejével azért rendre megcsillogtatja a határt. Kis Spártaként állunk a népes nemzetek sorában, a térképen pedig úgy, mint a nagy kánok régi birodalma: szervezett aranyhordaként ívelünk át kontinensek felett.

A nagy versenyek után persze fordul egyet újra a kerék. Összefognak a legyőzöttek, néha olyanok is, akik máskor nem tennének ilyet. Bosszúra éhesen keresik a fogást, kutatják, hogyan tudnak visszavágni, bedönteni a létrejött nagy birodalmakat, közöttük pedig minket is. Nem könnyű ez a helyzet, a viharban ismerszik meg, mit bír a vár. Kiderül, mennyire leszünk méltók a bérünkre, meddig uralhatjuk az ismert világ harmadát. Egyszer fényünk majd elkophat, de fényünk emléke ezekben az időkben fog felépülni. Ha sokat bírunk, sokaknak állunk ellen, birodalmunk múltja is nagyobb lesz. Nagyobb volt méretre a mongolok birodalma, de törékenynek tűnik csak Róma városának ezer évnyi hegemóniája mellett. Ne feledjük: a múlt mementó is a jövőnek!

Most környékez mind az ellenség. Nehéz ellenállni. Közben az e-világi élet is változott. A piacok hasonlóan folynak, bár vannak újabb vámok, újabb adók. De a zsoldosok számításait sokkal jobban kezeli az új idők szele. Nem szabad ezt alábecsülni! A zsoldos lelkesedése talán kevésbé tűnik héroszinak a délibáb távlatából, de feltüzelt karuk ereje igenis pusztítóbb, mint a pusztai fergeteg!

A betyár látja azt, hogy a kutyát sosem a gazda édes mosolya tanítja engedelmességre, hanem a büntetés és a jutalmazás nevelő vegyítése! Az új zsoldosztás, amit e-világ hatalmasai reánk bíztak, úgy tűnik hasonló elveket követ. Üssünk egy csatában? Üthetünk. De ütünk-e ott akkor, ha a másik háború asztaláról morzsák is potyognak? A kapzsiság irányítása pedig régi korok régi fegyvere. Ez benne van mélyen az ember és az állat természetében. Hősködünk bár, vannak elveink. Mondjuk ki: a Hazánkat sosem adjuk el, még vagyonokért sem! De mi van akkor, ha a kérdés nem ilyen egyértelmű? Mi van akkor, ha úgy tesszük fel: a határban harcoljunk a hazánkért, vagy a tavon hajóhadak élén? A jó szomszéd életéért küzdjünk most, vagy kergessük el a kopókat a portánk elől? Lopjuk el a másik teheneit, vagy őrizzünk a családunkat otthon, a nagyobb biztonságért cserébe?

A háború komoly játék. Űzik is a hatalmasok magas asztaloknál, széles térképek fölé görnyedve. De tollvonásaik talán komolyabban hatnak a nagy háborúk nagy kimeneteleire, mint a kicsiny hősök nagy tettei. Nagyot néz persze a világ, amikor néhány száz hős olyat cselekszik, mely minden előzetes számításnak keresztbe tesz. Rózsa Sándor századmagával tudott uralni többezres túlerőt a déli pusztákon, Eger és Kőszeg hős védői hosszasan tervezett hadjáratokat döntöttek meg néhány százan vagy ezren. De egy nagy birodalom nagy háborúit már nem lehet szervezettség nélkül megnyerni. Okosan kell mozgatni a csapatokat, okosan kell beosztani az erőket, masszívan kell tartalékolni és számolni a csatákat.

Úgy tűnik, bár a parancs és a szép szó, a magyarázat és a kérés is jó módszer. De a zsold, az ösztönzés, az ebet nevelő jutalom falatok jóval hatékonyabbnak bizonyulnak! Az e-világ irányítói pedig kijátszották ezt a kártyát, megkönnyítették a nagy, vagy nem is olyan nagy pénzek nagyon gyors és jól szabályozott kiosztását. Ebben a helyzetben be kell látni: aki nem él ezzel, aki nem alkalmazkodik, az bizony elbukik. Mindez persze nem elég, főleg hosszútávon nem. A pénz elfogy, a lelkesedés elszáll, ha nincs mögötte erős és lelkes hadsereg. De a koordinációt ez megkönnyíti, megadja azt a pluszt, amitől a házőrzőből igazi képzett harci eb lehet. Ütni kell, de csak bizonyos százalékig? Rendben, nevetségesen kicsi összegekért ezt az emberek megteszik! A másik csatára kell jobban figyelni? Hát oda is lehet szórni kis pénzeket, és a módszer jobb, mint távoli hirdetőkön vagy levélben kiadni a parancsot. Jó szervezés esetén most már elég az új csaták közben vagy előtt kiosztani mindenhova a határokat. Megjelölni, hol, mit mennyire. Az zsold iránti vágy pedig egyensúlyba hozza a háborút, visszatartja és mozgatja a frontvonalakat. Az ellenség is ezt csinálja, csinálhatjuk mi is!

Amit nem szabad szem elől téveszteni, hogy mindez nem elégséges. És azt sem, hogy ehhez kell bizony fedezet. A zsoldos lelkület pedig könnyen válhat árulóvá, ha az erkölcsét nem neveljük, ha nem becsüljük meg, ha nem adunk neki igazi élményt, igazi harcot, igazi győzelmeket. Vagy akkor is, ha nem veszi őket emberszámba egy pökhendi vezetés. Mert pénzt bármikor bárki kínálhat többet. Így ez a módszer hosszútávon nem lehet több egyszerű koordinációs eszköznél. Mások megvételére ugyanis nem lesz jó, ha nincsenek mögöttünk vagyonok. A szövetségesek egymás iránti bizalma, hűsége így a jövőben is fontos kell, hogy legyen!

Nem a kolonc elmarására kell nevelni katonáinkat, hanem arra, hogy a fegyelemért bizony jutalom is jár! A becsületet és a kitartó fegyelmet kell díjazni.
Ezt olvassa ki a betyár életéből, az elmúlt napok felhőiből, meg a puszta délibábos képeiből, amit ide röpített hozzá a messzi szél.
Ha így tudunk élni, nem pusztíthat el minket még az sem, ha egy merénylet betemeti a katonai vezetés főhadiszállását, ellehetetlenítve a régi, jól megszokott irányítást.

Aztán pár hónap után lehet, hogy a nagy jutalmazási láz olyan elmúlt divat lesz, mint életünket mérgező sok-sok régi álistenség, titán vagy harcias amazon.



Ceterum censeo:
harcoljatok a Hazáért a századotok rendjével és az érdemes vezetőkkel összefogva, és most figyeljétek a pletykákat, szóbeli kéréseket, jutalmakat is, de sose feledjétek, mi az, ami igazán fontos és nemes!