[monológ] prosztó piaci praktikák

Day 1,365, 10:40 • Published in Hungary Hungary • by e-makvirag

mivel mindig akadnak olyanok, akik mindenkinél mindent jobban tudnak, és eme tudásbéli fölényüktől igyekeznek minél kevésbé megfosztani a nagyvilágot, maradjunk annyiban, hogy ez az újság nem nekik szól.

a célközönség legyen inkább az újoncok és botok széles tömege, akiknek megtévesztésére - reményeim szerint - időről időre jelentkezni fogok fél-, negyed-, esetleg töredékigazságokat sugalló cikkekkel.


mai első témánk a pénz- és árupiaci viselkedés mintái

az évek során sokat figyeltem e piacok viselkedését. hol aktív résztvevőként, máskor csak kíváncsi "turistaként".

a pénzpiaci szabályok, gazdasági viszonyok, árfolyamok, adók és nyersanyagfelhasználási arányok folyamatosan változnak ugyan, de a rendszer mindig egy pillanatnyi nyugvópont körül zizeg.

a piac legfontosabb tényezője a kereslet-kínálati arány. ha sok a vevő, akkor felmegy a termék ára, mert hamar szétkapkodják az olcsó cuccokat. ez egyre többek számára teszi csábítóvá a cégalapítást/vásárlást, s mindenki luxuscikkek gyártásába kezd. ezzel megint túltermelési válság alakul ki, és a termékek ára visszaáll egy korábbi alacsonyabb szintre (és ezzel párhuzamosan a fizetések is hasonlóan mozognak)

no de ezt persze mindenki ismeri, így nem is szeretném tovább boncolgatni.

viszont vannak a dolognak apró praktikái is, amikről érdemes külön szót ejteni.

pihenősebb időszakokban, amikor a szokásos piaci szereplők többsége "alszik" (este/éjszaka, hétvégén, esetleg mindezeket megspékelve egy kis nyári kánikulával), ezt az egyensúlyt megtartani különösen kényes feladat.

a mostani kereskedési szabályok mellett - azonos termékáraknál a rendszer folyamatosan véletlenszerűen rangsorol - az lenne a legésszerűbb (állítólag manapság már így helyes nelvtanilag), ha mindenki azonos árat adna be, és szép lassan kivárná, hogy előbb-utóbb sorrakerüljön.
ez soxor működik is egy darabig - főleg a rutinosabb eladók bíznak e módszer sikerében -, de a keresleti hiány miatt egyszer valakinél "elszakad a cérna". vagy azért, mert azt gondolja, még mindig megéri kicsivel olcsóbban adni a folyamatos likviditásért cserébe, vagy egyszerűen csak elég türelmetlen ahhoz, hogy azt érezze (némileg joggal), értelmetlen és esélytelen dolog ekkora fülledt tömegben sorban állni. ilyenkor inkább nyit egy új sort, ahova persze kényszerűségből rögtön követik is a többiek.

a "kedvencem" mégis az a típus, amely e cikk megírására is ösztönzött: kitesz 2000 db tankot, lehetőleg minél alacsonyabb áron, és elmegy egy hétre nyaralni. aztán amikor hazajön, jól elcsodálkozik, hogy alig fogyott a készletéből, viszont amíg ő nem volt, a többiek sikeresen szétcs@szték a piacot...


update0818: akkor innen már csak az olvassa tovább, akit érdekel 😉

érdekes állatfaj ez az ember.
csak ülök, és figyelek.
szeretek figyelni.
az utakon autóban vagy buszon ülve, az utcán sétálva, a munkahelyen, a postán sorban állás közben... az emberek léteznek, körbe vesznek minket, és mint olyan, folyamatosan döntéseket hoznak. néha jókat, többnyire rosszakat.

és ha elég ügyes vagy, általában elég könnyű kiismerni őket.

sokszor csak nézem a piac viselkedését is.
néha dühöngök, máskor csak nevetek kínomban.
nem a természetes piaci mozgások az igazán érdekesek számomra, hanem azoknak az egyénekkel való kölcsönhatása.

érdekes.

kérem kapcsolja ki!

ápdét😒zún (folyamatosan frissítve)