A Betyárokról

Day 1,744, 03:30 Published in Hungary Hungary by loserock

Kik azok a betyárok? Útonállók, engedetlen, rebellis népség. Tettre kész legények, az igazság bajnokai. Gyilkosok és zsiványok. Felkarolják a szegényeket az elnyomókkal szemben.
Elég zavaros a kép, ahány porta, annyi vélemény. De a legtöbb helyen talán nincs is vélemény, inkább valami gyors szófordulat, egy sablon. Valami jól vagy kevésbé jól hangzó mondat, amit ilyen kérdésekre válaszolni lehet. De legyünk elnézők, mert a betyárokról alkotható kép valóban elég zavaros.

Egy dolog biztosan közös a betyárokban. Mindannyian kitaszítottak. Vagy rászolgáltak a száműzetésre (az adott történelmi kor igazságos vagy igazságtalan jogrendszere szerint), vagy nem. Még egy közös van bennük: valamilyen módon szembeszálltak a helyzetükkel, és általában nem voltak ,,töketlenek’’, természetük nyughatatlan volt. Így vagy úgy, de inkább harcoltak vagy menekültek, mint feladták volna. Egy szó mint száz: inkább cselekedtek, mint beszéltek. Hogy mit tettek, arra találhatunk pozitív és negatív példákat egyaránt. Az utókor valószínűleg sosem fogja végérvényesen eldönteni, hogy mit gondoljunk a múlt vitás helyzeteiről, amíg nem fedezzük fel az időutazást. De valószínűleg utána sem.
(Aki szeretne példát egy ilyen erősen vitatott eseményre, kezdje a keresést Rózsa Sándor 1848-49-es délvidéki szereplésénél. Hideget és meleget lehet találni bőven, valaki szerint tömeggyilkos, valaki szerint a Szabadságharc nemzeti hőse volt ő ekkor.)

Miért is betyárkodunk akkor? Miben hiszünk, ha hiszünk egyáltalán, és mi dolga a betyároknak a ,,fejlett’’ és ,,szabad’’ világban, vagy éppen az e-világban?

Mindaz, aki úgy érzi, kitaszított, szembenálló, nyughatatlan, a helyzettől függően inkább harcol vagy menekül a beletörődés helyett, az függetlenül attól, mi más is jár a fejében, nyugodtan lehet betyár. A pusztára ugyan nem érdemes kimenni manapság, mert IRL lassan nincs is puszta, illetve a ,,szabad világban’’ nem üldözik ki az embert, inkább csendben megfojtják vagy lejáratják. Az eRep világában pedig az egész világ egy nagy puszta, ez csak nézőpont kérdése. Szóval lássuk be, a lovak és ostorok hiánya nem kizáró tényező, inkább ismerjük fel, hogy a kétszáz éves puszta és tanyavilág manapság átköltözött a betondzsungelek földjére. A napi gazemberségek és pusztai kergetések fő játszóterei között pedig ott van a sajtó világa.

Persze ahhoz, hogy valóban betyárok maradjunk, nem szabad elfelejtenünk a fenti pontokat. Kezdetnek! Mert a jó betyár nem ostoba betyár, és a jelenhez való alkalmazkodás mellett azt sem engedi, hogy szívét és lelkét lassan a süppedő kanapék világába lökjék. A betyár büszke és nyughatatlan, bár nem indokolatlanul az. Valami kiragadta kis világából és oda terelte a tűzhöz. És ez a valami valószínűleg adott neki egy olyan pofont, ami kijózanította, rámutatott néhány dologra a világ mocskosabb oldalán. Ezért igyekszik gondosan megválogatni a barátait, és tapasztalatból tudja, a batárokat és a példaképeket nem a nevük, titulusuk vagy címük alapján kell válogatni. Mivel a kijózanító pofon valószínűleg elvette a kedvét a ,,dörgölőzéstől’’, ezért nem áll be talpnyalónak a hatalmasok udvarába, inkább megpróbál a saját feje után menni, vagy olyan szövetségeseket keresni, akik szerinte a hasonló oldalon állnak és nem vetik meg elveit.

Az igazi betyár tudja magáról, hogy ő kitaszított, és tudja azt is, hogy mások szemében is az. Ezért nem rója fel másoknak, ha tartanak tőle, esetleg idiótának nézik vagy egyszerűen nem vesznek róla tudomást. Ugyanis elfordult ezektől a lejáratott, sablonos és megcsalt értékektől. De az okos betyár azt is tudja, hogy vannak jó emberek a pusztán kívül is. Közeledése lehet óvatos, de megadja a bizalmat, ha arra rászolgálnak. Mivel az ő múltja is tele lehet sötét foltokkal, ezért nem botránkozik meg azon, ha valaki a másik oldalon is elkövetett néhány hibát. Próbál az emberség alapján ítélni.

Következetességét nem keveri össze az ostoba makacssággal. Viszont különösen tiszteli azokat, akik kiállnak az érdemesnek tartott elveik mellett, de megveti azokat, akik elvtelenek, hitetlenek. Azokat, akiknek elvek helyett csak céljaik vannak!

Vannak betyárok, akik nem elégszenek meg a tábori léttel, és ha hív a kötelesség, mennek és cselekednek. Olyan eszméket keresnek, amikért talán érdemes lehet tenni, küzdeni. Hazájukhoz éppen ezért hűek. Megteszik amit tudnak, próbálnak a saját lábukra állni. Szükségleteiket inkább megszerzik maguknak, ésszel vagy erővel. Kéregetéshez ezért csak nagyon ritkán folyamodnak, ha annak tényleg szükségét érzik.



Ezek után érdemes lehet átgondolni, mit is jelent betyárnak lenni az eRep világában. Erre, ha lelkesedésem nem csökken, majd későbbi cikkekben fogok kitérni.

Ceterum censeo:
Üssetek a Haza, valamint a Hadügyi Közlöny szerint!